Kütyü – búcsú a gomboktól

Talán még emlékeztek, hogy 2008-ban vásároltam egy SONY ebook olvasót, amit azóta is nagy megelégedéssel használok. Sajnos a termék tovább tartott, mint a gyártó lendülete, de hát az öreg klasszikusok sem maradnak velünk örökre, a hűséges kütyü sajnos már a végét járja.

Az ebook olvasók piaca az eltelt évek alatt szépen fejlődött, egyre frankóbb termékek jelentek meg a piacon, az én antik 505-ösömnél sokkal gyorsabb, okosabb és drótnélkül kapcsolódó bigyók, és jól is van ez így. Mialatt én ezzel az egy olvasóval olvastam a könyveket, számos gyártó számos generációja látott napvilágot, lementek az árak, és szerencsére már semmi különleges vagy érdekes nincs abban, hogy az ember e-inken olvas, egyedül a formátumháború maradt meg, de a felek már ott is csak fél szívvel küzdenek.

Fura módon pont a sportág egyik úttörője dobta be a törölközőt, a Sony számos, viszonylag sikeres termék kiadása és egy szépen felhizlalt villanykönyvesbolt üzemeltetése után szállt ki a játékból, egy éve zárta be a könyvesboltot (a kedves vevők és a könyvek mentek a Kobo-hoz) és szüntette be az olvasók gyártását. Mondjuk, ha belegondolok, hogy az utolsó szoftverfrissítés az én olvasómra 2008-ban jött ki, talán nem is baj. Persze a lelkes civilek csináltak mindenféle módosításokat, de az azért nem ugyanaz. Azért szép teljesítmény egy e-terméktől a 7 éves élettartam.

Visszatérve az 505-re, az enyém egyszer hónapokig lapult töltés nélkül egy dobozban, ami gondolom nem tett jót az akkujának, hiába töltöttem fel gondosan, már nem a régi. Fénykorában – olvasási tempótól függően – 2-3 hétig elvolt egy töltéssel, ma már ez leginkább 4 nap, és időnként véletlenszerűen újra is indul, ha olyan kedve van. Egyszer nekiálltam és szétszedtem, hogy kipucoljam (itt egy pompás képes leírás) ami kiválóan sikerült is, ellenben bizonyos gombok azóta kissé hektikusan működnek, leginkább nem, ami a tudomány mai állása szerint távolról összefügghet azzal, hogy egy szalagkábelt mégsem jól tettem vissza. De legalább igazi gombok, és itt térjünk is át a fejlődés fura irányára, simán el tudom fogadni, hogy nem kell fém ház egy olvasónak, megértem, hogy alapból már nem jár se töltő se borító az olvasókhoz, de a teljes gombnélküliséget nehezen emésztem.

Kaptam kölcsön egy Kindle Touch-ot, amit a gazdája sosem használt, gondoltam ha már eljött az ideje a cserének, az Amazon terméke lesz a megfelelő választás, pláne, hogy ideadja a gazdája olcsón, gyári állapotban van és nem kell várni a postásra, az meg nem érdekel, hogy nem az utolsó modell, nem világít és nem vízálló és nincs benne HD. A gyári állapot sajnos szó szerint értendő, két firmware frissítést is fel kellett rakjak rá, hogy felzárkóztassam a cuccot a valósághoz. A Calibre viszont sosem hagyja cserben az egyszeri olvasót, szóval könyveket tenni a KT-ra pont olyan triviálisan egyszerű, mint az 505-re volt. Miután egyelőre csak ismerkedem a cuccal nem regisztráltam be az Amazonra, pedig akkor wifin lehetne szopkodni a könyveket, ami klassz.

Nade. Egyrészt lapozás után nem rajzolja újra a teljes képernyőt, csak ha erre külön beállítja az ember, az ottmaradó sorok elég igénytelenül néznek ki, kicsit aggódtam is amíg meg nem találtam a kényszerújrarajzoltatás lehetőségét. Szóval mondjuk ezt húzzuk ki a negatívumok listájából, de akkor is marad az érintőképernyő hitványsága. Tényleg nagyon igyekszem elvonatkoztatni a ténytől, hogy az évek alatt úgy megszoktam a lapozógombokat, de az, hogy a virtuális billenytűzet/gombok mekkora kalap szamóca, az meglepetés volt. Egy 1234-nél komplikáltabb wifi jelszó begépelése negyed óra és utána komoly erőfeszítésembe került nem földhözvágni a kütyüt és síbakancsban táncolni rajta.

Akármilyen óvatosan próbálja az ember megérinteni a gombokat sokszor 2-3 vagy akár több gomb is visszajelez, ugyanakkor egyiket sem értelmezi a gépezet, vagy valami teljesen kiszámíthatatlan dolog történik. Ugyanakkor a vezérlőgombok sokszor nem csinálnak semmit akkor sem, ha szépen visszajelzik az érintést, ami rohadt idegesítő egy szokás. Nézd meg a képen, hogy a négyest bököm és a hármas is érzi, illetve a másikon szintén a négyest bököm, és három tök más billentyű reagál. Agyrém.

Pl. ha oldalszámra óhajtunk ugrani, akkor először le kell csalogatnunk a menüt (koppintani a kijelző felső ötödén) ami vagy sikerül, vagy nem és akkor lapozunk, vagy még azt sem. De ha mondjuk igen, akkor koppintunk, hogy Go To, amire előjön egy újabb menü, ahol kiválaszthatjuk, hogy Page or Location, na erre általában kétszer vagy háromszor is kopogtatni kell, hogy valami történjen, de ha végül történik, akkor előjön a virtual keyboard és már csattintjuk is a síbakancsot a lábra. Azon már el se tűnődök, hogy mi a frász az a location, ami oldalszám helyett van az oldal alján, és miért nem az oldalszámot látom?

Voltam bátor elolvasni mit ír az oldalszámokról a termék útmutatója, és aszondja azért nincsenek oldalszámok, mert mindenféle kijelzőn lehet olvasni a könyveket és nem mindig ugyanoda tördelődnek az oldalak. Ez amúgy igaz, csak senkit nem érdekel, amikor a reader megnyitja a könyvet, nyugodtan beszámozhatná az oldalakat magának, ahogy a Sony is újraszámolta őket, ha az ember egy betűmérettel arrébbment és kevesebb (vagy több) szó fért ki egy oldalra. Azért Gutenberg óta vidáman elvan az emberiség az oldalszámokkal, tekintve, hogy azt egyszerű megjegyezni, nem azt, hogy melyik két bekezdés között jött végre a busz. Határozottan úgy gondolom, hogy a kiválóan működő, egyszerű dolgokat nem kell újrainnoválni, mert nem lesznek jobbak.

A másik, számomra érthetetlen jelenség a lapozás, ami a könyvolvasás esszenciális része de pontosan olyan tökbéna, mint bármi amit az érintőképernyőt böködve kell csinálni, vagy nem történik semmi, vagy minden lapozáskor szerencse kérdése, hogy előre vagy hátra lapozunk egyet, vagy extrém esetben tizet. És mivel nincs oldalszám a lap alján, ritka idegesítő visszakeveredni további véletlenszerű lapozásokkal oda ahol tartottunk. Az olvasás egyik legfontosabb élménye a folyamatos flow, ami így rendszeresen megtörik, mert nem lehet megsaccolni, hogy mi fog történni lapozás helyett. Felhasználói élmény – level rémálom. Azért legalább két lapozógombot felrakhattak volna a dobozra, annyival nem lett volna drágább.

Ami mindenképpen a javára szól, hogy szebb a kijelzője, mint a viseltes kis Sonynak, sokkal gyorsabb is, és kényelmes a fogása, szóval ha lehetne rajta tisztességesen lapozni, akkor nem gondolkodnék, hogy megtartsam, de az elmúlt két napban többször kerültem az idegösszeomlás szélére tőle, mint a régitől 7 év alatt összesen. Na majd meglátjuk.