Új-Zéland
Na, kedves szolgáltatónknak minden szava arany, reggelre tényleg lett netünk. A letöltési sebesség kb a duplája annak mi volt, igen messze a sávszélesség névleges maximumától, de legalább működik. A feltöltési sebesség viszont nagyon klassz, mondjuk volt mihez javulni, az szentigaz.
Lényeg, a lényeg, újra online vagyunk, mindjárt bekopácsolom az elmaradt posztokat.
MIvel kedves netszolgáltatónk, szívához híven 27.én nekilátott a bohóckodásnak, természetesen a legrosszabb pillanatban veszett oda a netünk és a telefonunk. Tegnap reggel 9 óta nincs fény a kanócban, bár kicsit vártunk, hogy mi lesz.
Most, hogy átjöttem vésznetezni, kaptam a szolgáltató emailjét, hogy ugye örülök, ők bekötötték és csuhajja.
Kösz, örülök, csak nem megy. Pedig pizzarecept van bekészítve, meg ilyesmik…
Na felhívom a helpdeszket.
Továbbra sincs sem netünk, se telefonunk. A helpdeszk már alig tud ülni a sok rugdalástól, viszont eredmény az nincs. Majd lesz.
Közben odáig jutottunk, hogy felszívtam magam (sajnos angolul nem lehet olyan átéléssel ordítani, mint magyarul) és átmentem „angry customer” -be, amitől elértem a level2 supportot, és megfejtettettem a problémát. Állítólag holnap reggel 8-tól délig megcsinálják.
Meglátjuk.
Az alapkoncepció már megvolt a fjemben, de a köret még nem, a kísérlet szinte tökéletesen sikerült. Először is, jó sok vajat megolvasztottam a fazékban, ebbe felkarikázott fokhagymaszárat (itt ezt külön lehet kapni fillérekért), karikákra vágott fokhagymát, fehérborsot, sót, kis rozmaringot és egy csipet ételízesítőt kevertem. (kicsit lecsökkent a vérnátriumglutamát szintünk, néha jól jön egy kis ízfokozó) Amikor már kellemes illata volt, akkor ráöntöttem fél kiló vágott zöldbabot, jól beleforgattam a vajas cuccba, fedőt raktam rá és hagytam levet ereszteni.
Amíg a zöldbab párolódott, addig a maradék 3 gerezd fokhagymát olíván barnára pirítottam, majd rátettem a rákocskákat, pici sót, fehérborsot, csipet szerecsendiót és egy citrom kifacsart levét öntöttem. Kivártam amíg levet ereszt és kis lángon hagytam főni a lében, időnként kevergetve, ment közben a zöldbabbal is hasonképpen cselekedtem.
A zöldbabot pont addig kell csinálni, amíg még nem tapad oda az edény aljához, de már gondolkozik rajta, így marad egy kis tartása, nem fő pürésre. A rák meg azután van kész fél perccel, hogy a leve mind elfőtt volna. Ráadásul minden akkorra lett kész, amikor a nej belépett az ajtón, úgyhogy kiváló volt az időzítés.
Még a programozóknak is van szülinapja, ennek direkt utánanéztem! Mivel a szülinapod egybeesik anyukáméval, neked is mondom: boldog szülinapot Csanád!
Igen, a nemzetközi internet (információs szupersztráda, ahogy kormányszővivők ejtik) lehetővé teszi, hogy onnan is látszódjék az itteni időjárás. Nyilván van egy bitforgató valahol az egyenlítő körül amely fejjel lefelé forgatja a ződ fényt a kanócban, hogy ott is olvasható legyen. (ekvatoriális, IP alapú forgat-o-mata)
Saját időjárásukat részben az ablakon kitekintéssel próbálják értelmezni a helyiek, a digitálisabbja viszont a stuff.co.nz vagy pedig a METSERVICE oldalt lesi. Utóbbin mind szárazföldi, mint marinált időjárási előrejelzés is elérhető.
Aki múlhatatlan szükségét érzi, hogy számára nem is látható tartományba eső elektromágneses rezgések mértékét kísérje figyelemmel, annak sem kell az utólag felkent tejföl és a lehámlott bőr mennyiségéből saccolni, nekik készül az alábbi UV oldal.
Aki mindezt térképeken akarja látni, sőt az is érdekli, hogy merre császkál az ózonlik, az ide klikkezzen. A hasznos NZ linkek közé kidobáltam oldalra, hogy csak kattgotatni kelljen és lehet színes képeket meg grafikonokat nézegetni, amit ugyen a kutya sem ért, amely állapotot a meteorológia nevű szakma próbálja általánosítani, hiszen ebből él.
Az ózonon, UV-n, hőmérsékleten és csapadékon kívül van egy fontos dolog még, ez pedig az apály és a dagály. Mivel szigetlakók vagyunk, a környező víz mocorgosa nem lényegtelen, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy van állami árapályhivatal, ellenben ezt minden valamirevaló pecásnak, vitorlásnak, kite-, és egyéb szörfösnek tudnia kell. A pontos értékek és egyéb tengerügyi infók az alábbi helyeken lelhetők fel:
Maritime NZ – Állami tengerhivatal, hajók regisztrációja, hajózási szabályzatok, halálos vizibalesetek száma, és egyéb hasznos infók
Maritime lights – minden az NZ világítótornyokról, tengeri navigációs fényekről, elhelyezkedés, fény jellemzői, működés, láthatósági távolságok, ezerszám vannak, lehet magolni
New Zealand Nautical Almanach – aki keményen nyomja az enélkül a trafikig se menjen el, ebben minden benne van, ami nincs az nem is létezik.
Nem csak a vízenjárók szorulnak pontos előrejelzésre, hogy vízhatlan kalucsnit kell-e felvenni reggel, a pilóták is dülledt szemmel markolják a markolnivalójukat.
Auckland Airport Meteo (más város is választható)
Na, most már, ha valaki hajóval jön, akkor részben tudja hol van és részben tudja milyen az idő, csakúgy, mint aki repülőgéppel érkezik. Az a kevés aki egy darabig hajóval jön, majd a hajóról repülve fejezi be útját, szintén minden hasznosat megtud.
Ja, tizenegy fok van és esik.
Bónusztrekk: a legnagyobb pecálós oldal : The Fishing Website amit néha érdemes megnézni, nem csak azért, hogy fotókon láthassuk a büszke horgászokat a halhullákkal (ekkora volt ecsém, csak letépte a szereléket miután majdnem kivettem) de a pecások legalább olyan titkos páholy, mint a taxisok vagy a bélyeggyűjtők, mindig lehet érdekes marhaságokat lelni náluk. Aki hivatalosat keres (engedélyek, méretkorlátok, tiltott területek, annak a halügyi minisztérium legyen a kiindulópont)
Ápdét: akor avihar volt, hogy rezegett az egész ház, és nem értettük egymás szabát a tetőn zörömbölő víztől. Na csak mondom.
Megérkezett a rossz idő, jó hideg van és ömlik az eső. Délután egy órán belül volt napsütés, eső, jégeső, szélvihar.
A híradóban láttuk, hogy Otagóban (déli sziget) nagy az ínség, hatalmas hóvihar van, akkora, hogy még a helyi erők is sídzsekit húztak a rövidnadrág fölé.
Itt északon most 9 fok van és erős szél, még szerencse, hogy van egy üveg vodkánk, amivel át lehet vészelni az ilyesmit.
Persze nem arra gondolok, hogy a csirkék miről álmodoznak, azt azt hiszem jobb nem is tudni, ha egyáltalán. A gyémántiparban a nem szokványos csiszolást hívják fantáziacsiszolásnak (szív, körte, stb.) én pedig most ezt a nem szokványos öntet miatt adtam a kajának.
Egy felkockázott hagymát és három gerezd felszeletelt fokhagymát olívaolajon üvegesre pároltam, ekkor rádobtam egy kupac vörösbabot, kapott két evőkanál szójaszószt, rozmaringot, majorannát és korinadert. (felfrissítettük a fűszerkészleteinket a minap, mint a Dűnében)
Amíg párolódott a katyvasz, addig felkockáztam egy kisportolt csirkemell filét, besóborsoztam és hagytam állni kb. 10 percet. Miután felszipákolta a sót, a hagymás-babos cucc alól pedig elfőtt a lé, a húst bedobtam a serpenyőbe és kis lángon hagytam, hogy levet eresszen és beigya a fűszeres szaftot.
Eközben nekiálltam a szósznak, amibe került 3 ek. tejföl, egy ek. mustár, egy kiskanál szójaszósz, két ek. gyömbéres csiliszósz, egy csipet fehérbors. Alaposan elkevertem, amíg egyenletes halványbarna színt nem kapott, majd félretettem pihenni.
Amikor a csirke elkészült, akkor a szószostálba átszedtem pár fakanálnyit belőle, hogy ne hidegen küldjem be a kenőcsöt az edénybe, elkevertem és amikor langyos lett, akkor lassan, folyton kevergetve hozzáadtam a babos csirkéhez. Megvártam amíg minden átveszi a meleget, rottyan egyet és kész is lett.
Köret gyanánt rizstornyocskák, business as usual, díszítésnek metélőhagyma és korianderlevél szolgált. A mustáros-gyömbéres-csilis szósz nem lett csípős, inkább csak pikáns, de kellemesen átjárta a csibét és elfedte a főzés alatt egészen meglágyult fokhagyma aromát, amely így inkább csak másodlagos ízként jelentkezett.
Hozzávalók:
Hát ez is elérkezett, reménykedtünk benne, erre készültünk, most pedig megvalósult. Ma indul az a repülő, amelyen nem leszünk rajta, ma nincsenek bőröndökkel, csomagokkal való bénázások, csak a zuhékat felváltó napsütés, ami mostantól a mi időjárásunk is.
Készítek csirkét, játszom a gyerekkel, várjuk haza a nejt, minden megy a maga útján. Reggel kilenckor a hivatal kézbekapta a küldeményünket.
Új időszámítás kezdődik a családunkban. Új feladatok, új élmények, új kalandok.
Van (volt?) egy délholland, jobbára mezőgazdasági rockot játszó formáció, amelynek volt szerencsém egy koncertjén személyesen részt venni. A koncertet egy bazi nagy istállóban tartották, amelyet lótlanítottak a hajlengetős, félmeztelenhollandparsztos, sördobálós, pogózós rendezvény idejére. Holland traktorista rockandroll. Mit mondjak? Remek buli volt, éjfélre kellett hívni egy újabb tartályautó Grolsch sört.
A szerkesztőség most az alábbi muzsikával teszi emlékezetessé a napot:
Jovink & De Voederbietels: Voerdervoederbietel
Megyek főzni!
Hétvégén kicsiszoltuk a beadandó cuccokat, ma reggel pedig már hajnalban a fotónyomtatós embernél kopogtattunk. Nyolc és fél dollárokért kinyomtatott nekünk tizenvalahány képet. Mondta, hogy kábé húsz perc, mondtuk, hogy két óra, amire nagyott nézett, de meg voltunk beszélve világvégén egy nénivel, aki nagyon kedves, főleg malájnak tűnt viszont elköltözik a zátonyról és szabadulna a bútortól. Mi meg vennénk…
Némi kavargás és pár visszafordulás után csak megleltük a néni házát, amit éppen árul, benne a nénivel. Nagyon jókedélyű asszonyság, és nagyon lelkes, hogy kap valami pénzt a bútorokért, mindent körbemutogatott, mi meg bólogattunk. Aztán jött el gyémántkutya napja, ahogy a Con Airban elhangzik, meghánytuk vetettük a nejjel, hogy mit kéne hazaszólítani a szettből és nekiálltam alkudozni a nénivel.
Közben megérkezett Réka is, úgyhogy ő meg a nej meg a két gyerek beszáégettek meg játszottak, mi pedig fél órán keresztül alkudoztunk a holmikra. Szerencsére az ázsiai emberek is imádnak alkudni, nem csak én, így két különböző módszer (levante vs. távolkelet) alkalmazásával igyekeztük megtalálni a közös pontot. Roppant élvezetes volt, legalábbis a nénivel mi nagyon jól mulattunk, ennek eredményeképpen lesz egy bútorunk aminek nem tudom a nevét de jól néz ki, két komódunk (tallboy meg egy kicsi) két éjjeliszekrényünk és egy bazi nagy tükrünk, ami nem kéne igazából, de benne van a szettben. (egy teljes hálószószobát vettem, ágy nélkül, mert ágyunk az van remek) Meg két kis polc könyveknek meg még kettő a gyerekkellékeknek.
Ha sikerül, akkor sikerül olcsón megvenni egy príma kis szárítógépet is (modern, keveset fogyasztós), de a mosógépe nem tetszett, úgyhogy, ha külön eladja, akkor megvesszük. Két éves, hibátlan szépség, mint a lányom, csak sokkal olcsóbb 🙂 Sajnos a javakhoz csak egy hónap múlva férhetünk hozzá, de felfér egy utánfutóra az egész és csak egy helyre kell menni, szóval egyelőre jó boltnak tűnik. Még trédmízünk kanapékat meg étkezőt és akkor kész vagyunk. Ja, nem, még mosógépet is kell venni… szintén trademe lesz. A nénitől még kaptunk egy kis üveg Stolichnaya vodkát, úgyis kidobta volna, mégicsak otthoni ízek 🙂 Ki is kell vegyem a kesztyűtartóból 🙂 Genuine Russian Vodka from Malaysian Duty Free! Ezen felül leánygyeremekünk szerelembe esett a néni kisebbik gyerekének rózsaszín biciklijével, úgyhogy azt OTC ügylet keretében 10 dollárért azonal behúztuk a családi kincstárba. Rózsaszín kosárka, rózsaszín hínár a kormányvégekről, halványkék váz, rózsaszín kerekek. Atom. Most a nappaliban van, a gyerek felmászik rá, majd eldől vele „apa segíts!” én felállítom a cangát, a gyerek felmászik rá… Szerintem 1-2 hónap múlva pont klassz lesz. Addigra meg az idő is jobb lesz, úgyhogy mehetünk cangázni 🙂
Na ezek után hazahajtottunk a felhőszakadásban (most meg süt a nap, mint a bolond) felmarkoltuk a fotókat és mentünk a postára feladni a cuccost a bevándorlásnak. A postán van egy polc, ahonnan a proletár csak elveszi a borítékokat és a kasszánál később bevallja. Kicsit idegesek voltunk már, meg éhesek, úgyhogy amikor feladtuk a követhető, ajánlott pakkot amiben benne volt, a 3 nagy boríték, én megfeledkeztem róla, hogy ezt megemlítsem a postásnéninek, úgyhogy csak miután kijöttünk a postáról szólt Kata, hogy ugye kifizettük a borítékokat is? Mondom perszehogy, hát a néni csak felszámolta… megnézem a számlát, semmi boríték, uccu vissza, mondom a néninek, hogy amit a előbb feladtunk abban volt háromszor nyolcvan cent boríték és nem szóltam, mea klumpa, vessenek a mókusok elé, lesz, mi lesz, itt vagyok. Nagyot nézett, és nem értette, úgyhogy elmagyaráztam neki, hogy véletlenül elcsentük a borítékot, pedig nem akartuk. Mosolygott, mondta, hogy köszöni az őszinteséget és elvett 2.40-et, szép napot kívánt és mindenki boldog. Egész a kocsiig azon rötyögtünk, hogy milyen ország, ahol nem lopnak el egy-sok borítékot, amikor kutya se figyeli… otthon meg minden üveg mögött van és néha még az üveg is eltűnik!
Na, miután a papírok útban vannak, bennük a jövőnk, ezt gondoltuk megünnepeljük valami finommal, úgyhogy beballagtunk a sushigyárba és finom lazacos-avokádós és csirke-avokádós sushikat emeltünk magunkhoz. Ez az a hely, ahol legutóbb a kedves japán bácsi elütött valamit és 6 dollárt fizettünk az egész pakkért. Most nem, most résen volt, teljes árat csengettünk, itthon pedig jól belakmároztunk.
Az már csak hab a tortán, hogy az alábi email várt a mélboxomban:
We have received a target date of the 2008-06-27 (YYYY-MM-DD) for your broadband service order.
Once the order has been completed we will send you a second email informing you that the work is done.
Best Regards,
The Orcon Team
Elvileg 27.-én jön a színes, szélesvásznú internet 🙂
