az NFC-ről

Az NFC nem a új, de alkalmazása csak most kezd széleskörűen elterjedni. Nem egy világmegváltó technológia, de kényelmeseknek számos hasznos lehetőséget nyújthat.

A Near Field Communication egy alacsony erősségű rádiós kommunikációs mód, amely során két, egymásal szót értő eszköz képes adatokat cserélni, amennyiben elég közel tesszük őket egymáshoz. Az NFC szabvány a már viszonylag régi RFID alapjaira építkezik, bár annál némileg komplexebb, a Sony, a Nokia és a Philips vázolta a kereteit még 2004-ben, mára az NFC Forumnak több, mint százhatvan tagja van. Maga az NFC elég sokmindenre jó, különösen az okostelefonok mai fejlettségi fokán, az adatcserétől az érintésmentes fizetési módokig mindenféle felhasználási módja megjelent köszönhetően annak, hogy az egész nem túl komplikált, és kevés energiát fogyaszt és olcsó.

Az adatcsere pont az aminek tűnik, jó példa az un Android Beam (Jelly Bean és ezt követő verziók), amely két egymáshoz helyezett készülék között képes adatátvitelre. Átküldhetünk egyik készülékről a másikra névjegykártyát, fotót, playlisteket, videókat, a mi telefonjaink esetében elég a két telefont háttal összerakni és már érzik is egymást.

Maga a sávszélesség elég karcsúcska, köszönhetően a bluetooth adatforgalomnak, úgyhogy ilyen módon csak apróságokat érdemes átküldeni, de mondjuk egy kontakt vagy egy link megosztására pont tökéletes. Ennek az adatátvitelnek kissé szofisztikáltabb módja a Samsung S Beam-je, amely szintén NFC kapcsolaton alapul, de az alacsony sávszélességű NFC kommunikáció egy direkt wifi kapcsolatot indít el a két eszköz között, ami már sokkal több adat átvitelére alkalmas. Az A Beam és az S beam természetesen nem kompatibilisek egymással.

Másik fontos, egyelőre (USA-n kívül) még nem széles körben elterjedt felhasználási lehetőség a kontaktmentes fizetési lehetőség, amit a Google Wallet kínál, amellyel a hitelkártyánkat rendelhetjük az NFC képes és egy biztonsági chippel ellátott telefonunkhoz, és a készülék odatartásával fizethetünk. Nem csak a GW működik, a Mastercard PayPass megoldása ugyanazokon a masinákon megy, ha egy bolt elfogadja az egyiket, akkor általában a másikat is. Természetesen ezeknél a megoldásoknál a legfontosabb a biztonság, a GW esetében a fizetést egy PIN azonosítás előzi meg, ha pedig elveszítjük a telefonunkat, távolról letilthatjuk a fizetést.

Ehhez nagyon hasonló alkalmazás az elektronikus jegy használata, amely több helyen kísérleti stádiumban van. A tömegközlekedésben komoly haszna lehet a kontaktless jegyvásárlásnak, hiszen a telefonunk úgyis velünk van, kézenfekfő lenne azt használni jegyként.  Nálunk a Westpac és a Telecom közösen kísérletezett ezzel. Jelenleg egy RFID kártyás megoldást alkalmaznak, ez a HOP, az utazás megkezdésekor elhúzzuk a kártyánkat az érzékelő előtt, majd leszálláskor megint, a rendszer pedig levonja az utazásunk árát a kártyánkról. RFID megoldások számos helyen működnek a tömegközlekedésben, Helsinkitől Dél-Koreáig.

A jegyvásárlás mellett az NFC-képes megoldások kiválthatják a QR-kódok egy részét, persze egy termékcímkére nyomtatott vonal/QR-kód fajlagos költsége valószínűleg mindig alatta lesz egy NFC chipének, de olyan helyeken, ahol nem akarjuk, hogy a felhasználó fotózgasson (vagy csak szimplán sötét van), ott használhatunk NFC-t.

Az ausztrál Tapit például NFC alapú marketinget csinál (QR-t is), az utcai plakátjai filmelőzetest, időkorlátos játékdemókat vagy prepaid mobilfeltöltést kínálnak, de rendezvényre bejelentkezéskor, vagy beléptetőkapuknál is hasznos és gyors megoldás lehet.

A harmadik, hétköznapokban is használható NFC alkalmazás az NFC tag-ek használata. Az NFC tag egy pici, passzív eszköz, amely egy némi információt tárolni képes chipből és egy hurokantennából áll (gyak. egy tekercs) amelyet aktiválhatunk a mobiltelefonuk NFC képességével. A kis chipbe NDEF (NFC data exchange format)  adatokat tömködhetünk, amelyet aztán szintén NFC-vel kiolvashatunk. A tag lehet egy szimpla matrica, lehet kulcstartó, karkötő, sőt gyűrű, medál is. A tag kis információtárolóját számtalanszor újraírhatjuk, vagy akár le is zárhatjuk, hogy többé senki se módosíthassa a tartalmát.

A kis tag-ek alkalmasak lehetnek arra, hogy a telefonunk kiolvassa az eltárolt adatokat és regáljon azokra. Több ingyenes app is rendelkezésünkre áll, amelyekkel ezeket a tag-eket írhatjuk. Csak néhány példa a felhasználásukra: elhelyezhetünk egy tag-et az éjjeliszekrényen és beállíthatjuk, hogy ha a telefonunk érzékeli a kis tag-et, akkor halkítsa le a csöngést, és állítsa be és aktiválja az ébresztőt. Vagy tehetünk egyet az autónkba, amely bekapcsolja a Bluetooth-ot és a GPS-t és elindítja a navigációs alkalmazásunkat, anélkül, hogy nekünk nyomkodni kéne a képernyőt.

Hozzárendelhetünk automatikus telefonhívást (hűtőre ragasztott tag – hirtelen pizzarendelés!), vagy előre megírt automatikus sms üzenetet („indulok haza”) és használhatjuk egyszerű névjegykártyának is amihez csak oda kell érinteni a telefont és máris bekerültünk valaki kontaktjai közé, a lehetőségek végtelenek, a telefonunk minden lehetséges képessége vezérelhető illetve beállítható így. Számos appba épül bele az NFC tagok használata, ilyen pl. az Evernote-al együttműködő Touchanote, a Timesheet NFC Addon, a File Expert Manager, és a tag-ek programozására is van számos app, mint az NFC Task Launcher.

A Samsung megoldása a TecTiles, a Sony ugyanazt Xperia SmarTags néven futtatja, de számtalan forrásból (ebay, amazon, stb) vásárolhatunk ilyen tageket változatos formában, színekben, grafikával, fillérekért. Ráadásul nem csak az Android felhasználók kiváltsága mindez, hanem bármilyen NFC-képes készülékkel és operációs rendszerrel működik, WP8-on és Blackberryn is (és a pletykák szerint az Apple telefonokban is lesz ilyen a jövőben). Persze régen a WAP-ról is azt hittük, hogy jó dolog, majd kiderül.