Borotválkozásról

Az emberek több, mint harmincezer éve alkalmaznak valamiféle (arc)szőrtelenítési eljárást, már barlangrajzokon is találhatunk szőrtelen arcú alakokat. De mi történt azóta?

Mi ne menjünk vissza ennyire a múltba, kezdjük a rómaiakkal, ahol az első arc-szőrtelenítés nagy eseménynek számított egy ifjú életében (lehetett partizni) bár a köznép leginkább habkővel dörzsölte le a szőrt a képéről, a magasabb társadalmi státuszúak nagyon élesre fent obszidián eszközökkel távolíttatták el magukról a borostát. Az egyiptomi kultúra nem preferálta a szőrt egyáltalán, ők teljes test-szőrtelenítést végeztek valamiféle szőrtelenítő krémekkel és habkővel, ami biztos jó móka lehetett, pláne, hogy az eljárástól a szőr azért visszanő és megint lehet dörgölni. A görögök büszke szakállasok voltak, nem bajlódtak a szőrtelenítéssel egészen Nagy Sándorig, aki világhódító hellenisztika-exportként bevezette a katonák borotválását (nem tud belemarkolni az ellenség!). Híres is lett Nagy Sándor arról, hogy a borotválkozásipar mekkorát fejlődött uralkodása alatt (jó, háborúzgatott is) ekkor készültek az első vas és réz borotvakések, amik kísértetiesen hasonlítottak a mai borotvakésekre.

Nagy Sándor és úgy 1760 között sok érdekes nem történt borotválkozásügyben, a borbély külön szakma lett a borotvakések pedig kicsit jobb minőségűek, élesebbek és avatatlan kézben veszélyesebbek lettek. Ezerhétszázhatvanakárhányban egy francia úr, bizonyos Perrett, kiokoskodott egy biztonsági megoldást a borotvakésre, amivel lehetővé vált, hogy az emberek otthon maguk megborotválkozzanak anélkül, hogy veszélyeztetnék bőrük épségét. Ez volt az első safety bar, vagy razor guard, egy fából készült tokszerűség, amey beborította a pengét, aminek így csak az éle találkozhatott a bőrrel. De hősünk nem állt meg itt, időt és fáradtságot nem kímélve 1771-ben megírta és kiadta az Önberetválás művészete c. munkáját (Pogonotomie, au L’Art D’Apprende à se Raser Sol-Méme)

Zsenialitása addig sajnos nem terjedt, hogy találmányát le is védje, de ezzel együtt ő volt az első aki az otthoni biztonságos borotválkozásra kínált megoldást a borbélyhoz járástól függetlenedni kívánók számára. A borotvakések ezek után megmaradtak olyannak amilyennek, bár néhány évtized alatt sok gyártó kezdett alkalmazni valamiféle védőlemezt a borotvakésein, amelyet természetes el lehetett távolítani a szerszám karbantartásához, fenéséhez, tisztításához.

Az első igazi áttörést a szászországi eredetű, New Yorkban letelepedő Kampfe testvérek (Frederick, Richard és Otto) érték el, az 1880-ban kieszelt és 1903-ban levédetett, kapa alakú, egyélű biztonsági borotvájukkal, amelyet a Star Safety Razor néven dobtak piacra. Ebbe egy kb. 4 cm széles, ék alakú pengét lehetett belehelyezni (amelyet cserélni és újraélezni is lehetett) és ezt fémrugók tartották a helyén. Ez a borotva nagyot rúgott az önberetválkozás állóvizébe, nagyon gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert és szerte a világban terjedtek a koppintásai „amerikai borotva” néven. Csak az USA-ban 1880 és 1901 között több, mint nyolcvan, biztonsági borotvákkal kapcsolatos szabadalmat jegyeztettek be és ez a szám drasztikusan megugrott 1904 után, amikor is Gillette úr fáradt el a szabadalmi hivatalba egy merőben új ötlettel.

King Camp Gillette egy jóeszű értékesítő volt, aki palackozóüzemeknek árult úttörő palack-lezáró technológiát a Crown Cork and Seal Co. képviseletében. Főnöke és mentora egy William Painter nevű úr volt, aki a söröskupak feltalálásával alapozta meg üzleti sikereit. A Crown Cork volt az első olyan egyszer használatos tömegtermék amelyik hatalmas sikert ért el, és a mai napig, szinte redeti formájában használjuk. Painter úr ösztönözte Gillette-t, hogy olyasmire fókuszáljon, ami eldobható használat után, olcsó gyártani és folyamatosan sok kell belőle.

Amikor otthon borotválkozott a tükör előtt a borotvakésével, akkor jött rá, hogy a nyomorult vackot folyton fenni kell, hogy kellően éles legyen, ráadásul időről időre el kell vinni egy késes mesterhez, hogy rendberakja az élét, az egész bigyó folyamatos törődést, használata pedig önbizalmat és kézügyességet igényel, miközben az arcszőrdivatban éppen a simaképűség volt a menő. Rájött, hogy maga a borotva jó dolog, csak a pengét kéne benne cserélni mindig újra, és akkor nem kéne az élezéssel foglalkozni, csak eldobni az eltompult pengét és újat rakni a borotvába. Mindez 1895-ben történt.

A működő modell, a szabadalmi hivatalba beadható rajzok és leírás elkészítése hat évig tartott, mert nem létezett olyan technológia ami borotvapengének alkalmas vastagságú acélszalagot tudott volna megfelelően hőkezelni és feldolgozni. Végül King C. talál egy mérnököt William Nickerson személyében aki megoldotta a technikai problémákat, és egy régi barátot aki megfinanszírozta a cég és a termelés beindítását. 1901 szeptemberében megszületett az American Safety Razor Company, amely egy évvel később Gillette Safety Razor Company-ra változtatta a nevét. A termelés 1903-ban indult meg, majd rá egy évvel Nickerson kiokoskodott egy gépet amely gyorsan tudta élezni a pengéket, így a termelékenység nagyot nőtt.

A cég gyorsan fejlődött, 1903-ban 51 borotvát értékesítettek és ehhez 168 pengét, a második évben kilencvenezer borotvát és százhuszonháromezer pengét adtak el, köszönhetően az automatizált gyártásnak és a meglehetősen agresszív reklámkampányoknak. A reklámok elsősorban arra fókuszáltak, hogy ezeket a pengéket nem kell élezni és fenni, ha eltompulnak csak dobja el őket a tisztelt vásárló és vegyen egy új csomag pengét. Az otthoni borotválkozás még sosem volt ilyen kényelmes, biztonságos, és népszerű, otthon 3 perc alatt megborotválkozni sokkal egyszerűbb volt, mint eljárni a borbélyhoz vagy otthon bénázni a sok törődést igénylő borotvakéssel. A Star Razorhoz képest dupla annyi él és tizedannyi macera őrült siker lett.

1908-ra a Gillette cégnek gyárai voltak az USA-ban, Kanadában, Franciaországban, Angliában és Németországban. Ekkor jelent meg először az a gyakorlat, hogy a terméken nem születik feltétlenül profit, de az eldobós kellékanyag haszonkulcsa betakarja szépen azt is, ez a csintalan kereskedelmi gyakorlat a mai napig népszerű pl. printergyártóknál, játékkonzoloknál, de számos más iparágban is találkozhatunk vele.

A termék praktikusságának köszönhetően az első világháború alatt a cég egy három és fél millió borotvás (és 32 millió pengés) hadi megrendeléssel lett gazdagabb, mert a hadsereg a könnyen használható borotvának köszönhetően nem csak a katonaszakállakban megbúvó élősdiek ellen vette fel a harcot, de a szőrtelen arcbőrön jobban szigetelt az akkori hadviselés során erőször tömegesen alkalmazott gázálarc is. A háború után, a katonák megtarthatták a számukra kiutalt kincstári borotvákat (Khaki Set), így hazavitték a lövészárkokban felvett borotválkozási szokásaikat is. Ekkorra a Bostoni borotvagyár már napi huszonhatezer borotvát és hétszázezer pengét gyártott.

A háború után a Gillette cég erős termékfejlesztésbe kezdett, az 1915-ben piacra dobott direkt nők számára készül borotva mellé új, továbbfejlesztett modellt kínált, és a termékek népszerűsége nem csökkent. 1925-re már évi tizenötmillió borotvát értékesítettek és mellé ötszázmillió pengét. 1927-ben a cég felmérései szerint negyvenmillió, általuk gyártott borotva van napi használatban és ezekbe mind kell penge, a cégnek nem voltak tartozásai a bankszámláján pedig hatmillió dollár csücsült. Ekkor a Gillette féle eredeti szabadalom lejárt és megjelentek a konkurrens termékek a piacon amikbe passzolt a Gillette penge és pengék amik passzoltak a Gillette borotvákba. Hatalmas jogi csaták, szabadalomsértések és mindenféle ármánykodások után az AutoStrop nevű konkurrens cég beperelte a Gillette-t majd végül húszmillió dollárnyi részvényért felvásároltatta magát a Gillettel.

Az ezt követő évtizedekben az újítások nem álltak le, a három darabos borotva mellé megjelent a két darabos (nyéllel egyben levő baseplate) az egy darabos Twist To Open (1930) az állítható pengéjű adjustable (1956), a techmatic (1965) miközben megjelennek a rozsdamentes és különböző bevonatokkal ellátott (ekkor már nem nem lekerekített szélű) pengék is.

1974-ben jött a TracII a két pengéjével, amivel megkeződött a cartridge borotvák mai napig tartó ámokfutása és a borotvafejben található pengék számának növelése. 1977-ben az Atra/Contour, amelynél a fej követi az arc ívét, 1998-ban jelenik meg a Mach3 tripla éllel, 1990-ben a Sensor, ahol a két penge külön rugókon ül, 2003-ban a Schick-Wilkinson Sword piacra dobta a 4 pengéjű fejet, 2006-ban, egy évvel a Procter and Gamble akvizíció után a Gillette bejelentette a Fusion-t 5 pengével. Közben mindenféle szappanok, síkosítók, gumicsíkok kerültek a borotvafejekre, flexiball technológia, a proshield ahol már a pengé előtt és után is szappanoz a fej, már pedig, a józan észtől elképesztő távolságra elhúzva van rezgő és fűtött borotva is.

Eközben a sima biztonsági borotva (Double Edge, DE Razor) maradt ami, de a népszerűsége nem csökkent, sőt, az elmúlt években megjelentek új borotvák, új anyagok, új módszerek, 3D nyomtatott műanyagoktól a titánig, az egyedileg forgácsolt rozsdamentes acéltól a nemesfémekig. Mivel a hagyományos borotvák azért nem túl komplikált dolgok, a távolkeleti másolatok is ellepték az online piactereket.

Temészetesen a támával foglalkozó közösségi oldalak forgalma is fellendült, (Badger & Blade, Sharpologist, The Shaving Room, r/wetshaving, r/wicked_edge, stb.) ahol a világ minden tájáról származó borotválkozásbolondokkal társaloghatunk illatokról, pengékről, borotvákról, pamacsokról, residual slicknessről, gyűjteménybe való darabokról, és szervezhetünk szórakoztató mikroközösségeket a választott bolondériánknak megfelelően. Lelkesen adnak tanácsokat is, ha nem tudjuk, hogy lószőr, borz, vaddisznószőr vagy szintetikus borotvaecsetet vásároljunk vagy esetleg a klasszikus borotvakések és shavettek irányába mennénk. Ugyanitt kisegítenek ha érdekel az open-comb/closed-comb különbsége vagy meg akarod tudni mire jó a slant head. A borotvakésekbe bele se kezdjünk, az egy külön rabbit hole a rabbit holeban…

Mialatt a Gillette és versenytársai felvásárolják egymást, a régi nagy nevek (Edwin Jagger, Mühle, Merkur, Feather, Rockwell, Fatip, Parker, Razorock ) szép csendben tovább termelnek, kiszolgálják minőségi nyelekkel a népszerűbb cartridge-t vásárlókat, és alapvetően köszönik jól vannak a DE borotvák, bortovaecsetek és kiegészítők eladásából. Érdemes náluk körülnézni, ha az ember úgy dönt, hogy civilizált úr/hölgy módjára óhajt beretválkozni. Néhány extrém kivételt nem említve egy borotva nem túl drága, és simán túlél bennünket. Én rendszeresen használok egy az 1920-as években Kanadában készült Gillette borotvát és egy a harmincas-negyvenes évekből származó brit gyártmányt. Sőt, kaptam ajándékba egy borotvát amilyet apám használt gyerekkoromban (Gillette Super Slim Twist TTO, hetvenes évek és az is ötven éve volt) szóval örök élet meg egy nap.

Bár a szupermarektekből felénk már jobbára kipusztultak a hagyományos DE borotválkozás kellékei, (cartridge fejek és palackozott habok vannak szinte kizárólag) ezek nem elérhetetlenek, sőt lényegesen olcsóbbak mint bármilyen cartridge megoldás. Szakboltok továbbra is léteznek, webshopjaik elérhetőek a neten, örömmel segítenek kezdőknek. A borotvapengék sem tűntek el, még zakatolnak a régi gépek Egyiptomban, Törökörszágban, Indiában, Pakisztánban és Görögországban, modernebbek Izraelben, az Emirátusokban, Oroszországban, Németországban, Csehországban, Kínában és űrtechnológia Japánban. A pengebevonatok változatossága észbontó, króm, platina, kerámia, wolfram, műanyagok, teflon, mindenki megtalálja a bőréhez-szőréhez-borotvájához valót, kisérletezni velük jó móka. Érdemes egy párféle pengéből álló olcsó próbacsomaggal kezdeni, aztán abból venni nagyobb kiszerelést ami bevált.

A klasszikus, főleg borbélyoknak és régimódi biztonsági borotvahasználóknak készült tradicionális szappanok (ARKO, Cella, Tabac, Williams) után a nyolcvanas években a szépségipar felfedezte, hogy férfiaknak is lehet érzékeny arcbőre és a klasszikus „férfias” illatok (natúr, szivarcsikk, füstölt tarja, dohos pince) mellett lenne helye a kellemesebb illatú termékeknek is. Ekkor szélesedett ki a mindenféle borotvahabok, borotvazselék piaca, és a kétezres évekre már minden nagy gyártó kínált számos illatot és erősséget felölelő termékpalettát és az utóbbi évtizedekben a hölgyeknek is készülnek borotválkozós termékek, természetesen rózsaszín csomagolással.

Az elmúlt tizen évben reneszánszát éli a klasszikus borotválkozás (wetshaving), ennek következtében millió apró, artizán szappanüzem jött létre vagy ugrott fel a vonatra, sokuk kínál természetes, ornanikus hozzávalókból és/vagy vegán (nem állati eredetű triglicerideket használó) termékeket és a kis gyártók általában nem félnek merész illatokkal dolgozni (pl. a Gearheed a Chiseled Face-től: motorolaj, új gumi és bőr illat!), a szantáltól a zabkásáig minden van amiről csak álmodni mer az ember.

Ecsettel felvert kiváló borotvahabot készíthetünk krémekből, lágy és kemény szappanokból, ha megtanuljuk a módját, többségük messze jobb, mint bármilyen hajtógázas kész hab vagy zselé és felvihetjük őket a repülőre is. Ugyanez a borotválkozás előtti és utáni bőrnyugtató hatású balzsamok, krémek, arcvizek, amelyek javarésze már szerencsére nem tartalmaz alkoholt, visszajött a divatba a természetes timsó blokk használata is.

A hagyományos borotva és jó minőségű borotvaszappanok használata nem csak az arcszőrtől függően 1-2 naponta elvégzendő macerát változtatják élvezetes(ebb) tevékenységgé, de érdekes kaland felfedezni, hogy a mi bőrünk-szőrünkhöz melyik illat, melyik szappan, melyik penge passzol, mennyire agresszív borotvát kedvelünk és milyen aftershavetól érezzük jól magunkat egész nap.

Az ezo-bio-öko bolygómegmentészet is ráfordult a biztonsági borotvák piacára, tekintve, hogy ez a módszer sokkal kevesebb (újrafeldolgozhatatlan) műanyagszemetet termel, a borotvakészülékek hosszú évtizedeken keresztül használhatóak, a pengék újrafeldolgozhatóak és/vagy biodegradálódnak, a szappanok, krémek nagyon hosszú időre biztosítják a kenést, és általánosságban szólva az egész sokkal kevesebb felesleges csomagolóanyaggal és környezetterheléssel jár, szemben a cserélhető fejű vagy eldobható borotvákkal, ráadásul sokkal olcsóbb is az egész. A lábak szőrtelenítésére is sokkal jobban működik egy olcsó DE borotva egy jó pengével, mint bármilyen akárhánypengés rózsaszín plasztik izé.