Kiwi ikonok – a Swanndri

A zátony nem mondható a világ divatdiktátorának, de a praktikum iránti erős elkötelezettség mégis teremtett valamit a ruhairparban, ami száz éve nem sokat változott, sem kivitelében, sem népszerűségében és lassan kiwi ikonná vált.

1873-ban, Mr. Broome-nak, egy Staffordhire-i cipésznek megszületett ötödik gyermeke, aki a William Henry Broome nevet kapta. William nem volt túl jelentőségteljes figura, ám életének huszonegyedik évében hirtelen Új-Zélandon találta magát, egészen pontosan New Plymouthban, ahol 1902-ben megnősült. Hősünk a legkülönbözőbb  gyapjúval foglalkozott és társas tevékenységek lelkes űzőjeként a helyi amatőrszínházban és amatőr operatársulatban jeleskedett, de a krikett, kugli és teniszklubban is gyakran látta a tagság, sőt teniszpályát még épített is magának a hátsó kertben gyakorlás céljából, fennmaradó szabadidejét pedig gyermeknemzéssel töltötte. Utóbbi iránti elkötelezettsége vezetett bé neje sajnálatos elhunytához, harmadik gyermekük születése Mrs. Broome életébe került, de ez csak időlegesen lassította le Williamet, aki 1915-ben újra nősült, majd folytatta a gyermeknemzést.

Új-Zélandon töltött korai évei alatt hősünk felismerte, hogy bár a telepes-lét jobbára kültéren zajlik, az ehhez az életvitelhez szükséges felsőruházati termékek hiányoznak a helyi kínálatból, a farmerek, vadászok, halászok kényelenek ázott, hideg gúnyában dolgozni, amely kényelmetlen, egészségtelen és hideg. Nekiállt hát, hogy megalkossa az „egy überciher mind felett” koncepció alapján azt a melósruhát, amely elég strapabíró a napi sok óra kemény munkához, de nem nehezíti a mozgást és ellenáll a szélnek, esőnek és általában a mostoha időjárásnak, amelyből a sziget sosem szenvedett hiányt.

Mivel a gyapjú kézre esett, és már akkor is ismertek voltak eme matéria kivételes tulajdonságai, egy vastag, hosszú, melléynszerű inget készített, rövid ujjakkal, amelyet a dolgos parasztok a munkásruhájukra húzhattak extra rétegként. A gyapjú ugyan csodálatos anyag, ám a vizet csak mértékkel bírja, úgyhogy hősünk az Észak-Yorkshire-ben nagy népszerűségnek örvendő Fortunes in Formulas and Facts c. kiadvány negyvenkettedik kiadásához fordult, amelyet még az emigránshajón hozott magával.

A könyv számos okos megoldást tartalmazott amelyekkel a farmerek a munkában és a ház körül éltek, többek között egy vízálló impregnáló-oldat elkészítésének mikéntjét is, amelyet Broome úr némi kísérletezéssel továbbfejlesztett, így megalkotván az azóta is titkos családi receptet, amely nélkül nem lenne ma Swanndri.

A termelés során a vastag gyapjúszövetet kiszabták, összevarrták, majd két napra egy nagy kádban beáztatták a titkos lébe, amely az időjárásállóságot volt hivatott biztosítani, ezután pár nap alatt az ingek megszáradtak, majd a boltba vagy a vásárlókhoz kerültek.  Sajnálatos módon ez a kezelés a gyapjú megjósolhatatlan irányú és mértékű zsugorodását idézte elő, így a méretezés leegyszerűsödött a OSFA metódusra (One size fits all).

A praktikus és strapabíró melósruha magától is gyorsan népszerű lett, így Broome úr elgondolkodott, hogyan lehetne egyértelművé tenni, hogy amit az ember visel, az az, ami. Hosszas gondolkodás után megalkotta a Swanndri nevet és ezzel egyidőben a mai napig használatos hattyús logót. Ezeket nem csak elkészítette, hanem jogi oltalom alá is helyeztette, így különböztetve meg a sajátját a többi szabóipari terméktől. A marketinget is maga végezte, a Swanndri rendszeresen megjelent a farmerek rendezvényein, kiállításokon és vásárokon (ez ma is így van) és a bolt előtt is állt egy Swanndri-t viselő próbababa minden időben, jelezve a termék időjárásállóságát.

Az 1913-ban bejegyzett védjegy és a termék gyakorlatilag változtatások nélkül gyártódott egészen 1955-ig. William, halála előtt négy évvel, 1943-ban, átadta az üzletet nejének Ivynek, aki 1952-ben továbbadta azt fiuknak, Brian Broomenak.

Brian három évvel később az üzletet és a Swanndrihoz kötődő összes jogokat eladta egy John McKendrick nevű úrnak, akinek New Plymouthban volt ruhagyára. A hosszú évtizedek alatt bevált, sosem módosított szabás és gyártási mód ugyan folyamatosan hozta a vevőket, de John merészet gondolt és továbbfejlesztette a terméket.

A nagy újítás során a motyó hosszú ujjakat kapott (!), kapucnit (!!) és a nyaknál kilazítható, fűzős gallért (!!!), amellyen némileg szabályozhatóvá vált a Swanndri alatti időjárás és az ing hosszabb is lett, majdnem térdig ért. Ez lett az a Swanndri Original amelyet ma is megvásárolhatunk, bár a fűzős nyak ma már zippzáros is lehet. A legeslegeredetibb az olívazöld kivitel, de a piros-fekete és kék-fekete kockás modellek is nagyon népszerűek.

Az eredeti Swanndri átszabása mellett a gyártástechnológia is változott, John sűrűbb szüvésű textilt alkalmazott és azt is előáztatta feldolgozás előtt, így az impregnálás során már nem ment össze a késztermék, ennek köszönhetően be is vezették a különböző méreteket.

1975-ben a márkát megvásárolta a timarui Alliance Textiles Ltd, a családi recept összetevői mellett az sem derült ki soha, hogy mennyiért. Az eladások azonban nem tartottak lépést a gyártási költségek növekedésével, ráadásul a vásárlók általában húsz-harminc évente vásároltak újabb ugyanolyan Swanndri-t, mert előbb nem volt okuk újat venni. Némi átszervezések után a termelés Timaruba, John pedig nyugdíjba ment, 2004-ben a befektetők által gründolt Swanndri New Zealand Ltd. megvásárolta az egész hóbelevancot.

Az egymodelles termékpaletta 1991-től változott meg, amikor, még Alliance Textiles irányítás alatt a Swanndri márka elkezdett egyéb termékeken is feltűnni, ingek, nadrágok, dzsekik jelentek meg a kínálatban, ezek már nem voltak birkavér-álló kivitelűek, hanem általános felhasználásra valók.

A kétezres évek elején a gyártás, a kiwik nagy szomorúságára ázsiába költözött, bár a cég nagyon szigorú minőségellenőrzést vezetett be, hogy tartani tudja a magas színvonalat, és továbbra is újzélandi gyapjút használ, kb. kilencven év után, a helyi törvények értelmében a Swanndri nem viselheti a „kiwi made” jelzést, mindössze egy „Final construction in China to Swanndri NZ standards” megjegyzést engedhet meg magának.

A Swanndri mindezek ellenére oszlopos Kiwi Ikon, száz éve szolgál a mezőgazdaság,ban erdészetben, halászatban, vadászatban és egyre népszerűbb a kirándulók között is és elidegeníthetetlen esszenciája a kiwi farmerlétnek és outdoor életvitelnek, plusz része a tájnak, mint a birkák. A Swanndri kulturális beágyazottságára jellemző, hogy megjelent a kiwistamp bélyegsorozat egy tagján, a Te Papa múzeum gyűjteményében is helyet kapott, és filmekben is szerepelt és a TVNZ is összerakott egy videót a Swanndri elmúlt száz évéről.

Pár éve, az okos marketing hatására, a városi népek is vásárolni kezdték, és az évente két új termékpaletta (nyári/téli modellek) folyamatosan növeli népszerűségét szerte a világon. A mai palettán már nem csak munkásruhát találhatunk, hanem a meleg gyerektakarótól a női topokon át a férfi dzsekikig.