Szerző: pappito

Beküldve:

Muzik – május

Tegnap volt a muzsikanap, újabb ötven track-et tehettem a magamévá, lássuk az eMusic zsákmányt:

(a havi díj fejében 6 albumot vásároltam amelyek együttesen 5,46 óra muzsikával bővítették a kollekciót)

Art Blakey and the jazz messengers

Az album a Live! Slug’s, NY és tényleg live és tényleg roppant kellemes, mozgalmas, nem könnyű hátradőlve meghallgatni, jobb, ha csinál valamit az ember közben, így nem kap sokkot a prögősebb részektől.


Coleman Hawkinstól két albumot is vettem, ő eddig nem szerepelt a gyűjteményben, pedig nélküle nem lehet teljes. „Hawk” 1904-1969-ig élt és ő tette a tenroszaxofont igazi jazz hangszerré. Gyerekkorában zongorázni és csellózni tanult, de kilenc évesen kezébe kaparintott egy szaxofont és nem volt megállás. 1921-ben már a Jazz Hounds-ban játszik, ’23-’34 ig a Fletcher Henderson’s Orchestra tagja New Yorkban, itt már kezébe vesz basszus szaxofont és klarinétot is. Louis Armstong hatása változtatja meg a játékát, pár évvel később már Európában szólista, együtt dolgozik olyan nevekkel, mint Django Reinhardt és Benny Carter. Az USÁba visszatérve elkapja a swing, ekkor születik meg „Body and Soul” című szólóalbuma, amely mérföldkő a swing történetében, szinte végig improvizál rajta. A bebop éra kezdete egy sikertelen bigband alapítással lepte meg, de ez nem szegte kedvét, egy kiváló kombót vezetett amelynek tagjai Thelonius Monk, Oscar Pettiford, Miles Davis, és Max Roach voltak, hát ezt nincs hova ragozni. ’43-ban a bibop história első felvételét csinálta meg Dizzy Gillespie-vel és Max Roach-al. Munkája hallható a Thelonius Monk with John Coltrane albumon is. Élete végére masszívan vedelni kezdett, utolsó felvétele ’66-ból való, rá három évre tüdőgyulladásban hal meg. Mindkét albuma, a „The Hawk Swings” és a „Jamestown, NY, 1958” kiváló munka, lebilincselő és professzionális. A Jamestownban már a rég kiforrt művész dolgozik, mindkét album szuper, erősen ajánlom.


John Coltrane-t nem kell bemutatni a jazzbarátoknak, az ő munkái nélkül nincs jazz gyűjtemény. Coltrane 1926-1967-ig élt zeneszerzőként és szaxofonistaként írta be magát a jazz történetébe. ’49-től Dizzy Gillespie bigbandjában fújja, majd a bigband feloszlása után is Dizzyvel marad és ’51-ig együtt dolgoznak. Az album a ’60-ban létrejött saját formációjának felvétele, érdekessége, hogy szoprán szaxofont már nem nagyon használtak a jazzisták akkoriban, elavultnak tekintették. Ezen az albumon mindennek tűnik, csak elavultnak nem.



A The Dave Weckl Band egy másik éra terméke, Dave 1960-ban született és a nyolcvanas években kezdett igazán komolyan zenélni. 7 évig dolgozott Chick Coreával, dobosként lassan el is távolodott a klasszkus jazz iránytól, ez a 2000-ben megjelent albuma, a Transitions inkább progresszív irányzat, mint nem, de roppant kellemes időtöltés meghallgatni, hogyan dolgozik a „triplet king”


Marc O’Connor zseniális kortárs hegedűs és zeneszerző, ezen a live albumon hallhatjuk is, hogy miért tartják zseninek. Hot Swing és ez úgy igaz ahogy van. Marc a legendás Stephane Grappelli tiszteletére játszik és ha valaki szereti Grappellit (nem lehet nem szeretni), akkor ezt az albumot is szeretni fogja. Swing, hegedű, nincs hiba.

Beküldve:

Gasztro – Pikáns csirke mogyoróhagymával

Amíg a mosodában prögtek a gúnyák a vízben meg a szárítóban, csavarogtunk a Northcote centerben, ahol van egy csirkeorientált hentes (egyébként is orientált, hehe) ahol két szép, kisportolt csirkemellet vételeztem. A csirkemell remek takarmány, könnyű elkészíteni gyorsan megvan és egészséges, meg izé.

Mivel már délelőtt kigondoltuk, hogy vendégeket hívunk, és a múltkori, nem publikált csirkereceptem nagyon jól sikerült, gondoltam megismétlem úgy, hogy ami akkor hiányzott, most belekerül. Mivel sikerült szert tennünk igazi hazai erőspaprikára (HE osztályú romboló) itt volt az ideje, hogy felhasználjam. A paprikát Tibortól kaptuk, meg kaptunk tőle még sok minden mást is, ezúton is hozsanna néki és szeretteinek, nélkülük ez a poszt sem jött vona létre!

Naszóval másfél csirkemellet felkockáztam, sóztam, borsoztam, picit koriandereztem, majd félretettem pihengetni. Felvágtam 4 fej mogyoróhagymát (salott) vékony szeletekre, egy zöldpaprikát (nem kaliforniai!) is mellévágtam, 4-5 napon szárított paradicsomot és egy erőspaprikát karikákra.

hagyma, paprikák és szárított paradicsom

Miután a zöldségeket hevített olívaolajra dobtam, hagytam őket kicsit melegedni, egészen addig, míg a mogyoróhagyma üvegesedni nem kezdett. Ekkor jött a husi, amit jól eldolgoztam a zöldségekkel és egészen kis lángon hagytam levet ereszteni és beledobtam két babérlevelet is. Amikor már szemre kijött az összes nedv a húsból, akkor rácsavartam egy fél citrom levét és alaposan összekavartam. A lé elforrása után, csak sűrű szaft maradt, amit felengedtem 4 evőkanál szójaszósszal és hagytam besűrűsödni megint.

első fázis

Eddigre a paprikák és a mogyoróhagyma teljesen szétfőtt, a csirke szépen megbarnult a szójaszósztól és rendesen át is főtt. Az erőspaprika kellemesen átjárta az egészet, picit háttérbe szorítva a mogyoróhagyma komplex ízét és a szaft nem hagyta kiszáradni a húst.

második (preszójaszósz) fázis

Mellékesen megjegyzem, hogy vendégeink (Kriszti és Csanád) Atkins diétán vannak, úgyhogy le vannak tiltva mindenféle szénhidrátról, így köretet csak magunknak csináltunk, ők kaptak egy szelet vajjal átsütött marhasztéket, hogy ne legyen unalmas a csirke.

finish

hozzávalók a későbbi okulásra:

  • 1.2kg csirkemell filé
  • 4 mogyoróhagyma
  • egy zöldpaprika
  • egy erőspaprika
  • 4-5 szárított paradicsom
  • citromlé
  • szójaszósz
  • sóbors
Beküldve:

Maungakiekie

Mivel remek napsütés fogadott vasárnap bennünket, gondoltuk sétálunk egyet, valahol, ahol még nem voltunk. Választásunk a Cornwall parkra esett, és ha már ott voltunk, akkor megnéztük a hányatott sorsú One Tree Hill-t is.

birkák a hegyen


Az One Tree Hill Auckland kellős közepén helyezkedik el, egyike a számos vulkáni eredetű kúpnak, és egyike a legnagyobbaknak is. Roppant kedvező elhelyezkedését észrevették az őslakosok is, és már az 1700-as évektől a Wai o Hua maori törzs lakóhelye volt. Mivel Auckland két nagy öbléhez is közel esik, (Waitemata Harbour keletre és Manukai Harbour nyugatra ) kényelmesen tudták ellenőrizni a más törzsek észak-déli irányú mocorgását, valamint a magaslati pont miatt remekül védhették is a területet a mocorgók ellen.

(n)One Tree Hill


A vulkáni kúp és az azt körülvevő vidék rendkívül termékeny, többezer fős közösség éldegélt a területen, sőt, a hegyet teraszolással még kényelmesebbé tették, és erődítették. Ennek nyomai máig láthatóak. Ami leginkább látható, az viszont a fehér ember miatt van, a hegytetőn magasodik Sir John Logan Campbell síremlékét díszítő obeliszk, amely a város számos pontjáról kiválóan látszik. Az emlékműtől pedig kiválóan látszik a város számos pontja, úgyhogy egy-egy. Gyönyörű, ahogy az ember körbesétál a hegytetőn és elétárul a csendes óceán és a tasmán tenger is, meg Acukland végtelensége, távolban a Rangitoto és a Waiheke sziget.

a szomszéd vulkán a Mt. Eden

Visszatérve Campbellhez, neki farmja volt az akkori Auckland külvárosában, majd utazgatott és amikor visszatért 1880-ban, kigondolta, hogy nagy udvarházat épít, a hegy lankáira és mindent fákkal ültet be, köztük olajfákkal is. 20 évvel később feltűnt neki, hogy a város ellep mindent és nincs egy nyugodt zug a környéken, ahol sétáni lehetne egyet nyugodtan. Ezt a tűrhetetlen állapotot úgy gondolta feloldani, hogy az egész birtokot a városnak adományozza és parkot létesített, egy Austin Strong nevű tájépítész tervei alapján.


park


Eredetileg Corinth Park lett volna, de 1901-ben, pont erre meg a szomszédban (OZ) járt Cornwall hercege és herceginája, a későbbi Ötödik György király és a nagy hajóról elnevezett Mary királynő. Sose jobb alkalmat, hogy az ember a köz javára cselekdjék, pláne ha tiszteletbeli polgármesteri címet kap az arrajáró excellenciáktól, az újzélandi népnek ajándékozta a parkot és kérelmezte őkegyességüket, hogy hadd nevezze el Cornwall parknak, na, légyszi… A brit uralkodó osztály kivételes jószívűséggel van megáldva, mint az közismert, hát hagyták a jóembernek, akit később lovaggá is ütöttek. (megszőrösödött) A maorikkal is jóban volt, a síremlékén jó sok maori szöveg van, ennek idézésétől hely hiányában eltekintek.

a parkba vezető pohutukawa allé


A hegy és környéke ma is közterület, maga a One Tree Hill Domain a városi tanács kezelésében van, az azt övező Cornwall Parkkal együtt összesen 220 hektár zöldterülettel gazdagítja Aucklandot. (a parkba autóval csak este hatig lehet bemenni) Ebből 120 hektáron gazdálkodás folyik, birkák és tehénkék legelnek, teljesen vidéki képet festve a nagyváros közepén. Legalább a játszótérre igyekvő gyerekek látnak tehenet élőben.

automata fű-tej konverterek

Maga hegy is nagyon szép, a vulkáni formációk vastag zöld rétegbe burkolóznak, de a park az minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. Természetesen nem hiányoznak a köztéri barbik és a padok és a piknikező családok (tél van, vagy mi) e hatalmas, csudálatos fákkal, élénkzöld gyeppel és rengeteg madárral felszerelt park kedvelt célpontja a helyi erők hétvégi sétájának. (kutya csak pórázon!) Öröm nézni, hogy a gyerekek szaladgálnak, a népek bringáznak, és nem ordít senki, hogy fűre lépni tilos, ebadta huligánok!

a képen egy esküvőt rejtettünk el

A hegyen Auckland alapításának idején egy hatalmas fa állt, majdnem a csúcson, erről kata a hegy a One Tree Hill nevét. Az a fa pohutukawa volt (metrosideros excelsa) de egy fehér telepes kivágta 1852-ben, máig viták vannak, hogy rombolásdiból vagy tüzifa kellett neki. Pohutukawából egyébként hatalmas példányok vannak a parkban a hegy lábánál, meg a lankákon egy 150 éves, hatalmas.

150 éves


A maorik szerint a hegy a totara fáról (podocarpus totara) kapta a maori nevét. Mindenesetre 1870 körül fenyőféléket ( pinus radiata ) ültettek a hegytetőre, hogy legyen legalább fa a csúcson. Az első komolyabb balhé a hatvanas években volt, amikor egy tengerentúli cserkészcsapat levagdosta a hegyen a két fiatalabb fenyőfélét. A maradék egy fa egészen 1994-ig sértetlenül díszelgett a hegy ormán, amíg egy maori tiltakozókból álló csapat láncfűrésszel nem esett neki szegény fának, részben, mert az nem őshonos újzélandi fa. (részben meg a függetlenség évforulója volt) Másodjára sikeres volt az akció, 2000 októberében újabb láncfűrészes kísérlet során a fa jóvátehetetlenül megsérült, és mivel a hatóságok féltek, hogy a haldokló fa kidől és balesetet okoz, inkább eltávolították, a helyére azóta sem került másik fa, (a maorik nem hagyják, sőt a városi tanácsnak el kell távolítani az illegálisan ültetetteket is) viszont így sikerült a köznyelvben a One Tree Hill név helyett a „None Tree Hill” nevet a buckára ragasztani.

vegyük észre! a ’96-os felvételen még ott a fa a hegytetőn! (wikipedia)

A parkban van még egy csillagvizsgáló és planetárium (amely két aszteroidát is felfedezett a 19620-ast amely az Auckland nevet kapta és a 23988-ast, amely a Maungakiekie-t) és itt van az Acacia Cottage nevű házikó, amely az egyik legrégebbi újzélandi faházikó, 1841-ben építették és azóta köszöni jól van, pedig kétszer is odébb rakták. Régen ebben lakott Campbell úr is még kereskedő korában, mielőtt a nép a „father of auckland” becenevet ajándékozta neki és messze azelőtt, hogy lovaggá ütötték volna. A házikó egyébként a Shortland streeten állt, – ami ma a város legközepe, toronyházakkal és bizniszmenekkel – amikor a telepesek nagyrésze még sátrakban lakott. 1920-ban vitték át a Cornwall parkba, ami amúgy is Campbellről szól.

acacia cottage


No és természetesen van itt egy játszótér is, amely a mai szép napon sok kis lurkót vonzott, akik nem nagyon zavartatták magukat a félóránkét szemerkélni kezdő esőtől. Mi is játszótereztünk a gyerekkel, aztán sétáltunk a park hatalmas fái között, hol egy esküvőbe, hogy egy népes ázsiai család barbis piknikjébe botolva, kerülgetve a az irdatlan mennyiségű sportolót, sétálót, akik mind élvezték a napocskát. Nekem nagyon tetszett, hogy hiába az elképzelhetetlenül magas ingatlanár, hiába a a városi helyhiány, 220 hektáron nem lesz pláza meg parkoló meg ipartelep. Megmarad az aucklandiak parkjának.

balra legelő, jobbra obszervatórium
Beküldve:

Gasztro – füstölt hoki édesköménnyel, fehérborban

Ma ismét a helyi tenger ajándékát vettük górcső alá, egy, még amszetrdamban ellesett recept segítségével. A beszerzett hoki nevű halacska kippered – vagyis sózott-füstölt – állapotban jött már haza, remek illata volt a két szép szelet filének. A recept lényege nem is a sütés, hanem inkább a párolódás, amelyet a szegény tetem olívás-fehérboros-édesköményes fürdőben tölt.

Hozzávalók:
– hal
– édeskömény (1 gumó)
– újhagyma (zöld része)
– másfél citrom
– pár gerezd fokhagyma
– fehérbor
– sóbors

A letisztított és szálkamentes halszeleteket, amelyek amúgy is sózottak, bedörzsöljük só és bors keverékével, és a tepsibe helyezzük vékony olívaolaj rétegre. Ha ez megvan, akkor vágjuk fel az újhagyma megmosott zöldjét, karikázzuk fel a citromot és hosszában hasogassuk fel az édeskömény gumóját is.

füstölt hoki és pajtásai

Ha ez megvan, akkor a felkarikázott citromot és a deszkán összetört fokhagymát is dobáljuk mellé, az egészet locsoljuk meg olívaolajjal és vigyázva, hogy az olajat ne mossuk le a hozzávalókról, a tepszi sarkánál adjunk a cucchoz két és fél vagy három deci fehérbort. Esteünkben ez helyi sauvignon blanc volt. Ha minden az edényben van, akkor még sózzuk meg az egészet.

mindent bele

A tepszit fedjük le fóliával, hogy a hozzávalók szépen párolódjanak és mindent átjárjon a zöldségek és a fehérbor aromája. tegyük előre melegített sütőbe 150-180 fokra és kb. 30-40 perc alatt elkészül a finomság. Ez az idő pont elegendő a köret elkészítésére, esetünkben ismét rizs került az asztalra.

hőkezelés előtt

A füstölt hoki az egyetlen itteni termék amivel találkoztunk eddig, aminek valódi füstölt íze van, nem csak valami halvány érzemény lengi körül a takarmányt, karakteres, gazdag füstölt íz és aroma van benne. Az édeskömény egyébként igen ajánlott a fehér húsú halak mellé, de amikor nem füstölt az áru, akkor óvatosan bánjunk az édesköménnyel, ha túlzásba visszük, minden más ízt elnyom. Jó étvágyat.

kész is
Beküldve:

Kiwi ikonok – barbi

Újzélandra sok jellemző dolog van, ami sokak számára ismert, ilyen például az elképesztő léptékban zajló birkatartás, vagy a természet érintetlen szépsége, az egészséges környezet és mindenféle sporteredmények, az America’s Cup-tól a rugby és cricket őrületig. Van még sok egyéb, ami főleg ezen a zátonyon érdekes, most a nagy merítésből csak a barbecue mániára térnék ki, amit akár nemzeti sajátosságnak is nevezhetünk. A kiwi barbecue nélkül olyan, mint a rugby világbajnokság All Blacks nélkül.

A barbecue (bbq, barbi) mindennapos dolog, annyira szerves része az életnek, hogy bármerre sétál az ember, a kertekbe bekukucskálva mindenhol talál egy ilyen-olyan állapotú barbi készséget, sokukat már eléggé lehasznált állapotban, de szemmel láthatóan napi használatban. Számtalan barbi figyelhető meg puckupok platóján hétvégén, amint kirándulni megy. A barbi szinte bármilyen lehet, a legegyszerűbb backyard modellektől – ahol egy szimpla vaslap, négy láb és egy égőfej a vaslap alatt már 100 dollártól – a komplex, 8 égőfejes, lecsukható tetejű, krómozott vagy rozsdamentes űrállomásokig, amelynek az aljában kis szekrény van, oldalt gázrózsa, nyársforgató, hőmérő és ki tudja még mi nem, egy használt kocsi áráért. A paletta speciális ága a hordozható barbi, ami a legváltozatosabb formákban jelenhet meg, a táska méretű (és kinézetű) cajgtól a kicsit nagyobb, többrészes alkalmatosságokig. (persze azért ez a hordozhatóság eléggé viszonylagos, mi is nem hordozhatót dobtunk be egy mikrobuszba és tettük ezzel hordozhatóvá.

alap barbi
Természetesen az ember a barbit külön szaküzletből szerzi be, elsősorban újzélandi gyártmányút, mert itt általános nézet, hogy a világ többi része mit sem sejt a barbizás lényegéről. A barbi gázzal megy. Pont. Ugyan itt is lehet kapni faszenes barbikat, de itt nincs a benzinkutaknál zsákos faszén, ehhez a szakboltba kell fáradni, de ilyesmire úgyis csak bevándorlók képesek, a kiwi gázzal barbizik, a gázpalackot viszont majd’ minden benzinkútnál fel lehet töltetni.
hordozható barbi
Barbiból olyat érdemes venni, amely az egyik oldalán rácsos (grill) a másik oldala pedig vaslap, nem árt, ha kétoldalt van hely fűszereknek, pakolni az edényeket amelyek a nyers és a kész kajákat tartalmazzák és okosabb barbiknál rögzíthető a gázpalack, nehogy felboruljon, valamint oldalt kapmók vannak a barbieszközök felaggatásához.

Nem csak a hátsókertek bulija a barbizás, a kikötőben végigsétálva számtalan vizijármű tatján van egy barbigép, ha arra nincs hely, hogy fixen beépítsék, akkor a korlátra hebrebákolva, de barbi nélkül a hajókázás sem képzelhető el. A barbi természetesen nyáridőn van igazán elemében, de nem kell fanatikusnak lenni, hogy hűvösebb napokon is beüzemeljék, az alapból is erősen outdoor orientáltságú kiwik.

a barbik maseratija
A barbi leginkább a mindennapok eszköze, gyakran érezni a kertben sülő husik illatát szerte a környéken, sok háztartásban heti több alkalommal is sütögetnek a szabadban. Ne feledjük, itt nincs faszenes macera, az ember kimegy a kertbe és 3 perc múlva már dobhatja is a husit a platnira. Emellett népszerű időtöltés a csoportos barbizás szinte bármely szabad területen, ideértve a strandokat és közparkokat. Mindennapos látvány a parkban, tengerparton a fűben csücsülő baráti társaság vagy család, amely élénken beszélgetve üli körül a kicipelt barbit és készül a hatalmas zabálásra. Sok park fel van szerelve ingyenbarbival, csak a sütnivalókat kell odavinni és persze előbb érkezni a 60 tagú maori családnál.

Másik jellegzetes az un. rendezvénybarbi, amikor bármiféle fesztiválnak, vásárnak szerves része a barbis sütögetés, vagy akár egy iskolai nyílt napon, amikor a szülők találkoznak a tanárokkal, vagy egy hosszú déli-szigeti buszos túrán, amikor az órákon át tartó buszozást szakítják meg egy gyors sütés erejéig. Kemping vagy motel sem nélkülözhet elkerített barbihelyet ahol a vendégek amguk barbizhatnak kedvükre.

beépített hajóbarbi
A barbi annyira elterjedt és általános dolog, hogy az élelmiszerboltokban, hentesnél, sok húsáru már barbikész állapotban van, vagy páclében úszik pálcikára szúrva. Előre csomagolva lehet kapni 6 hamburgerhusit, barbihoz szeletelt húsokat, halakat, barbinsütős kolbászkákat, hurkácskákat. A szakácskönyvpiac szabad szemmel jól látható szegmense a platninsütős recepteket tárgyaló kiadványok, ebben aztán a legváltozatosabb ételkreációk szerepelnek, sőt vannak olyanok, amelyek más népek konyháját fordítják le barbisan elkészíthetőre.

Én nagyon szeretem a barbit, fantasztikus dolgokat lehet rajta összehozni, (pláne eg jól bejáratott darabon) isteni zöldségek, gombák, halak-rákok, príma szték vagy hamburger készíthető, miközben az ember a barátaival jól érzi magát vagy világot vált meg némi sörbor mellett.

barbi forever
Ez a legfontosabb! A barbi ugyanis nem csak gasztronómiai szempontból kínál végtelen lehetőséget a sütnifőzni szeretőknek, hanem egyben társadalmi tevékenység is. Nekünk is volt szerencsénk nagy társasággal a tasmán tenger partján éjszaka sütögetni és mulatozni, feledhetetlen élmény volt.
Beküldve:

Gasztro – Csirkecomb gyömbéres csilivel

Mivel legutóbbi alkalommmal nagyobb mennyiségű csirke(alsó)combokat vásároltunk, a mai tetemrehívás rájuk épül, meg a zöldségesnél beszerzett friss zöldbabra.

A csirkecombikák türelmesen kivárták, amíg egy serpenyőben olivaolajat, gyömbéres-mézes csiliszószt és mustárt összekeverek és megforralom. Került a szószba még piciny őrölt koriander és kevés friss itromlé. Miután a szósz összeállt, vízzel addig higítottam, amíg még volt egy kis tartása, és beledobáltam a besózott-borsozott combokat.

Miután jó darab időt lubickoltak lassú tűzön, majdnem teljesen átfőttek, az egész társaságot belepakoltam a tepszibe rájuk öntöttem a besűrűsödött szószt, és beküldtem őket a már 150 fokos sütőbe. Darab idő után, a sütőt átkapcsoltam grillezősre, hogy a combokon megbarnuljon a bőr (baromfi szépségszalon) és már készen is voltunk.

Mivel annyi rizst eszünk, mint Csang Kaj Sek, ma már nem volt kedvünk hozzá (no meg rendesen csak Kata tud rizst főzni, én odaégetem vagy kemény marad), ezért az egybenhagyott zöldbabot tettem a serpenyőbe, kis olívaolajra. (a szárakat meg a végeket lecsipkedtem) Amikor már hangja kezdett lenni, akkor felöntöttem vízzel, sóztam, mellédobtam 4 gerezd fokhagymát (félbevágtam a gerezdeket) plusz – kaland az élet – beledobtam egy csirkeleves kockát és reszeltem bele egy kis friss gyömbért.

A végeredmény nagyon finom lett, a zöldbab kellemesen fűszeres lett, a háttérből előköszönő, enyhe gyömbéríz találkozott a friss zöldbab saját aromájával, emellé a csirke, a kellemesen karamellizálódott mustáros-mézes-csípős szószt szívta fel, a ropogós bőr alá. Együtt is harmonikus páros alkottak, mindhármunknak nagyon ízlett.

Beküldve:

vasárnap templom

A vasárnap nem alakult fényesen, a zuhogó eső mindenkit eltántorított a tervezett kirándulástól. Mivel B tervünk nem volt, az időjárás meg szomorúan nézett ki, ezért átszaladtunk a takapunai piacra, hogy körülnézzünk, de nem jutottunk el oldáig, mert miközben a magas vízállásnál kájtozókat néztük, ránkszakadt az ég.

Kissé elázva menekültünk be egy szőnyegboltba, ahol csudaszép perzsák voltak, meglehetősen morcos árakon. Eddig nem tudtam, hogy akarok kézzel csomózott szőnyeget, de most már világos. Kis nézelődés után visszaültünk a kocsiba, hogy csavarogni menjünk az esőben. A gyeremek hamar elaludt az autóban, miközben összevissza krúzoltunk, úgyhogy abba a kellemetlen helyzetbe kerültünk, hogy nem akartunk hazajönni, hogy a gyerek pár perc alvás után felébredjen, viszont mi kiszálltunk volna szívesen.

A vallás sietett segítségünkre (még ha nem a miénk is), kifigyeltünk egy táblát, ami devonportban az anglikán, Holy Trinity templomban hirdetett book fair-t. Kis kóválygás után rátaláltunk az épületre, amelyben szét voltak tolva a padok, középen pedig több asztalsoron könyvek hevertek, téma szerint szétszedegetve.

Én antikvár-őrült vagyok, könyv az mindenféleképpen jöhet, Katának is elfogyott az olvasnivalója, úgyhogy erősen fellelkesedtünk, amikor kiderült, hogy a legdrágább könyv 5 dollár, a keményfedelesek 2, minden egyéb pedig 1 pénzekért vihető. Két nekifutásra zsákmányoltunk a nálunk lévő húszdolláros fedezetig, egy kartondoboznyi könyvet, főleg ponyvát (Ludlum, Forsyth) egy Ogilvy-t, James Clavell-t, Leon Urist, Tolkien örökbecsűjét, és gyerekkönyveket.

Az itteni könyvárak mellett 20 dollárért 18 könyvet venni igen szép teljesítmény, sőt ez az otthoni könyvárak mellett is klassz eredmény. Egészen megvidámodtunk a szerzeményinktől, úgyhogy hazaérve körbeszóltunk a szomszédságnak. (akinek nem, attól bocs)

Este megtekintettük az elmúlt időszak talán leggyengébb filmjét, cím szerint Beowulf-ot. Igen, azt amit 3D-ben újrarajzoltak, ki tudja miért, és ami enélkül a szánalmas grafikai megoldás nélkül is elég hitvány lett volna. Ezt ne nézze meg senki.

Beküldve:

vegyes

Miután nem sok minden történik, most összeszedtem az elmúlt kb. egy hét minden tücsökbogarát, hátha árnyal valamilyen képet.

Először is az idő kezd vacak lenni, bár pár órára kisüt a napocska, ma különösen kedves tőle, hogy miután elhoztuk amosodából a vizes ruhát és kiteregette Kata, a felhők eltűntek és a gúnyák lelkes száradásba lezdtek. Időnként elered az eső, összevizezi a kertet, de semmi komoly. Este már időnként hűvös van, a gyereknek is elkezdett folyni az orra, hát erre én számítottam, nem is a hideg miatt, hanem inkább azért, mert este gyorsan lehűl a levegő, napközben meg 18 fokok vannak.

Tegnap éjszaka megszűnt a telefonvonalunk, így lehajtottunk az indormációs szupersztrádáról is. Hajnali egykor ez nem nagyon érdekelt, de reggel felhívtam a telekomot, hogy legyenek szívesek megoldani a gondunkat. Kicsit döcögősen bár, de elhitték, hogy nem a készülék hibája (azt ugye bárki mondhatja, hogy ért hozzá) és kb. 5 telefonváltásból kiderült, hogy jön egy alak három és hét között, aki majd megcsinálja. Időközben a bejövő hívásainkat átirányították a mobilomra, de nem hívott senki, úgyhogy végül is mindegy volt. Kettő körül megjelent egy kedves szerecsen a kertben és a házat stírölte, úgyhogy kiballagtam, hogy mi van, és – itt jön kérlelhetetlen erejű vaslogikám eltéphetetlen lánca – kifigyeltem, hogy a telecom előírásos színeiben van. Kicsit találgattuk, hogy hol jöhet be a kanóc a házba, mert szerinte az utcán a trönk stimmel. Kicsit bukfenceztünk a bokrok között és emberünk meglelte a dobozt, kicsit varázsolt a drótokkal, majd lecsekkoltam a vonalat és minden működött. A jóember, a hiba okát firtató kérdésemre a „corroded wires snail in the box” választ adta. Hát, igen, sose volt kertünk.

Az idő előrehaladtával életem párja csendesen kiépített egy kötöttsapka maffiát, terjesztőkkel, fix árakkal, Al Capone kutyagumi ehhez képest. Az összeesküvés még nem nemzetközi, de érzem, hogy OZ-ig ki fog nyújtózni. Hozott fonalból köti a sapkákat meg a fejpántokat lurkóméretben, irdatlan tempóban, egy csendes estén a lakásban csak a szikrákat hányó kötőtüvek csettegése hallik. Ha majd eléri a napi két sapka kapacitást, akkor nyitok egy boltot a trademe-n. Itt ennek a DIY és házikészítésű dolgoknak nagy respektje van, és észbontó mennyiségű biszbaszt lehet kapni az elszántaknak. Fonal, gyöngy, flitter, horgolótű, keresztszemes vajákolás, hímezés-hámozás, mind mind ki van szolgálva, a közeli ilyen boltban kb. 200 féle szalagot lehet kapni meg mindenféle textíliákat és kellékeket. Röltex Rózsi egy olcsó ribanc 🙂

A villanyművek továbbra is szerencsétlenkedik, most küldött egy letétnyi számlát, hogy azt fizessük be, annak ellenére, hogy korábban azt mondták, hogy az ne fizessük be. Súlyos harcok után, miután mereven állást foglaltam egy általam ismeretlen helyen levő ingatlan villanyfogyasztásának kifizetésével szemben, most ott tartunk, hogy fizessem be a letétet (ezt mindenképpen be kell) és ők majd leolvassák az órát és küldenek számlát. Itt több elektromos szolgáltató is van, akik részben a saját tulajdonukban álló vezetékeken szolgáltatnak villanyosságot, részben más szolgáltatók vezetékein. Hogy az őrületes kavarodás ne okozzon forradalmat, minden fogyasztási helynek van egy egyedi azonosítója (nem, kis buták, nem a villanyóra gyári száma, az senkit sem érdekel) amit IPC (Installation Control Point) számnak hívnak és ettől minden egyszerű és átlátható. Amíg attól veszed a villanyt, akié a drót a házikódig. Minden más esetben egymással kéne egyeztessenek a szolgáltatók, de biztos, ami biztos, neked küldözgetnek leveleket, hogy mindjárt kikapcsolnak. Szerencsére mindnek van ingyenes telefonszáma, ahol lehet magyarázgatni az ide-oda kapcsolgató emberkéknek, hogy mi van. Ez a töketlenkedés ismerős otthonról, csak otthon ki is kapcsolnak. Nu, majd meglátjuk mi lesz.

Megint átestünk egy hónapfordulón, tehát új albumokkal gazdagodott a muzsikatár, Chick Corea, újabb Dizzy, Maynard Ferguson, és még egy Wes Montgomery album érkezett. Jazz és swing vizeken evezünk, mindenkinek csak javallani tudom, ráadásul fenti előadóktól mindegy mit lel az ember, csak jól járhat.

A macupdate megint kiadott egy kupac szoftvert egyben, végzetesen nyomott áron, így már a második ilyen szoftvercsomagot vettem meg, ócsóér (USD 64.99). A jelenlegi pakkot a Parallels húzza, ami egymagában is többe kerülne, mint az egész csomag, így viszont tömeges kedvezménnyel hozzájuthat a dolgozó a szerintem leggyrsabb virtualizációs alkalmazáshoz a macjához. Rövid ismeretető a csomag tartalmáról:

  • Hazel (rendszerkarbantartó alkalmazás)
  • Art Text (csinos szövegeket hozhatunk létre, fejlécbe, weblapra, akárhova)
  • MenuCalendarClock (az iCal rugalmasságát a menüsorra, kúl)
  • Leap (spotlightot megszégyenítő rugalmasságú és tempójú, metaadat alapú kereső)
  • StoryMill (regényírás-támogató szoftver)
  • typinator (szabadon konfigurálható rövidszöveg-kiegészítő, minden alkalmazásban megy)
  • DVDremasterPro (kétrétegű dvd-ket transzkódol vagy rekódol egy diszk méretre)
  • Sound Studio (félprofi hangszerkesztő)
  • BannerZest (saját képekből flash animációt csinálhatunk vele)
  • Parallels (virtualizációs alkalmazás, inteles mac-on ablakban futtathatunk vele Linuxot vagy windowst vagy bármit ami elmegy intel platformon)
Beküldve:

Gasztro – csirkemell filé hagymaágyon

Ma ismét voltunk állati tetemekért, mert a fagyasztó teljesen kiürül, így kénytelenek voltunk feltölteni alaposan. A beszerzés eredménye soksok finom husika meg zöldségek, húsügyben megint elvagyunk egy darabig. A húsok darabolása-sarabolása után direkt elölhagytam egy jól megtermett csirkemellet, ebből készült a címben is szereplő takarmány.

A serpenyőbe vajat dobtam, abba rozmaringot, majd ezen a vajon megfonnyasztottam 5 felvágott újhagymát és egy fél fej, apróra kockázott lilahagymát, amit itt vöröshagymának hívnak, de hát mit tudnak ezek ahhoz. Egy kis, karikára vágott paradicsom is beleugrott. Amikor már majdnem félig kész volt a hagyma, akkor az előre sózott-borsozott-korianderezett melleket rátettem a piruló hagymára.

Amikor az első páros elkészült, akkor kiszedtem a hagymát egy külön tálkába és a helyére tettem a többi mellhúst. Pár perc alatt megvan az egész, közben elkészült a rizs ami picit nedvesebbre sikerült a menzainál, de ez az élvezeti értékéből nem von le semmit. (lásd még: a termék felületére a kakaóvaj kicsapódhat, de ez a termék élvezeti értékét nem befolyásolja – ahogy anno a macskanyelv dobozára volt írva) Sajnos nincs megfelelő edényünk, hogy szép rizstornyot csináljak, kissé csáléra sikeredett.

A fűszeres-vajas hagyma és a húsból kisülő lé nagyon kellemes, lágy ízt adott, mellé a kicsit semlegesre főzött rizs pompás harmóniát biztosított éhes kis családunk ízlelőbimbóinak. További gasztronómiai remekművek is jönnek, mert túl vagyunk pár kisérleten halügyben (tarakihi paprikás lisztben – Adrienn ötlete után) és még van pár saját écánk kajaügyben.

Jó étvágyat!

Beküldve:

Tawharanui

Igazából a Coromandelre akarunk menni, de de hosszas tanakodás után kiderült, hogy az kicsit messze van a félnapos kiruccanáshoz, úgyhogy más célpontot kerestünk, ahol még egyikünk sem járt, mert Adriennel és Márkkal együtt terveztük a hétvégét. Elsőként Whangaparaoa lett volna a célpont, annak is a Tiritiri Matangi nevű madárrezervátum szigete, de sajnos csak egy hajó megy oda és egy vissza, amit nem fogunk elérni, úgyhogy az északi irányt megtartva sikerült a címbéli desztinációt választanunk.

eső előtt

Tawharanui szintén félsziget, a csücskében pedig van egy védett rezervátum, ami részben a tengerben van, részben a félsziget lezárt részén. Gazdag tengeri élővilág él itt zavartalanul és a park szárazföldi részén még kiwi is lelhető, bár az nyilván csak éccaka.

Warkworth múzeuma

Odafelé autókázva Warkworthban megakadt a szemünk a Parry Kauri Park-on, és mivel még nem láttunk kauri fát, gondoltuk megnézünk magunknak egyet. Hát az első amit megláttunk, irdatlan nagy volt, pedig mindössze 800 éves lehet, ami kauri viszonylatban még nem egy etvasz, 2000-2500 éves fák is vidáman álldogálnak a szigeten, találtak 20000 éves is kaurigyantát is. Viszonyításképpen, halkan mondom, 800 éve az aranybulla magasságában jártunk éppen vagy ott se.

800 éves


Ettől a fától nem messze áll egy fiatal, 600 éves is, és igazából azt hittem, ennyi a nagy látványosság. A fa tényleg nagy, de azért két fát még a nagyokból sem hívnak parknak… A városka parkszéli múzeuma sok fontos emléket rejt, sőt szerintük modern is, leginkább egy fogadóra emlékeztett, úgyhogy oda nem mentünk be, ellenben a vadonba vezet egy sétaösvény, amely jó egy órás bolyongást kínál (gyerekkel egy óra, egyébként 20 perc alatt lejárható) az érdeklődőknek.

bushes


Az ösvény természetesen nem azt jelenti, hogy az egyszerű turista összevissza csángál az erdőben, hanem szépen kiépített, csúszásmentesített ösvény van neki tákolva fából, lépcsőkkel, meg minden. Az ösvényről nem szabad letérni, de igazából nem is nagyon lehet, az erdő sűrű és érintetlen, hatalmas páfrányokkal, és rengeteg kaurifával meg mindenféle más fákkal amiknek szintén hülye nevük van (kowhai, titoki, totara, karaka, puriri), viszont nagyon szépek.

ösvény


A páfrányok, (ponga vagy silver fern) az ország jelképei nagy számban és hatalmas méretben képviseltetik magukat, akkora ernyőket növesztve, hogy az időközben rákezdő eső alig ért bennünket. Az erdő jó sötét, aljnövényzet sincs, a buja zöldségek elfogják a fényt a talajszinttől.

ponga


Az ösvény egy völgybe vezet le és fel, félúton egy kis kilátóterasz van, ahol a park gazdái gyümölcsöket helyeznek ki, hogy a látogatók megnézhessék a madarakat akiktől zeng az erdő. A tui tényleg olyan hangot ad, mint amikor az erő sötét oldaláról kilőtt lézersugár lepattan Obi Van lézerkardjáról, ráadásul oda is repült az orrunk elé, hogy fehér csokornyakkendőjét mutogassa.

Tui madár

Rajta kívül csak feketerigót láttunk, de az már bátrabb volt, falatozott is a kitett kajából. Rengeteg fiatal kaurit láttunk, és az egész erdőt olyan kellemes erdőillat töltötte be, amit csak ilyen érintetlen helyen érezhet az ember.


lehullott kaurilevél


Miután kikeveredtünk a rengetegből, visszaültünk a kocsiba, hogy folytassuk utunkat a kacsáktól hemzsegő Warkworthon keresztül Tawharanui irányába. A dimbesdombos tájon körülöttünk váltakoztak a birkában gazdag legelők és a rendezett szőlőültetvények, gyönyörű volt a táj, pedig nagyon lógott az eső lába, néha gyors zápor dörömbölt a szélvédőn.

NZ landscape bikrával

birka nélkül

jólfésült domb

legelők


A rezervátumhoz vezető út utolsó 5 kilométere murvás zötyögő, ide nem érezték fontosnak a helyiek az aszfaltos utat, úgyhogy komótosan kanyarogtunk a néhol csak egy sávnyira összeszűkülő úton. A zötyögés hirtelen végetért, amikor a rezervátum előtti utolsó kanyarban hirtelen megint aszfaltos úton találtuk magunkat, körben mindenféle figyelmeztető feliratokkal, hogy mi az amit tilos bevinni.

kiwi zóna


Mindent tilos. Főleg állatot, a kutya-macska-egyebek a fő ellenség, ami annyira komolyan van véve, hogy a rezervátum egy magas hálókerítéssel le van választva a félsziget végén, egy automata kapu nyílik ki a behajtani vágyók előtt (délután hatig, utána coki) szóval az itt éldegélő jószágok nem keveredhetnek a kívülállókkal.

rezervátum
szikla a parton

Csupa zöld fű minden, fák-bokrok, elkerített legelők és rengeteg madár, főleg pukekók, de fácánt, meg valami színes libát is láttunk, amit nem tudjuk mi, de szép nagy dög volt. A legelőkön birkák nyírják a füvet, a többi részen az ember, minden élére vasalva, ahogy egy újzélandi tájkép megköveteli.

az állami tájképellátó jóváhagyásával


Anchor bay-ben leparkoltunk, onnan nincs tovább, a buckák mögül pedig már hallottuk a tengerzúgást. Felkaptattunk és gyönyörű panoráma tárult elénk, amit az sem tudott elrontani, hogy felmosórongy-szürke felhők lógtak az égen és bazi nagy szél fújt.

anchor bay

uszadék


Nem sok ember császkált erre, bár ketten is szörfözni próbáltak, és páran a parti fövenyen sétáltak, de öten alaposan megemeltük a résztvevők számát. Mindent alaposan megnéztünk, hatalmasat sétáltunk a parti homokban, felmásztunk a sziklára, szóval csodáltuk a természetet a maga valóságában.

nincs nyár


Találtunk a homokban meg a vízben is valami kék izét, amit nem tudjuk mi (aki tudja lesz szíves elárulni) ami inkább érdekes volt, mint gusztustalan, bár nem könnyű eldönteni. Egészen lenyűgöző volt az egész, főleg, hogy milyen tud lenni a természet, ha békén hagyják (itt még egy kagylóhéjat sem szabad felszedni a homokból) meg az, hogy mennyire komolyan veszik a kiwik a rezervátumozást.

ufópete


Természetesen van vécé és van benne papír, természetesen minden rendben van tartva és természetesen nem dobál el senki semmit. Mikor már nagyon félelmetes felhők kezdtek átkúszni a dombok felett, visszaballagtunk a kocsihoz, már szemerkélő esőben és hazafelé vettük az irányt.

el fogunk ázni

időjárás


A hazaúton csak kétszer álltunk meg (na jó ötször, ha a fotózást is beleszámolom) egyszer Warkworthben, hogy a kacsák átmehessenek az úton és egyszer Orewa felett a kilátónál, ahol pár percig néztük a kite-szörfösöket, ahogy fel és alá száguldanak a strandon.

Orewa beach
kájtozók


Hazaérve ettünk Márkék édesköményes gulyásából (izé!) aztán nyugovóra tértünk. (igazából én még elmentem megetetni Csanádék macskáját, meg beugrottam Zsuzsiékhoz a grízért amit szereztek és nélkülözhetetlen a császármorzsához) Remek nap volt.

összes képek