Google webmail

 

A világméretű hiszti engem ugyan elkerült, bár én is kaptam a jóból, mindenesetre milliók estek kétségbe, akik a google levelező szolgáltatását használják. A webes levelezés igen kényelmes, bárhonnan megnézhetjük a postaládánkat meg izé, csupa öröm meg boldogság.

Nem is beszélve, hogy a google accountunkkal mifene csudákat érhetünk még el, ügyesen integrálva kis netes életünk minden részletét a google kezébe. Nem mondom, hogy a g az új MS, de azért nem árt figyelni. Pár botrányba már belekeveredett a google, (amelyek egy részében inkább áldozat volt, mint felelős) a legutóbbi, hét elejei kaland viszont intő jel.

Előrebocsájtom, hogy szeretem a google alkalmazásait, sőt az okosan összerendezett átjárást közöttük és egyébként is a google-t egy jó cégnek tartom. Ne feledjük, hogy mielőtt ide költözött volna a blogom, addig a blogspoton lakott, ami szintén google háztáji, A szerencsésen egyre kevesebbre redukálódó mélcímeim javarésze is gmail. Ezen felül ott az adsense, az analytics, youtube, checkout, applications, stb.

De a webmailt képtelen vagyok megszokni, kényelmetlen, ráadásul a mac os x levelezője a mail, mindent tud ami nekem kell, (rss olvasó, szabályok, labelek, színezés, rugalmas szerverkezelés, IMAP) úgyhogy én vagy POP3 vagy IMAP kapcsolatban vagyok a mélszervereimmel. Tudom, vaskalapos, régimódi hülye vagyok, ellenben nekem elérhetőek voltak a leveleim másfél évre visszamenőleg, amíg a google nem szolgált ki. 

Tisztában vagyok azzal, hogy a gmail még mindig viseli a még meghívós korból maradt „béta” feliratot, tehát mindenki elmehet a sunyiba a panaszkodásával, hivatalosan ugye, ingyen, béta, szóval saját felelősségedre használod. (bár a népszerű magyar ingyenlevelezők mennének ilyen készenléttel) 

Néha a fatengelyes megoldások célravezetőbbek. Nyilván egy magánembernek igazán komoly baja nem lesz, ha másfél napig nem kap mélt, bár az érdekes volt, hogy a levelező minden csekkolást rendben talált, csak új mél nem jött. No, meg el sem veszett semmi, ha jól tudom, csak volt egy kis leállás. Ami egész addig nem gond, amíg a komplett villamos kommunikációd nem egy éppen elérhetetlen IP cím mögött lakik. Nekem pont kellett valami a blogom babrálásához és az ehhez szükséges logint levélben kaptam pár hónapja. Ami itt van az én masinámon archiválva, az megvan, kereshető, elérhető. Nem vagyok meggyőzve webmail ügyben. (függetlenül attól, hogy nem élethalál kérdése volt, hogy megvan-e az info)

 

.

WordPress 2.6 – K2

 

Bizonyos kompatibilitási problémák merültek fel, meg nem jegyzett beállítások és megjelenítési anomáliák, úgyhogy kicsit utánaolvasva a dolognak, kiderült, hogy a friss blgomotor mellé frissíteni kell a K2 témát is, amiről nem szívesen mondanék le, mert igen kényelmes a használata.

Ha valaki más is ebben a cipellőben közlekedik, mármint, hogy a WP2.6 a motor és K2 a kaszni és varázslatos problémákat tapasztal a megjelenésben, az üstöllést húzzon el a K2 hivatalos oldalára ahol némi olvasás után hozzájuthat a K2 Release Candidate 7-hez, azt töltse le és járjon el a leírás szerint. Aki nagyon kíváncsi, az nézzen be a bugfix oldalra is, hátha egyértelmű lesz, hogy megoldódik-e a problémája.

Ne feledjük, hogy a K2 sidebar managert le kell oltani az új K2 bekalapálása előtt, utána pedig a helyi plugineket kikapcsolni egy új pluginnel. Aztán mehet vissza a sidebar. Majd menet közben kiderül, hogy hogyan fér össze a motor a kasznival, lesznek-e illesztési hézagok.

Eddig egy dologgal szívtam, hogy az eddig 900×200-as header image nem jelenik meg és feltölteni sem lehet újra. Aztán rájöttem, hogy az új header 780×200-as lehet maximum, ha ezt a mértéket bármely dimenzióban meghaladjuk, akkor hibaüzenet nélkül timeout-ot nyerünk a böngészőben és nem értjük mi van. Na jó, én nem értettem. Ha egzakt pixelmérettel dolgozunk, akkor szépen felkocog a fájl és lesz megint headerünk, amilyet szeretnénk. Mondjuk egy hibaüzenet, hogy „túl nagy a fájl, barom” spórolt volna nekem egy órát.

Szolgálati közlemény – WordPress 2.6 upgrade

 

Na hosszas szerencsétlenkedés után végül mégis kicseréltem a blog motorját a 2.5.1-es verzióról a 2.6-os verzióra. Maga a folyamat nem bonyolult, de én azért szorgosan végigcsináltam az adatbázis backupját a MySQL editorban, leszedtem FTP-vel az egész tartalmat, hogy ha valami nem lesz kerek, akkor legyen mit visszalapátolni a lóba.

Maga a folyamat nem túl bonyolult, csak nem akartam hozzábabrálni, amíg minden le nem jön és nem archiváltam, így kicsit hosszúra nyúlt a folyamat, és amúgy is sokkal rövidebb lett volna az egész, ha elolvasom rendesen a frissítési útmutatót. Abban ugyanis pontosan le van írva minden, csak azokat a hibákat nem tárgyalja, hogy mi van, ha valaki nem olvassa el az egészet 🙂

Na sebaj, most már fenn van, a plugineket is életre leheltem, úgyhogy most majd kiderül menet közben, hogy hogy fungál.

Itt van egy lista az újdonságokról, emitt pedig egy a telepítés lépéseiről, ha valakit ez érdekel (mindkettő rtf).

 

 

WordPress logo

WordPress 2.6

 

Aszondja a fejlesztőcsapat, hogy érdemes még egy hengerrel bővíteni a WP motort a blogok alatt, hát nem tudom, egyelőre még csak olvasok, hogy érdemes-e. Van sok jó bugfix meg csiribiri újdonságok, szószámláló, tömeges pluginkezelés, wysiwyg képbaszkurálás, tecsőről, fészbukkakéról egygombos posztolás, szóval toronyóra lánccal. Akit komolyabban érdekel a dolog, az lesz szíves megobzerválni a színes, szélesvásznú mesemókát a változásokról.

 



A Tyner nevű verzióról bővebben itt lehet tájékozódni, aztán okosan eldönteni, hogy mit meg hogy. Én egyelőre kifigyelem mi van, eddig minden csupa szép és jó. Mivel a release már egy hónapos majdnem, már bizonyára vannak hasznos tapasztalatok.

Aki nekivág az upgrade-nek, annak linkelek pár mankót, hogy biztosan ne legyen sírás a vége:

 

Vigyázzunk az adatbázisra, mint a szemünk fényére, hogy legyen mit visszalapátolni, ha stenmets valami ofszejdra megy.
.

Szolgálati közlemény – komment biztonság

 

Drága Olvasók!

Mostantól a kommentelés egy lépéssel bonyibb lesz, de nem kell megijedni, egyszerű kérdés-egyszerű válasz mentén bonyolódunk.

Aki ezentúl kommentezni kíván, az tegye bátran, csak válaszolnia kell háom egyszerű kérdésre… na jó, nem, csak egyre, miszerint milyen nap is van ma? Ügyeljünk az időeltolódásra, magyarországról kommentezők ügyelmezzenek arra, hogy én izélandon, a szerver ami a blogot futtatja usáliában található. 

Ezzel kicselezzük a spambotokat jó alaposan! A regisztrált felhasználóknak édes az élet, mert nekik csak egyszer kell a naptárra nézni, aki nem regisztrált, az minden kommentnél kénytelen a Gergely naptár aktualitásával szembesülni.

Aki WP motorú blogot használ, és magyar nyelven blogoz magyaroknak, annak javallom a „milyen nap van ma” plugin beépítését. A plugin gaba munkája, köszönet neki a fáradozásért, nemkülönben eFinek, a tanácsért.

sok sikert, boldog kommentezést!

 

szerkesztőség

adószám – ez is megvan

 

Hosszas várakozás után végül csak kipostázták nej adószámát a minap (a 10 nap elég nagyvonalúan számolva se stimmelt), úgyhogy végre nem volt akadálya, hogy az emberzetfelhasználásügyi és pénzszerteszétküldési osztály munkába vesse magát és elérje a saját lokális maximumát. Teljes meglepődésünkre minden pontosan úgy zajlott, ahogy ígérték, tegnap este elutalták, mi pedig ma reggel örvendezve fedeztük fel nejecske fizetését a bankszámlánkon.

Mostan bölcsimegoldás kell, mielőbb, és mehetek én is dolgozni. No, meg kell egészségbiztosítás, ami nem hinném, hogy gond lesz, mert valamelyik egészségbiztosító le van paktálva nej cégével, úgyhogy csak fel kell menni az összefonódásügyi osztályra és szólni, hogy hahó, nekem is kell dolgozói kedvezmény vagy mi, és akkor szépen lesz nekünk egészségbiztosításunk is.

 

.

Csütörtök – New Zealand Herald [szinkronblog]

 

Zhaoman felhívására a csütörtöki ojságolvasás témakörben, én is nevezek. Nem volt bonyolult, a szép napos délután nagyot sétáltunk a gyerekkel, aztán elmentünk a nejecskéért, majd hazafelé még beugrottunk a trafikba és felmarkoltam egy Heraldot.

Egyből ölembe esett fél kiló behúzott melléklet meg reklámvacak, a zöld melléklet nem is rossz, ECODRIVE a címe és zöld autózásról szól. Nem mélyedtem bele, bár az ilyen „the blue is the new green” dumáktól lábrázást kapok, mindenesetre a melléklet tárgyal mindenféle eco-fuel megoldást, elektromos és hagyományos, de kevesebb üzemanyaggal járó kezdeményezéseket. Meg az ethanolt.

Maga a lap címoldala nem túl fenszi, időjárás (bazi nagy vihar kerekedék), pénzügyek és egy roppant izgalmas fejtegetés arról, hogy a lakosság 53%-a egy felmérés során úgy nyilatkozott, hogy az újzélandi rendőröknek lőfegyvert kéne hordaniuk. Öt évvel ezelőtt csak 33% gondolta ezt jó ötletnek, de most sokkal többen foglalkoznak a személyes biztonságuk kérdésével, ami romló közállapotokat jelez. A Police Association elnöke szerint át kéne ezt gondolni, és nagyon kíváncsi lenne, hogy a fegyverrel járó rendőröket kívánó lakosság vajon mennyire kívánja, hogy a rendőrök használják is a fegyverüket? Mivel az erőszakos bűncselekmények száma emelkedik, a jónép jogosan aggódik, de a rendőr szerint ez csak fokozná az erőszakos bűncselekmények és halálos áldozatok számát. A rendőrség, ahogy van, nem osztja a lakosság véleményét a kérdésben. Nem mellesleg a rendőrök golyóálló mellényt viselnek munkájuk során, nyilván nem véletlenül, de nem viselnek lőfegyvert. A rendőrség egyelőre a nem-halálos fegyverekek bevezetésén tűnődik, jellemzően a Taser-tipúsú megoldást preferálják. 

Mivel Maoru Nyelv Hete van, (Te Wiki o te Reo Maori) Az Air New Zealand, nemzeti ikon és légitársaság éppen azon fáradozik, hogy a fedélzeten a maori nyelv is használatba kerüljön, amitől a belföldiek jobban érzik magukat (gondolom a maorik?) a külföldiek meg úgyis azért jönnek ide, hogy turistázzanak és a maori kultúra elválaszthatatlan a zátonytól. Nem mellesleg ez a hír maoriul is olvasható az angol verzió mellett. 

A google elindította maori nyelvű keresőoldalát, önkéntesek segítségével 8750 maori szót és kifejezést fordítottak le, így a maori anyanyelvűek most már nem csak angolul használhatják a legnagyobb keresőt. (amúgy ma este a Campbell Live c. műsorban is lesz szó a maori nyelvről) Aki hasznos maori kifejezéseket óhajt fejben tartani, annak itt egy: Me whakamoemiti Kua Paraire! – thank god it’s friday!

 


Másik cikkben Garth George aggodalmaskodik a promiszkuózus társadalom miatt, kissé hajmersztő érvekkel, mert a fiatalok nagyon korán kezdenek szexuális életet élni, nem ritka esetben 14 éves korban, néha erőszak hatására, és ez sekélyessé és érzelemszegénnyé teszi a mai fiatalokat. Szó szerint le mert írni ilyet: „az iskolai szexuális oktatás egyszerűen felhívás gyakorlati tapasztalatszerzésre„. Fura ezt látni olyan országban, ahol évente több, mint 100 esetben van 14 éves kor alatti abortusz, hemzsegnek a leányanyák, és gyakorlatilag semmiféle szexuális felvilágosítás nincs az iskolában. Ezután nehezményezni azt, hogy a gyerek a tévében és újságokban látott viselkedésmintákat másolja… hát nekem kicsit meredek. Természetesen sikerült a cikket hozzákanyarítani a múlt heti OZ pápalátogatáshoz, meg a keresztény értékekhez, amit már csak azért sem értek, mert itt a nép vad templomjáró, annak ellenére, hogy Garth bácsi szerint az egész társadalom szex-el van átitatva. Kicsit hiányolom a cikkből, hogy hol marad a szülők felelőssége a kérdésben, ugyanis a társadalom (ami át van itatva bűzös szekszualitással, juj) végül is csak ezekből a szülőkből állna, igennem? Felvilágosítás nélkül kiengedjük a gyereket a pubertásba és azon huppogunk, hogy ha beírja az ember a gugliba, hogy „szeksz” akkor nyolcszázmillió találatot kap… nekem ez fura.

Nyilván esik szó Obama közelkeleti és európai turnéjáról is bár nem túl bőbeszédűen, azért belefért, hogy Irak megszállása „szörnyű hiba” volt, ellenben afganisztánéval, ami szeptember 11 után politikai szükségszerűség. Hát. Egy londoni független újságírótól más nem is vártam. Ebben a témában egy másik, jóval bőbeszédűbb cikk tudósít Obama jerzsálemi fellépéséről, (képen Obama fehér kipában a Yad Vashemben) ahol olyanokat mondott, hogy „ahogy hivatalba lépek felgyorsítom a békefolyamatot” meg hogy nehéz ügy lesz az egész, hiszen az izraeli kormányzat rendezetlen, a palesztin erők megosztottak (fatah/hamasz). Mindenesetre találkozot Ehud Olmerttel és Mahmud Abbasszal is. No, meg ellátogatott Sderotba, amit a palesztinok rendszeresen lövöldöznek rakétákkal, talán ez volt a legerősebb szimbolika a látogatásban. Na meg a marketing.

Mexikót fenyegeti a Dolly nevű hurrikán, durva szél, áradással fenyegető esőzések, az Rio Grande völgyében, meneküljön aki tud.

Egészoldalas cikket kapott Karadzsics letartóztatása, minden kellék megvan az energiafelvevő szakálltól az elfogást ellenzők utcai randalírjáig, a cikk természetesen oda konkludál, hogy addig toll a fülükbe amíg nem adják elő Mladicsot a másik háborús bűnöst (Srebrenica!), aki továbbra sincs meg, pedig az egész világ bíróság előtt akarja látni a vérengzései, háborús bűnei miatt.

Békésen blogozgatva babzsákfotelunkban, azt kell olvassam a newsweektől átvett cikkben, hogy szegény brit királynőnek anyagi gondjai vannak, fel kel újítani a kéglit (igen, a Buckingham Palotát) aminek csak az újrakábelezése és aszbetmentesítése és a tető javítgatása 65 millió dollárba kerül. A nyári első királyi gardenpartiról tudósít bennünket az újságíró, ahol volt szerencséje látni az uralkodót, a királyi uborkás szendvicseket és azon polemizál, hogy a királyi könyvelők szerint nem is olyan sok az az egy és negyed dollár adófizetőnként, amibe a királyi udvart fenttartani kerül, hiszen ezért két pint tejet vagy egy ipod letöltést is alig kap az ember… ráaádsul a királyi takarmány is megdrágult 20%-al, (évi 1M dollárz) és ugye itt van még a hercegi nyaralás 560ezer dolláros költsége, meg a királynő útja ámerikába 760ezer dollárokért… Mókás fejtegetés, hogy tulajdonképpen nem is olyan drága a brit korona viselőjének fenttartása, hiszen a Harry Potter könyvek szerzője több, mint egy milliárdot keresett a könyveivel – no, de azt ugye nem adóbefizetésekből kereste 🙂 Na, persze  király nem utazhat fapadoson nyaralni (kivéve ha holland vagy skandináv uralkodó, khm) de akkor is kemény költség, és hiába hivatkoznak arra, hogy a turisták imádnak a királynő miatt angolországba látogatni, amikor a palotakert jobbára mindig zárva és a Windsor kastélyra kíváncsiak (amely a 20 leglátogatottabb brit célpont közül a tizenhetedik) tulajdonképen csak a közeli LEGOlandból keverednek oda (ami a fenti listán a hetedik). Na mindegy, az a lényeg, hogy az újságíró bélyegek és bankjegyek után végre élőben is látta az ’52 óta trónon levő királynőt.

Számomra a legérdekesebb cikk mégis az, amelyik arról értekezik, hogy vajon a cégekbe befektetőknek joga van-e tudni a cég húzóneveinek és döntéshozóinak egészségi állapotáról? teszi ezt éppen az Apple-lel kapcsolatban, ahol is Steve Jobs egészségi állapota a friss céges pletyka. 4 évvel ezelőtt Jobs átesett egy sikeres rákkezelésen de „soványka” és nem néz ki jól, ami azért okoz gondot – mármint céges szinten – mert Jobs nélkül sokak szerint nem ugyanaz a cég és ebben van is valami. Nem derült ki, hogy hol van a magánélet/magánszféra határa, ha az ember egy sokmillió dolláros cég „arca” és nagybefektetők teszik attól függővé pénzügyi döntéseiket, hogy köhögtünk-e ma reggel. (ez már az üzleti részben, a business heraldban van)

 A hirdetők megjelentek a mobilpiacon és az első videós hirdetés sikeresnek bizonyult. A képen természetesen az iphone éppen videót játszik le ami nem is meglepő, az annál inkább, hogy a normál telefonhívásunk vagy sms-szövegünket a reklám után folytathatjuk. Egyelőre nem nagyon szeretnék ilyesmit, annak ellenére, hogy a Saatchi embere aszondja „egyértelműen a mobilkészülékek lesznek a legnagyobb vidfelhasználók, kihagyhatatlan lehetőség ez a reklámszakmának”. Hát. 

Na elég vol, eddig bírtam, most a padlón szétdobálva több négyzetméter herald, zúg a fejem és fogalmam sincs, hogy a helyiek hogyan olvassák el ez a sokmindent naponta 🙂

 

 

további bútor

Némi idegenkező segítséget igénybevéve (köszönjük alássan mégegyszer vateveréknek) megérkezett a következő ebédlőasztalunk, mely sorrendben a második leszen. Eleddig egy se volt, most pótolunk 🙂 Ezenközben zajlik a „régi” monszter asztal árverése a trédmín, reménykedünk, hogy az eladása hatékony veszteségminimalizálásba torkollik. Remélem tetszeni fog nejecskének, amikor hazatolja a bringát a gyárból. Egész modernságos, bár valami kellemetlen optikai csalódásnak* köszönhetően roppant kicsikének tűnik.

A szoba viszont egszen normális méretűre tágult így, hogy nincs feltöltve asztallal. Úgyhogy majd nekiállunk keresni egy megfelelő ülőbútort ami kényelmes és jól néz ki. No meg persze hóvégén a maláj nőcskétől is jön még cucc, jó lenne már azon is túl lenni. Az új székek viszont valami tudományos anyaggal vannak borítva, szerintem hasított műbőr (alkantara, na) viszont könnyű tisztítani. Aki már látott gyereket enni az tudja, hogy ez nem lényegtelen. És a newcomer bővíthető 150 centire, alapból viszont csak 120, ami hármunknak kényelmes a mindennapokban, ha meg jön valaki, akkor körbe lehet ülni rendesen.

*= hogy itt van egy több cinteremre elég kastélyasztal mellette

 

Nagy fenyőbútor

ez volt az első próbálkozás

 

Modern asztalosmunka

ez meg a legújabb szerzemény

El és tovább

 

Vasárnap reggel sajnos elhagyták a zátonyt Pukekóék, hogy további változatos tortúráknak vesse alá őket a bevándorzási hivatal, így kora reggel gyönyörű napfelkeltét tekinthettem meg a 16 autópályáról, útban Te Atatu félszigete felé. Onnan a reptérre, gyors búcsú és haza. Remélem mielőbb visszajönnek, immár rezidensként.

Megejtettünk némi újabb húsfelhalmozást, mert kifutottunk az egyhavi adagból, az utolsó kiló darált marhából még gyorsan megcsináltam életem első lasagna-ját ami nagyon fonom lett, de a tésztalapokkal való zsonglőrködést és a megfelelő sütőedény kiválasztását még gyakorlonom kell.

Este a magyar klubban voltunk, ahol még sosem, sajnos elég későn értünk oda, így már szinte csak a fiatalok voltak a dán kultúra házában, de így is találkoztunk pár ismerőssel, meg mégtöbb ismeretlennel.

Reggel a nej gyalog ment dolgozni és 20 perc alatt odaért, ráadásul újra süt a napocska, szóval a hűvös éjszaka után megint pulcsis idő van. Kabát nélkül kerekedtünk fel a gyerekkel, hogy kérjünk nekem is adószámot, meg feladjunk egy levelet, vettünk a péknél minimite-ot és hazajöttünk ebédelni. Ha szép idő lesz, akkor megyünk sétálni és csinálok szép téli képeket.

Esős szombat – eurodeli

Ma, napra pontosan nyolcvannyolc évvel a Panama-csatorna megnyitása után Hendersonba mentünk, megnézni az EURODeli nevű boltocskát, ahol mindenféle finomságokat lehet kapni. Eddig abban a hitben éldegéltünk, hogy az nagyon messze van és kár is odáig elmenni, de most nekivágtunk. Csak a Lincoln roadig kell menni és már ott is vagy.

A boltocska eléggé nagy, és soksok remek finomság van benne, amit hiányol a magyar ételbarát, meg sok olyan amit nem hiányol. Van soksok húskészítmény, a nagyja ausztrál eredetű, soksok podravka termék, savanyúkáposztától az ajvárig, vegetától a fűszerekig. Van sütnivaló kolbász, amit vettem is és meg is sütöttem itthon és nagyon finom lett, és vannak tojásos tészták, levesbetétek.

Meg kedves kiszolgálás, meg minden. Szóval nagyon jó kis bolt és nincs is nagyon messze. A két sláger nekem a kefír volt (helyi gyártmány amúgy) ami teljesen olyan, mint gyerekkorom poharas kefírjei csak itt „drinking yoghurt”-nak hívják, a másik pedig az alábbi képen megtekinthető.

pappito.com

A betűtészta azért jó, mert amikor az ember szülei mindenféle változatos pofonokat ígérnek, hogy hagyja abba az olvasást evés közben ( a „nem is evés közben olvasok, hanem olvasás közben eszem” dumák csak közelebb hozzák a pofon eseményhorizontját ) a betűtésztába nem lehet belekötni, mert az szülő anyánk főzte nekünk. Igaz, hogy macerásabb kirakni belőle bármit, de így mennek az emberek copywriternek, akik nem szeretik a paradicsomlevest, csak a betűtésztát benne… No, és lehet, hogy ebből még fejlécet is faragok a blogomnak.