Zöld fény – reloaded

A zöld fény elég harmatosan pislákolt már nálunk, a nyitjára nem jöttünk rá, úgyhogy drasztikus lépésre szántuk el magunkat.

Hetek óta vacakolt a netünk, a korábbi szolgáltatónk viszont nem érezte ezt az ügyet túl fontosnak és bár az ügyfélszolgálat munkatársai nem Bangalore-ban vannak, néha azt gondoltuk, hogy bár ott lennének. Kitartóbb olvasóim talán még emlékeznek a modemekkel való kavarásra, amelyből némi plusszal jöttünk ki, úgyhogy most erősen aggodalmaskodva tűrtük a lehetetlen sávszélességet. Egy napon aztán (november másodika) bekopogott az ajtón Ramavasi vagy Szingh, és csillogó szemekkel mondta, hogy ő egy cudálatosz internetes hozzáférési ajánlatot hozott, és szándékában áll tájékoztatni a részletekről.

Ilyenkor általában a nejt küldöm a zaklatóra, mert az én varázslatos feleségemnek az idegenekkel és házaló ügynökökkel szemben van egy bizonyos tárgyalási képtelensége, amitől a legelszántabb területi értékesítők is sírva kullognak haza kedves mamájuk szoknyája mögé bújni. Ezúttal azonban aszondta nekem, hogy beszéljek a tetteskülsejű egyénnel én, és én szépen szót fogadtam. Ramayani vázolta a lehetőségeket, amelyek tulajdonképpen tényleg jobb ajánlatnak bizonyultak, mint a jelenlegi megoldás, úgyhogy gyors hezitálás után igent mondtunk. Könnyelműségünkre mentség, hogy akkor már hosszú ideje anyáztunk a hitvány netkapcsolat miatt, úgyhogy lecsaptunk. Mindenféle papírokat aláírtunk és Dayanand szemrebbenés nélkül hazudta az arcomba, hogy kb. két hét, de akár tizenöt napba is beletelhet, hogy átkössenek.

A hónap feléig tényleg nem is foglalkoztunk a dologgal, ismerjük már a kéthetes ígéreteket, de a harmadik héten se történt semmi a világon. Huszonhetedikén felhívott egy üfsz nyuszkó, hogy na most akkor egyeztessünk. Mondok hát én továbbra is ott lakom, ahol egy hónapja, ki merne elköltözni ugye, ha függőben van valami a telekommal? Mindegy, egyeztettünk, majd finoman megfenyegetett, hogy pár nap múlva kapunk modemet postán és küldenek sms-t, ha lélekben felkészültek a nagy műveletre. Két nap múlva egy másik Vajramani meghozta a modemet. Snúrlóz meg minden, csupa színes led, diznilend.Én a további barkácsolás elkerülése végett, egyszerűen feltoltam a telekom modemjét a drótra, jött belőle az Orcon zöld fénye, még, ha pislákolva is, és napirendre tértünk.

Kisvártatva kaptam is egy üzenetet, miszerint harmincadikán (ma) bizony beélesítik a holmit, egészen pontosan este hétkor. Hat harminckilenckor jött egy újabb sms, hogy ott a ződ fény, menjek a telekom oldalára és aktiváljam. Még nem mentem, mert így is működik, de lehet, hogy később benézek hozzájuk, a lényeg, hogy teljesen sótlan és unalmas módon, még ha el is húzták kicsit a dolgot, mindent akkor csináltak, amikor mondták. Kevés annál ijesztőbb dolog van, mint amikor egy távközlési szolgáltató nem hazudik, ilyen esetekben alapos a gyanú, hogy valami suskus van a háttérben. Na majd meglátjuk, az első óvatos mérések szerint nem állunk rosszul, sütkérezünk a zöld fényben, a mellékelt ábrák szerint a sávszélességünk szignifikánsan növekedett. Ha figyelembe vesszük, hogy mindez úgy teljesül, hogy dufla annyit forgalmazhatunk egy hónapban és kevesebbet fizetünk, akkor tényleg csak annyi a panaszom, hogy az unalmas, flottul menő ügyintézésből nem lehet vicces posztot írni.