Az internet újra velünk van, úgyhogy most elmesélem mi volt munkavállalási engedély ügyben amíg nem volt zöld fény. Először is, ugyebár beadtuk a kérelmünket alaposan, mellékelve mindenfélét, amit csak akartak, bankszámlakivonatot, családi fotókat, hogy bizonyítsuk, hogy normális családban élünk meg nej cégének a mindenféle papírját, és várakozni kezdtünk. Mindez (és ezt papírral tudom igazolni, tisztelt bíróság) június 24.-én történt, egészen pontosan déli 12:05-kor. Ez egy keddi nap volt. Csütörtökön jött az sms, hogy 24.-ei dátummal érkeztették a papírom és a gyerekét, nejről szó sem esett, pedig ő a fő kérelmező, mi ketten a rövidlábúval csak miatta.
Pénteken reggel fél nyolckor dörömbözött az ajtón a futár és akkurátusan átadta a rábízott küldeményt, amely az utolsó fecniig tartalmazta az általunk beadott papírokat, útlevelet, mindent, egy kísérőlevél társaságában, amely arról tájékoztatott bennünket, hogy az általunk megadott hitelkártyáról nem tudták leemelni a vízum és permit díjak összegét. (az összeg amúgy 1140 dollárz volt)
Enyhe – na jó nem enyhe – sokkot kaptunk, hogy most mi a frász van? Mert elméletileg 28.-a előtt be kell jutnia a cuccnak a bevándorlásba, később kifejtem miért. Nu nejt elvittük dolgára majd a gyerekkel felmarkoltunk a bankból egy kalap pénzt és elindultunk Manukau felé, ami ha már nincs közel, legalább rohadt messze van. Kérdezzétek meg, hogy ömlött-e az eső és teli volt-e az autópálya kamionokkal és rémült szőlőszem-racú ázsiai háztartásbelikkel? Nyilván.
Mindenesetre odaértünk, még parkolóhelyet is találtunk, bementünk az ofiszba és beálltunk a sorba amely roppant szimpatikus százhetven kilós polinézekkel és talán még szimpatikusabb negyvenkilós ázsiaoakkal volt tele, akikben szinte csak az volt közös, hogy az angol nyelvvel – hogy is fogalmazzak – picit hadilábon álltak. Mindez nem baj, csak ez nem gyorsítja az ügyintézést. Természetesen bájos, hófehér kislányom mindent elkövetett a saját szórakoztatása és az én idegösszeomlásom érdekében, ahelyett, hogy frászt kapott volna a tetováltarcú szigetiektől vagy az ázsiaiaktól, akikről tudja, hogy mindent megesznek és amit nem, azzal fűszerezik a mindent.
Végül is sorra kerültünk, elmondtam mi van, az ember annyit mondott, hogy ha semmi más nem hiányzik, csak a lóvé, akkor fogjak egy erre a célre rendszeresített borítékot és tegyek bele mindent, a pénzt is és dobjam be a likon. Úgyhogy ezt tettem, csak elébb ráírtam a borítékra az összes nevünket és a korábbi beadvány számait meg a vérnyomásadataimat és bedobtam. Ekkor volt 27.-e péntek.
Kedden már kaptam is az sms-t újra, meg egy emailt, hogy regisztráljam be magam és akkor nyomon tudom követni az eseményeket meg izé. Regisztráltam, egyből látszott, hogy valaha már kaptam turistavízumot, meg folyamodtam work vizáért és work permitért. Státuszom pending, és az egészségügyi papírok rendben megérkeztek. Az internet szerint 27.-én folyamodtunk újra, tehát a nyüves számlálójuk újraindult.
Csütörtökön újra kaptam ugyanolyan sms-t, igaz, hogy ebben az van, hogy 26.-án applikáltunk, de sebaj, sőt kaptam egy újabb emailt, hogy regisztráljak… mindegy, mit veszíthetünk, regisztráltam, ugyanazt láttam, mint eddig, semmi változás.
Ma nej felhívta a bevándorzást, hogy ő egy applikant, közelebbről meg nem határozható applikációs dátummal, ellenben itt a kérelem száma, mi van? Nagyon örültek, hogy telefonált, (mindig nagyon örülnek, akkor is, ha nem tudnak angolul, de a bevándorzás tud) és örömmel közölték, hogy komplett a cucc, sőt, már tracking szám is van, tehát nyomon követhetjük a holnap kipostázandó cuccot. Elvileg ez azt jelenti, hogy megvan a munkavállalási engedély, de biztos csak akkor lesz, ha a kezünkben az útlevél és már bele van ragasztva az aktuális sztárvárszos matrica. Amíg kézben nincs az útlevelünk, addig semmit el nem hiszek.
Na akkor most a dühöngő:
Mi a pék sankíros, kóchengeres khmszáért nem hívott fel az ügyintéző, amikor megpróbálta megterhelni a kártyát és nem ment? Minden elérhetőségünk ott van nála, ideértve a vérsüllyedés eredményét is. Miért kellett egyből visszaküldeni a papírokat, egy órán belül ott lettünk volna készpénzzel vagy másik kártyaszámmal vagy akármi. Ez szemétség volt.
28.-a azért érdekes, mert ezután a dátum után elvileg az a vízum amit a nej kapik (talent visa, accredited employer), már szigorúbb feltételekkel fog működni, konkrétan az alkalmazó cég minimum éves 50 helyett 55 ezer dollárt kell ajánljon a versenyzőnek, ezt pedig nej cége határozottan állította, hogy nem fogja megtenni. Nomost elvben, ha a változás előtti a beadás határideje, akkor ugye visszamenőlegesen nem alkalmazható rá a magasabb követelmény. (ez egy amolyan jogállam-féle ám)
Ehun-e az eredeti, egyenest az immigra oldaláról:
Change to minimum salary allowed for applicants under the Talent (Accredited Employers) Work Policy
Friday, May 09, 2008
As from 28 July 2008, the minimum allowable salary for applicants under the Talent (Accredited Employers) Work Policy will be NZ$55,000 per annum.
This policy change is being announced early to assist Accredited Employers planning their recruitment programmes and to inform potential employees about the change.
Részletes leírás a változásról (angol, pdf)
Gyakran feltett kérdések a szabályváltozásokról (talent visa)
Tehát nem elég, hogy a hazaindulásunk előtt tíz, az albérlet felmondása után egy nappal kapott Kata állásajánlatot, még irdatlan rohangászással sikerült egy nappal megelőzni a szigorúbb szabályokat. Hogy szeretünk-e pengeélen táncolni… mit mondjak…
Tanulságok:
Felhívom mindenki figyelmét, aki esetleg azt forgatja a fejében, hogy idejön élni/dolgozni, hogy esetünk egyedi, mint minden eset és csak a talent visa megszerzéséről szól. Más típusú visa vagy permit esetén más nyomtatványok, más eljárás és más gyomorgörcs szükséges. Csak egy példa, esetünkben nem volt szükség IELTS angol vizsgára, mert a munkáltató akkreditált, tehát neki megfelel a pályázó nyelvtudása. Szinte minden más esetben viszont kell.
Ügynök. Örök vita, hogy van-e szükség bevándorlási ügynök segítségére, vagy sem. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy majdnem mindent megértettünk a beadandó formanyomtatványokon, amelyek igazi mestermunkák, tehát sok kérdésre fogalmad sincs mit kell beírni, vagy hogyan kell igazolni valamit. Hozzáteszem, hogy kivétel nélkül minden mező el van magyarázva, a bevándorlás oldalán minden le van írva, mikor mi vonatkozik rád, mi nem. Viszont amikor ott ülsz a papírok felett, akkor elég homályos tud lenni az egész. Nekünk a fenmaradó pár kérdést, amire nem tudtunk válaszolni, egy ügynök segített kitölteni, szívességből. Valószínűleg nélküle is boldogultunk volna. De az ügynök pontosan tudja, hogy melyik mezőbe mit nem szabad beírni (hazudni, eltitkolni nem szabad semmit!) vagy mely mezőket nem kell kitölteni, mert csak úgy néznek ki, mintha rád vonatkoznának, pedig nem is vagy szamoai.
Nagy igazság, hogy ha megfelelsz a kritériumoknak, akkor magad is ki tudod tölteni a papírokat, ha pedig nem felelsz meg, akkor semmilyen ügynök sem tudja neked kirugdalni az engedélyt. Az ügynök nem a kiskapukat ismeri a törvényben, hanem a hivatalt. (és egy bevándorlóért sem fogja kockáztatni a kamarai tagságát!) Állítólag eszméletlen pénzekért dörzsölt ügyvédek el tudnak érni eredményeket, de ez messze esik a normál ügymenettől.
Aki bevándorló, az siet, hogy dolgozhasson, kereshessen és mielőbb beszervüljön a társadalom szövedékébe, ugyanakkor a hivatal ezt nem feltétlenül így látja és a hivatal NEM KAPKOD. Alapvetően itt a zátonyon mindent el lehet intézni anélkül, hogy az ember homloklebeny lobotómiát akarna elkövetni minden tisztviselőn, ezalól az immigration kivétel. Tehát, ha nyerhetsz egy hetet, mert oda küldöd be a papírjaidat, ahova az ügynök mondja, akkor kérj tanácsot, megéri a pénzt. Ha minden sima, már idefelé a repülőn job offereket dugnak a cipődbe amíg alszol, vagy a munkáltatók éjszaka a kertedben verekszenek és egymásra licitálnak a fizetésedet illetően, akkor nem te vagy akinek ügynökre van szüksége.
