Mint azt már korábban említettem, a terműterületet megújítottuk, a vetés előtti talajmunkákat gondosan elvégeztük, és eljött az ideje a korábban fedettpályán megindított kis palánták vadregénybe helyezésének is.
Az egyik legfontosabb jószág a paradicsom, meglehetősen csenevész állapotban kerültek ki a palánták a vadonba, lappangott is bennem némi kétely, hogy képesek lesznek-e alkalmazkodni a palántapróbáló körülményekhez (vagyis a rendszeres locsolás és a 20 fokos levegő, sűrű napsütéssel). Úgy tűnik, hogy a talajjavítás használt, a kicsinyek megkapaszkodtak és másfél hét bénázás után, végre növekedésnek indultak, úgy produkálják a leveleket, mint egy ügyintéző, remélhetőleg nem lesz velük később sem baj. Cél a negyed kilós, lédús, piros gömbök százai, amelyektől Bálint gazda belepisál a gumicsizmájába az irigységtől.
A fajok közti, Darwini küzdelemben alulmaradt a zöldborsó, ami nagy fájdalmam, mert a gyerek szerette nagyon lopkodni az érett hüvelyeket, és tényleg finom is volt a termés, de a hozam nem érte el a művelési mennyiséget, szóval lemondtam róla, különös tekintette arra, hogy valahogy kiszáradt meg megromlott az egész növény a szezon végére. Nincs helye érzelgősségnek, cévágányra került. Helyette területi követelést nyújtott be egy marék céklamag, amire rábólintottam, meglátjuk. A cékla, egészséges és teli van vitaminnal meg lila is, kapott hát egy esélyt, meglátjuk hogyan állja meg a helyét a kíméletlen, túlélésért folytatott harcban. Egyelőre piciny leveleket ereget a talaj fölé, de az elején egyedül kell bizonyítania, kemény világ ez kezicsókolom, ha majd letett valamit az asztalra, tárgyalhatunk.
Nem a cékla az egyetlen új versenyző, ott van a pakcsoj is, amely viszont a retket megszégyenítő módon kezdett növekedésbe, napok alatt belakva a neki szánt sorokat. Egyelőre őt se piszkálom, kivárjuk hogyan viselkedik, először van, mégiscsak. Amíg lesz belőle valami, addig is van időm a feldolgozási lehetőségei után kutatni.
A retek a szokásos helyére került, ennyi helyzeti előnyt kap a lojalitása és a töretlen pirosgömbgyártása miatt, az első saját retkeket már fel is zabáltuk, de hát a retekben nem nagyon lehet csalódni, mind előjön, mind terem, idén figyelek, hogy kevesebb vizet kapjon, mint a többiek, mert könnyen elszalad vele a ló és kireped, mint a kisgömböc. Finom.
A területfoglalós harc mindent elsöprő szereplője, a kovászos uborka is beindult, a négy tőből egy kicsit bicegős, egy közepes, de kettő kifejezetten erős képet mutat, már most tíz centis levelei vannak, nekik lassan el kell kezdenem eszkábálni a kilövőállomást, amire felkúszhatnak, mert ha nem figyel oda az ember, akkor négyzetméterszámra terítik be a környéket, ami nem célunk, pláne az erőseknek nem adunk ekkora előnyt. Ha az időjárás ilyen marad, akkor szép jövőt jósolok a kertnek, bár a pakcsojnál rezeg a léc, ha nem bizonyul olyan jónak, mint gondoltam, akkor kiesik a játékból, a helyére pedig valami más kerül, ez egyelőre függő kérdés, a teszteredményekig nem tudunk lépni. A cékla is bizonytalan, mert igen előnyös lokációt kapott, de fogalmam sincs, mikor lesz jó, vagy érett vagy ilyenek, de hát a kihívás a szép az egészben, ugyebár. Az erő- és demarkációs vonalak még nem alakultak ki, de bármi lehet, egyelőre mindenki beásta magát a mezőn és igyekszik felkészülni a komolyabb helyezkedésre.
Stay tuned.
A pakcsojra itt van egy:
2db kb 5cm atmeroju pakcsoj (vagy terfogatra megegyezo tobb) ujnyi szeletekre vag, 2 gerezd fokhagyma razuz, 1-2 evokanal szojaszosz es 1 evokanal oliva olajjal meglocsol, osszekever.
1/2 ora elteltevel benga forro serpenyoben 100mp-ig szottyaszt.
Kivalo kiseroje a steak tipusu vacsoraknak.
kösz, kipróbálom!
Csak jelezném, hogy a rutát (ami amúgy ruta graveolens néven fut a botanikus könyvekben) is ki lehet már ültetni, nekem három tő is jól elvan már odakint úgy két hete.
kösz pukke, akkor kitolom az időjárásba!
Ami, mint tudjuk, mindig nyugat felől jön 🙂
Kicsit hiányolom a kék csőszről az idei fotót. Megvan még?
persze, csak a kertrendezés idejére átköltözött a swanplantra vigyázni, de már készülődik vissza!
Én csak annyit mondok: Sződliget.
Egyébként ha bejön a kert, akkor lehet nekiállni lefordítani, hogy
„tíííí-szálategy-huszaséééé”, meg azt, hogy „TV paprika”, meg azt, hogy „frissmajia-reteeeeek”
Viel Glück!
Hiányolom a krumplit, hagymát.
Céklát itthon októberben szedtük föl, hat hónapos korában, akkorák voltak, mint egy grapefruit.
ekker, krumplihagyma van a zöldségesnél 🙂
nincs annyi hely, hogy ilyesmit ültetgessek. de koviubi nem lesz másképp, sajnos
Én pedig az epört hiányolom! Nagyon finom, nagyon piros, tejszinhabbal fenomenális… És nem utolsósorban nagyon egészséges! Néhány étekhez is, mint diszitőelem (akár), fántásztes…
„Szájérett eper” … Fény utcai piacon láttam a táblát.