Bajban a nemzet!

Akkor derül ki milyen erős egy nemzet, amikor mindenkinek közösen kell szembenézni az életet alapvetően befolyásoló problémákkal. Nem az első eset, hogy egy multi gáncsot vet a kiwi életformának, a korábbi esetek átvészelése nem jelent garanciát arra, hogy ez a későbbiekben is sikerül. Az aktuális közfelháborodás már most szélsőséges nyilatkozatokra ragadtatta a közvélemény egyes tagjait és ki tudja mi lesz a vége? A Nestlé megváltoztatta Milo receptjét.

A Milo egy ilyen kakaószerű instant italpor amiben van mindenféle jóság, vitaminok, ásványi anyagok meg rost, úgyhogy nem csak finom, hanem egészséges is. A Milo a harmincas években született, amikor a gazdasági világválság erősen odacsapott az ausztráloknak (is) és a gyermekek tápláló élelmezése nem volt megoldott, egy Thomas Mayne nevű vegyész okoskodta ki, hogy hogy lehetne a csokit meg a árpamalátát úgy összekeverni, hogy tejjel iható legyen. Így született meg a Csendes-óceáni régió ovomaltinja.

Az 1934-es piacrakerülése óta a termék töretlen népszerűségnek örvend, ami nyilván köszönhető annak, hogy csokis íze van, amit nem túl nehéz letolni a gyerekek torkán. Mára a Milo nemzeti itallá vált, a munkahelyemen a tea és a kávé mellett mindig ott van egy két kilós aludoboz Milo is. Na ebbe gasztrokulturális alapvetésbe köpött bele a Nestlé azza, hogy megváltoztatta a receptet. A változás nem jelentéktelen, a gyártó kiszedte a receptből az A és B1 vitaminokat, a magnéziumot és a vanília ízesítést, és helyettük D, B3, B6, B12 vitaminokat rámolt bele.

Az ojságok cikkeznek, a facebook nyüzsög és szervezkedik, az emberek pedig sápadtan kérdezgetik egymástól, hogy igaz-e a hír? Felháborodott anyák viszik vissza a terméket a boltokba, mert a gyermekek nem isszák az úja verziót, felháborodott apák sopánkodnak, úgy téve, mintha a gyerekek innák otthon a Milo-t, és a kezüket az üzleti élet verőerén tartó élelmesek már aukciós szájtokon árulják húsz dollárért – az eredetileg kilencbe kerülő – régi recepttel készült tartalékaikat. Nincs kizárva, hogy egy fél év múlva már készpénzként fog működni a régi recepttel készült italpor, vagy banki fedezetként, mint a parmezán.

A Nestlé ausztrál szóvivője szerint a változások aprók és csak jobbá tették a terméket, de igazság szerint egy sovány tejjel készült pohárnyi Milo az új verzióban 4.5 csillagot kapott az új  ausztrál Health Star Rating rendszrben (amihez a Zátony is csatlakozott tavaly). Sőt, nem átallotta a némber azt mondani, hogy a vanilia íz kidobásával a kakaó és a pálmaolaj is fenttartható termelésű forrásból származik. Röviden az amúgy egészséges ital egészségesség-marketingfaktorát sikerült növelni, ami biztos szuper ötlet, kár, hogy a vevők szerint az új termék szar ihatatlan.

Ilyen felháborodás utoljára akkor volt, amikor 2011-ben a christchurchi földrengés megrongálta a Sanitarium Marmite gyárát és 2012 márciusára elfogyott a boltokból az élesztőkivonat. A Sanitarium elkezdte rendbehozni a gyárat, de a komoly szerkezeti károk miatt kénytelen volt elköltöztetni az egészet egy másik helyre, miközben az egész város próbálta rendbehozni az egyéb károkat. Persze sajnáltuk a félig összedőlt katedrálist is, de azért az igazi probléma mégis a Marmite hiánya volt.

A Trademe-n ravaszkodók persze akkor is próbálkoztak, 2012 májusára már 750 Marmite aukció volt regisztrálva és a gyár még mindig nem tudta mikor lesz képes újra megtermelni az évi hatszáznegyvezer kiló, kissé cipőkrém-szerű finomságot. A helyzet annyira kiéleződött, hogy a cég kénytelen volt reklámkampányt indítani, hogy megnyugtassa az összeomlás szélére került társadalmat.

A marmite-talanság két évig tartott, aztán helyreállt a rend, de ott legalább volt elfogadható érv a termeléskiesésre, no meg, az ember az ausztrál vegemit-al és a UK shopból beszerzett marmite-al mégiscsak át tudta vészelni a nehézségeket, a Milo esetében ez nincs, a Nestlé vagy visszacsinálja amit művelt, vagy a nép egyszerűen úgy fogja Ausztráliából rendelni a Milo-t, mint ahogy a kínaiak küldik haza a gyerektápszert vödörszám. Külön megalázó, hogy az ausztrál Milo recept nem változik, és abban pl. pálmaolaj nincs is egyáltalán. Az ausztrálok egyébként inkább hidegen isszák, a zátonynép viszont melegen szereti a löttyöt, vagyis hát szerette, kíváncsi leszek lesz-e bojkott meg tüntetés.