Te, haver rajzold már le a magazinba azt az egzotikus madarat amit tavaly hoztak a világvégéről…
Lerajzolod, nem?
Aztán lesz, ami lesz. Miután a madarat életben sosem láttad, a fél világon áthajóztatott, kiszárított bőre alapján megsaccolod hogy nézhetett ki amíg mozgott, és már kész is az illusztráció a The naturalist’s miscellany c. magazinban 1813-ban. Pontosan ez történt egy George Shaw nevű úrral, aki elkövette az első európai ábrázolást szegény távoli kiwimadár ellen. Shaw úr eléggé biztonsági játékot játszott, az első élő példányra 1851-ig kellett várnia a nagyközönségnek, akkor mutatták be a jószágot először a londoni állatkertben.
A kiwi meglehetősen különleges jószág, már csak azért is, mert kevesen kóstolták, pláne kevés európai részesülhetett a kiwizabálás kiváltságában. A XIX. századi felfedező Charles Douglas volt az egyikük (ő negyven évet töltött a West Coaston felfedezgetéssel), szerinte a kiwitojásból remek omlett készíthető, de a kiwi húsáért nem rajongott. Egy szakmai balesete során (felfedezés közben elesett és kificamította a lábát) időlegesen mozgásképtelenné vált, így azt ette ami a közelbe jött – két kiwit. A lakmározás után úgy fogalmazott, hogy olyan volt az ízük, mint egy öreg koporsóban főtt sertésnek.
Azt hiszem nem akarom tudni, hogy honnan tudta a jó öreg, hogy milyen íze van a koporsóban főtt malacnak.
Na az hagyjan! De az oreg koporso az en olvasatomban nem egy padlason porosodo pokhalos, hasznalatlan koporso, hanem egy kiasott hasznalt. Vagy jo, nem kiasott, kriptabol szerzett, akkor foldiz nem tarsul hozza. Brrr. 😀