A világ legnagyobb virágjáról beszélünk, ami büdös, mint a háborodás, viszont van olyan érdekes, hogy az emberek sorban álljanak azért, hogy lássák. A Domain Wintergardenben éppen nyílik egy.
Az Amorphophallus titanum (Titan Arum, Corpse Flower vagy magyarul óriáskonytvirág) egy Szumátrán őshonos növény, amely virágzáskor rothadó hússzagot áraszt, hogy felhívja magára a figyelmet. Mármint az őt beporozni hivatott legyek meg mindenféle nyüvek figyelmét, amelyek élénk érdeklődést mutatnak a rothadó hús iránt.
A növény nem valami kapkodós, akár hét-tíz eseménytelen év is eltelhet mire virágozni kezd egy magja, két virágzás között is évek telhetnek el, és az egész világon eddig kb. hetven virágzást dokumentáltak. A Domainban levő melegházban 2013-ban virágzott először ez a példány, ami kilenc éve lakik ott és már akkor is közel húszezer látogatót vonzott az esemény. Idén sem kisebb az érdeklődés, a Wintergarden facebook oldalán már két hete zajlik az őrület, különös tekintettel arra, hogy a virágzás általában 2-4 nap alatt lezajlik, és utána senki sem tudja mikor láthatjuk újra, no meg azért is, mert éppen tél van. (bár az üvegházban meg 25 fok)
Hétvégén ellátogattunk a virágzás korai fázisában levő növényt megnézni, de akkor még nem pörgött fel a buli, viszont kedden kitört a szag-világvége. A folyamat kb. két hete kezdődött, amikor a virág hatalmas levelei hirtelen elszáradtak és egy kis rügy kidugta a fejét a földből. Aztán napi tíz centit növekedve érte el a mostani állapotát. Ebédidőben kiszaladtam a kollégákkal megnézni, de sajnos kígyózó tömeg várakozott a tekintésre (szerda délben, hát senki sem dolgozik?) és mivel nem tudtuk kivárni a kb. negyven perces sort, eljöttünk anélkül, hogy láttuk volna a szagot.
Ellenben, mivel a szerkesztőség mindent megtesz az utazóközönség szórakoztatása érdekében, reggel motorra pattantam és a hajnali nap első rózsaszín sugarai már a Wintergarden mellett csillantak meg a sisakrostélyomon felgyűlő harmatcseppeken. Mindezek ellenére bementem és bár sokan voltak (hát senki sem tud aludni?), azért sorba nem kellett állni és szépen látszott a jószág.
Szinte semmi szaga nincsen amúgy, csak egész közelről inhalálva lehet érezni, hogy azért egy szumátrai őserdőben képes lenne jobban teljesíteni a lény, tényleg rothadó hús (vagy hős) szagát árasztja, de pár méterről már nem érezni. A szag erőssége a körülményektől is függ meg a példányra is jellemző, ez éppen egy visszafogottabb fajzat. A Wintergarden személyzete szerint a szag amúgy folyamatosan változik, rothadt káposztaszerű volt az elején, ami aztán átment rohadt kárpitba, szerintem leginkább ázott kutyahulla szaga volt. A képekért elnézést, a telefonomnak elég komoly kihívást jelentett a reggeli félhomány.
„eljöttünk anélkül, hogy láttuk volna a szagot”
DDD