Újra bort babrálok, bár elnézést kell kérnem, mert mégsem sikerült a múlt héten posztulnom róla, most pótolom. A két veres után most egy fehéret kóstolunk, amely több szimpatikus vonással is bír.
A Stoneleigh borászat nagyon ügyes marketingfogással él, a hátrányból kovácsol előnyt. A Marlborough régiónak egy olyan részében termesztik a szőlőt, ami régesrégen folyóágy volt, ezért a talaj igen köves. Az a duma, hogy a régió amúgy is erősen napsütötte része az országnak, és ez a nap felmelegíti a köveket a földben, amelyek alulról melegíti a szőlőt, ami így gazdag ízű lesz, és a hűvös éjszakák miatt ezek az ízek a szőlőszemekbe záródnak.
Hát nem tudom, mindenesetre nagyon kellemesen lovagolják meg ezt, a kövek sem kövek, hanem „sunstones”, amit gyanítom, hogy az ültetvényen dolgozó melósok csak „azok a kib*tt kövek”-nek hívnak. Mindettől függetlenül, ha a kövektől, akkor tőlük, ha nem, hát mit bánom én, a bor jó.
A szüret tavaly március 23 és április 15 között zajlott, és kiváló év előzte meg. Rendszeres esők, amelyek lágy papaya és grapefruit aromákat csempésztek a szemekbe, a lehelletnyit átlag feletti napsütés pedig elvégezte a többit. Kerek savak (ezért jó, ha a teljes borász szakszóismeretemet a belgától szereztem) kényelmes, békés ital.
Maga a bor nagyon könnyű, gyümölcsös, lágy ízek, semmi vadulás, selymes és van egyénisége is. Még a színe is szép neki. A hangja is, ahogy blugybog a pohárba. Nem véletlen, hogy a Sauvignon Blancok sorában ez sem maradt valami érem nélkül, egy ezüstöt gyűjtött a San Francisco Wine Show-n és Wine Spectator Magazine is 90 pontot adott neki a százból, a Winestate magazin pedig 5 csillagot ítélt neki.
Mindez persze mit sem számítana, ha a bor nem lenne jó, de az. Kívánja maga mellé a sajtot, diót, grillezett halat, ropit, társaságot. Sőt, elbírja a szódát is, kiváló fröccsalap. Én nagyon szeretem a szőlősségét, könnyű barátságosságát és a 13% alkoholt benne, amitől igen sokat kell javítgatnom eme poszt gépelése közben. Huszonegy dollárért kiváló választás, ha kifogjuk 11-ért diszkont áron, markoljunk kettőt. Fogunk még ettől a borászattól kóstolni.
- Szőlészet: Stoneleigh Vineyards
- Marlborough, NZ
- Évjárat: 2008 (szüret március-április)
- Fajta: sauvignon blanc
- web
verdikt:
Ízlik
Megkeressük, hátha, thx. Az eddigi egyetlen ír forrásnál 32 euróért mérik palackját.
Csaó Papa!
Olvasod te Csabit?
Félútig elment felétek 🙂
http://egamage.blogspot.com
nem is szólt, majd jól lecseszem…
Igazán nem akarok okoskodni Pappa, de ez nem marketing fogás.
Ezeket a köveket pudding stonnak hívják és tényleg felmelegszenek, az éjszakai hidegben pedig a szőlő gyökereit melegítik.
Ezen túl a szőlő az egyetlen olyan növény aminek a gyümölcsében bizonyíthatóan ugyanazok a minerálok találhatóak meg, mint a gyökerét körülvevő talajrétegben.
A sauvignon blanc-nak egyébként kimondottan kedvez ez a klíma és talajtípus.
na nézzenek oda, megint tanultam valamit.Köszi!
Mellesleg, ha tényleg a kövek a klasszak, akkor pláne jó, hogy a helyi adottságokra épül a marketing meg az arculat IS, nem csak a bor 🙂
Moni, a 32 EUR az rablás fényes nappal. Nem tudom milyenek ott a borárak (híres ír borvidékek?) de 70 itteni dollárt nem ér ez a bor. huszonharmincat talán.
70 itteniért már elképesztő dolgokat lehet venni. 55 egy üveg jó viszki
Persze, hogy rablás! Szívemhez is kaptam. Ez egy ilyen ország, a jobb borok 14-15 eurónál kezdődnek, határ a csillagos ég. Baromi magas az adó a boron. Átlagwhiskey üvegje 20< euró…
"Híres" borvidék (szőlős inkább, hehe) van azt hiszem, 1 darab, Waterford környékén, ahol süt a nap, a termésüket egy ottani vendéglőben árulják, nem volt még hozzá szerencsém, de nem is lesz.