Megvolt a népszavazás első köre, és a nép szerencsére meglehetősen magas részvétellel nyilvánított véleményt.
Ha még emlékszünk, akkor a kétfordulós népszavazás első fordulójában egy bizottság által kiválasztott alternatív zászlóterveket kellett osztályoznia a szavazóknak, melyiket látnák mennyire szívesen a jelenlegi lobogó helyett.
A szavazásra jogosultak 48.16%-a vette a fáradtságot, hogy gyakorolja szavazójogát, ami ilyen levelezőn végzett szavazásoknál kifejezetten magas részvételi arányt jelent. 3,170,726 szavazóból 1,527,042 voksolt.
A beérkezett szavazatokból 148,022 (9.7%) un. informal- és 2,476 (0.16%) érvénytelen volt. Az informal, amikor nem lehetett eldönteni egyértelműen, hogy a szavazónak mi volt az elsődleges design preferenciája, az érvénytelenek pedig amikre pöcsöt rajzoltak nem feleltek meg a szavazás feltételeinek és/vagy üresen érkeztek be.
A részletes eredmények – ha bárkit érdekel – itt olvashatóak (pdf).
Röviden összefoglalva a két, szinte teljesen egyforma, ugyanattól a tervezőtől származó páfrányos terv kapta a szavazatok elsöprő többségét, messze több, mint egymillió szavazatot. Ennél egyértelműbb eredmény talán csak akkor lehetett volna, ha a tízezer beküldött tervből nem három nagyjából tökegyforma végez a végső négyben…
Ez van, a páfrány van a fejekben, van történelmi és társadalmi beágyazottsága, maori vonatkozása, ez egy teljesen valid háztáji szimbólum, nem véletlen, hogy állami intézmények használják a legváltozatosabb stilizált formákban, nem beszélve a sportklubokról és a magánszektorban operálókról, a péktől a vízvezetékszerelőig. A régi aranyszabály zászlóügyben is működött: „mindegy mi az, silver fernnel megveszik”. Jön is nemsokára a páfrányposzt, amely feltárja a kiwi-fern alapvetéseket.
Sajnálatos módon az egyetlen terv ami tényleg lobogó- és nem logoterv nem sokkal több, mint százezer szavazatot kapott, (tizedannyit, mint a fernek) így a koruval és a fekete-fehér páfránnyal együtt kiesett a versenyből. Ezt a szerkesztőség erősen sajnálja, de hát a nép többsége páfrányt akart nem absztrakciót. A csalódott Red Peak hívők pedig RP zászlókat vásárolnak otthonra, ahol olyan zászlót vonnak fel, amilyet akarnak.
Jövő márciusban jön a komoly megmérettetés, a második forduló, amely során a mostani győztes terv és a jelenlegi, 1902 márciusa óta használatban levő lobogó között kell választanunk. Beletettem pár órát mindenféle zászlóügyi kommentek olvasásába és elég bizonytalanok a kilátások, nagyon sokan, akik ellenzik a zászlócserét nem szavaztak az első fordulóban, de fognak a másodikban, a fern ellen. (de ez egyrészt nem reprezentatív, másrészt korai is a jósolgatáshoz)
Annak ellenére, hogy a szerkesztőség változáspárti, ha megy a régi, akkor a nyakunkon marad a kertészek, húsmarha gazdaságok és sportklubok páfrány-logója örökre, ha marad a régi, akkor újra elő fog jönni a változtatás igénye és kezdődik újra a macera. Arról nem is beszélve, hogy ez a népszavazás kiváló lehetőség lett volna tesztelni az elektronikus/online szavazást, tekintettel arra, hogy az egész kampány 26 milliós költségéből 17 millió dollárt tesz ki a postaköltség. Most jönnek majd a médiaviták és elemzések, történelmi párhuzamok és hisztériás kirohanások a változás mellett és ellen, szórakoztató lesz olvasni az ojságot.
Mint nálunk a lóhere. Old habits die hard.
múltkor beszélgettem a témáról egy newzélando-svéddel, aki csak morgott és azt mondta, hogy minek ennyi pénzt elcsűrni erre a baromságra, és reméli nem lesz változtatás, mert az lesz majd csak az igazán nagy zseton mindent mindenhol lecserélni.
egyébként nekem is a red peak teszik a legjobban, de egy kibicnek semmi sem drága, ugye…