Tömegközlekedjünk?

A város futtat egy tömegközlekedést ösztönző kampányt, ami meglehetősen jól néz ki, úgyhogy kicsit utánanéztem, hogy valóban alternatíva-e nekem a közösségi közlekedés?

A városnak vannak bizonyos sajátosságai, amelyek megnehezítik a közösségi közlekedés megszervezését, és ezekkel a sajátosságokkal nem nagyon lehet mit kezdeni. Az egyik az, hogy a város igen nagy, 1086km² és egyes részekhez csak vizi úton lehet eljutni. Ezen kívül a város elkeskenyedő dereka (Auckland Isthmus) amely egy keskeny szoros a Waitemata és a Manukau öblök között, nem sok esélyt ad az úttervezésnek.

Plusz, a város északi része, a North Shore egy darab úttal – a közúti hídon átvezető autópályával – kapcsolódik a belvároshoz, és az egész, sok apró településből egy szuperszitivé szervült város egyetlen közlekedési ütőere az azt átszelő autópálya. Persze az északi részek megközelíthetőek a város nyugati oldaláról is (West Auckland) az Upper Harbour Hwy-on keresztül, de ez a napi ingázáshoz komoly kerülő.

A város leginkább – a belváros magasházait leszámítva – kertváros jellegű, a kötöttpályás közlekedés nem tud átmenni a hídon és az új vasútvonalak felszínen vezetése is bajos, egyszerűen nincs több hely, az ingatlankisajátítások pedig őrületes összegbe kerülnek. Jelenleg a városi vasút nem túl szofisztikált, a fejlesztésére pedig csak ímmel-ámmal van pénz, most tervezik hurokba szervezni a belvárosi részt, mindenféle alagutak fúrásával, hogy a Britomartot, ami jelenleg busz-vonat-komp közlekedési csomópont, továbbfejlesszék. Azért a térképről jól látszik, hogy a North Shore szinte nem is létezik, a kötöttpályás megoldás oda tán soha sem fog eljutni. (igaz, kéne is egy vasúti híd vagy tenger alatti vasúti alagút hozzá). A vasútvonalak villamosítása éppen befejeződőfélben van, idén áprilisban indultak el az első elektromos szerelvények, kiszorítva a büdös dízeleket.

Úgyhogy marad a busz. A buszok sok helyen buszsávban közlekednek, sőt, a North Shore-on épült a buszközlekedés számára külön autópálya és P+R parkolók is, de a busz külön sávjai is becsatlakoznak az autópályába, hiszen a híd az egyetlen kapocs a város és a North Shore között, nekünk is a busz az egyetlen alternatíva a városbajutásra, bár onnan már választhatunk vasutat is.

Miután a közlekedési vállalat kínál nekünk egy útvonaltervezőt, legott használjuk is, és számoljunk egy kicsikét. Szépen állítsuk be, hogy 8:30 előtt szeretnénk a melóba érni (North Shore-on lakunk és Mt. Wellingtonban dolgozom) és nézzük milyen opciókat dobál a szisztéma nekem:

Miután úgy állítottam be a keresőt, hogy mi az az időpont amire oda szeretnék érni, ezzel a három verzióval élhetnék. Hogy árnyaljuk az amúgy sem túl virágos képet, ezek az opciók minimum egy, maximum két és fél km gyaloglással értendők, amit a tisztelt utas kénytelen az átszállások között megtenni, illetve az utolsó leszállás után elsétálni a munkahelyére.  Persze ez még csak a munkábamenés, ahonnan haza is szeretne jutni a proletár a szeretteihez, tegyük fel, hogy kiesik a kezünkből a windows-L, és rohanunk a megállóba, az opciók az alábbiak:

Tegyünk úgy, mintha számítana az idő és a pénz, válasszuk az első lehetőséget, kilenc rénes dollár értékben. Ez ugyan több, mint két km gyaloglást jelent, de ha minden klappol, egy és háromnegye óra alatt hazaérünk, mondjuk hétre már otthon is vagyunk. És persze nem volt baleset, nem volt műszaki hiba, vihar, ufótámadás, hanem minden a menetrend szerint zajlott.

Ez azt jelenti, hogy csak a munkábamenés (időre beérve) és a hazamenés napi 19 dolláros kiadás lenne nekem, ez 48 ötnapos munkahéttel számolva évente 4560 dollár kiadást jelentene és azt, hogy napi 3-3,5 órát töltenék buszon-vonaton ücsörgéssel és/vagy a megállók közötti sétával.

Ehhez képest az általam jelenleg alkalmazott megoldás (motorral járok) költségei a következőképpen alakulnak. A benya kb. napi öt dollár kerekítve, ami fenti hetekkel számolva évente 1200 dollárt jelent, viszont ehhez hozzájönnek további költségek, mint a karbantartás, vizsga, regisztráció és biztosítás. Tekintve, hogy a motor karbantartása nem kíván sokat, számoljunk két évente láncserével és egy szett gumival, mindkettő 350-370 dolláros tétel volt, vegyünk az egyiket nagyvonalúan, legyen benya+szerelés 1600 dollár egy évben. Ehhez jön még 400 dollár regisztrációs díj évente, most már csak évente van vizsga is ami kb. 40 dolcsi és ha jól emlékszem az éves kaszkóm is 400 dollár körül van. Ez nekem 2440 dollárra jön ki évente, ami kevesebb, mint a fele a tömegközlekedés költségeinek.

És a kevesebb pénz mellett további előnyöket is élvezek, pl. elég nyolckor elindulnom, nem kell hét előtt már a megálló felé ballagni, háztól házig megyek, marad némi flexibilitásom, ha napközbn el kell intézni valamit és a napi három és fél óra helyett – legrosszabb esetben – másfelet töltök az úton, de akkor már tényleg godzillával súlyosbított szökőár tombolt az úton. Az időjárást most szándékosan nem számolom, mert a megállók közötti gyaloglás során ugyanúgy eláznék, mint a motoron, sőt, ott ugye nem viselnék kezeslábas esőruhát.

Ha nem motorban gondolkoznék, hanem autóban, akkor mondjuk számoljunk a motor fogyasztásának duplájával, az legyen 2400 pénz, egy vizsga negyvenért, egy feleannyiba kerülő regisztráció 200-ért, egy olajcserét százér’ meg egy fullos biztosítást mondjuk évi hatszázért és 3340 dollárnál tartunk úgy, hogy nem köt a menetrend, tudunk egy bevásárlásnyi motyót magunkkal cipelni akár, és teljesen zorall esetben is megússzuk két óra vezetésből a napot. Általában ennél kevesebből lezavarható amúgy viszont sosem ázunk meg. A parkolást nem számoltam, mert van céges parkoló ahova állhatnék.

Ha a puszta matekot nézzük, az aucklandi közösségi közlekedés a jómódúak sportja – legalábbis ilyen távolságon biztosan az. Persze az éves 4560 dolláros közlekedési költség listaár, ha az ember HOP cardot használ, akkor asszem 10% körüli spórt lehet elérni, ha pedig havi bérletet vesz az ember, akkor az én esetemben havi 190 dollár, vagyis évente 2280 pénz, ami épphogy alatta van a motorozás költségeinek, (az autós közlekedésnél már egy ezressel olcsóbb!) viszont az utazással töltött idő továbbra is kétszeres-háromszoros és nem háztól házig megyünk. Ilyen feltételek mellett nagyon nehéz lesz kimozdítani az embereket a saját járműveikből, és rávenni őket, hogy használják a közösségi közlekedést. Szerencsére azért vannak akik kissé jobb helyzetben vannak, így a közösségi közlekedés használóinak száma évről évre nő.