Kategória: blog

no, végre lett internetünk, nem volt egyszerű, de legalább gyors. Erre nem számítottunk, úgyhogy örvendeztünk vala.

Mivel a telecom áthozta a vonalunkat az új házba, a szám megtartása mellett, legott írtam az orconnak, aki a net szolgáltatónk, hogy gyühet a soksok data meg a ződfény. Mondták jó, majd nem történt semmi érdekes.

A telefont vasárnap jelentettem be és hétfő estére működött is, ami azért nem egy rossz tempó, viszont a mélboxomban egy levél várt az orcontól, amely így kezdődött: „oh no, something went wrong”.

Legott felhíttam őket, hogy mi megy rosszul és kiderült, hogy a telecomnak nem tudják átadni az adsl kérelmünket, mert a vonalhoz tartozó áthelyezési ügy még nincs lezárva és lezáratlan üggyel bíró telefonszámra nem lehet adsl-t rakni. Azt javasolták, hogy hívjam fel a telecomot és zárassam le az ügyemet, hiszen működik a telefon, minden oké, és akkor ők is meg tudják oldani a dolgokat.

Felhívtam, kis egyeztetés és értetlenkedés után sikerült lezáratni a dolgot, visszahívtam az orcont és elmeséltem nekik, hogy mit végeztem, jöhetnek. Este kilenckor kaptam egy emailt tőlük, hogy minden oké, a bekötés várható ideje huszadika, vagyis másnap. Kicsit szkeptikusan fogadtam a dolgot, de hát tenni úgysem tudok semmit, sebaj.

Ma, huszadikán reggel a kis modemen már pislogott a lámpás és a feleségem azzal keltett, hogy van internet! Juhéj!

Közben megérkezett a srác is aki a fákat vágja le a kertben, hogy több fény érje a kis házikót, nagyon kedves fiú, egyenesen bulgáriából. Vannak kommunikációs nehézségei, de dolgozik, ahogy a főbérlő ígérte.

Nemsokára kész a kaja a sütőben, délután meg kajabevásárlás jön.

A költözés lényege a következő volt: a cirkuszkocsi nem rendelkezett a megfelelő papírokkal, hogy kiadható legyen. Ugyan a landlord állítása szerint a papírokat február közepére ígérte a helyi önkormányzat elintézni, ezután már lakhattunk volna legálisan kis vontatható házikónkban. Ámde a tanácstól kijöttek ellenőrizni és – nem meglepő módon – konstatálták, hogy hát ugye sehol egy fellépés, a cirkuszkocsiban mégis világosság van meg egészen bennelakásszerű tevékenység folyik. Ez pedig következményeket von maga uán, csakúgy, mint az érvényes műszaki vizsga nélküli autókázás.

Legott értesítették a landlordot, hogy mifolyikitt, kérem, aki találékonyan azt mondta a tanácsi embernek, hogy mi ugyebár csak barátok és nem pénzért, hanemsőthogy átmenetileg. Ezt a tanács le is nyelte, ámbár újra jött ellenőrizni, megint csak ott talált bennünket, ismételten nem örült, és megemlítette, hogy ilyesmiért szoktak bíróság elé kerülni az emberek. Ezután jött át hozzánk a főbérlő és közölte, hogy menni kell a lakásból, mert hatósági irgumburgum lóg a levegőben. Mivel már beköltözéskor mondta, hogy ez a helyzet, nagyon nem lepődtünk meg, viszont hirtelen lakást találni, ami jó is, nem könnyű, de erről majd később.

A jóembernek számos háza van még a kies Auckland városában, gondolta remek ötlet lesz bennünket elhelyezni egy három hálószobás (itt hálószobák számával jelölik az ingatlan méretét, hogy a három hálószoba mellé még egy bazi nagy nappalid is van, az nem érdekes) házban az Onewa roadon. Kényszrhelyzetben mit csinál az ember, megy és megnézni, hát megnéztük, az eredmény rettenetes. A ház le van lakva, de irgalmatlanul, emellett rémesen koszos is volt, a „ragad a kosztól” kifejezésnek is tudott új mögöttes tartalmat adni. Természetesen nem vagyunk svájciak, de azért ez nekünk is sok volt, pláne Esztert nem nagyon akartuk ilyen helyre vinni. A háznak számos más hátránya is volt, (hangos környék, forgalmas útra néző ablakokkal, feleslegesen irdatlan méret és heti bérleti díj, állapot) és az az egy előnye, hogy van benne fürdőkád, szóval eléggé elkeseredtünk, hogy szombaton a kis pokol vár ránk, meg egy heti masszív, 8 órás takarítás. A fürdőkádba szerintem be se mertem volna állni még vegyvédelmi ancúgban sem, hagyjuk is.

Az ember elkeseredésében kissé megterheli az újzélandi ingatlanos cégek honlapját kiszolgáló szervereket és enyhébb kompromisszumot keres. Mivel a cirkuszkocsinak nincs engedélye, így letétet sem lehet fizetni, ezt ugyanis az állam egy erre hivatott szerve foglalja le, és csak a tulajdonos és a bérlő jóváhagyásával utalja vissza, ezzel senki sem tud játszani, viszont nekünk azt jelentette, hogy nincs semmi kötöttségünk a cirkuszkocsi ügyében. Viszont találtunk egy házikót a neten, ami jó ötszáz méterre van korábbi lakhelyünktől, legott felhívtam az ügynököt, hogy mi a helyzet, találkoztunk a háznál, amelybe elsőre nem jutottunk be, mert kevés kulcs volt nála, a tulaj nem adott neki a biztonsági ajtóhoz kulcsokat. Kívülről körbenéztük, jópofa volt, bekukucskáltunk az abalakokon és rendezettnek látszott a hely. Megbeszéltünk egy másnapi találkát. Kata beleszeretett a házba.

Másnap, pénteken már volt kulcs, találkoztunk a megtermett kiwiemberrel, és belül is megnéztük a házat, több, mint elfogadható volt, úgyhogy nyaggatni kezdtem, hogy mikor lehetne költözni, mert mi már szombaton jönnénk. Kicsit aggodalmaskodott, meg kíváncsiskodott, hogy kik vagyunk, mit csinálunk itt, mindent megmondtam szépen, őszintén, itt az általában célravezető szokott lenni. Megbeszéltük az anyagi részleteket is, a beköltözés úgy néz ki, hogy 1 hét bérleti díj+3 hét letét a hivatalnak+(1 hét+áfa) az ügynök jutaléka. Itt az ügynök jutalékát a vevő fizeti, ami elég okos dolog, ha kicsit belegondolunk, az ügynökön sok múlik, ha ő azt javasolja a tulajnak, hogy nekünk ne adja ki a házat, akkor mehetünk a sóhivatalba. gyakorlatilag az ügynök értékítélete és a tulaj döntése kell ahhoz, hogy bérelhessen valaki a fentiek megfizetésével, ugyanis amíg ez nincs, addig kulcs sincs.

Nem teljesen szokványos, hogy egy nap alatt lezavarnak mindent, de az ügynökember nagyon rendes kiwi volt, és mókás is, még Eszter is mosolygott rá. (nem hiába tanítgatom, ugyebár) Úgyhogy pénteken kitöltöttem egy „bérelniakarok” nyomtatványt, az ügynök kiszámolta, hogy mennyi pénz kell a kalandhoz és azt mondta, hogy felhívja a tulajt, mit mond. Itt rizikó a bérlő, mert ha nem bérel hosszan, akkor megint új bérlőt kell keresni, az is idő, és 3-4 hétig nincs bérlő, akkor annyi időre a házon levő jelzálogot ugye zsebből kell fizetni a tulajnak, aki ennek nem örül, azért adja ki, hogy fedezve legyen a „morgács”.

Hazamentünk és vártuk, hogy telefonáljon, amit meg is tett és azt mondta, hogy mehet a buli, szombat reggel legyünk az irodájában kilenckor (ember az ilyen?) a pénzzel, meg mindennel, és akkor minden remek lesz. Szombat reggel átmentünk Takapunára, ahol az irodája van, mindent lerendeztünk, kifizettük és idejöttünk a házhoz, ahol itt találtuk a tulajt, szorgos munkában. Kijavította a falat, ahol akiköltözők összekarmolták a bútorokkal, kicserélt ez-azt, ő is nagyon kedves öregúr, viccelődött meg szólt, hogy jönni fog egy ember, aki levágja a ház körüli fák-bokrok egy részét, hogy több napocska jöjjön be, kicseréli a konyha fala melletti pálmafát egy kisebbre, meg majd egy másik, aki meghúzza a mosogató csapjának a mittoménmijét, mert az szerinte nem jól áll, mondtuk rendben. Erősen sajnálkozott, hogy nem tudja lecseréni a postaládát, pedig direkt vett egyet, meg is mutatta, de a régit csak valami villanyos szerszámmal tudja leszedni és a postaláda körüli házikókban senki sincs ébren, úgyhogy ne haragudjunk, de majd máskor kicseréli. Mondtuk jó. A réginek sincs semmi baja, teljesen postaládaszerű, de hát ő a tulaj, cserélgesse, ha akarja.

A ház egy két hálószobás lakás, egy ikerház fele, egy nappalival, aminek akkora ablakai vannak, mint a fene, ráadásul a kifelé néző falak szinte csak ablakok, van mosókonyhája, fürdőszobája káddal (ez itt ritkaság!) meg beépített szekrények a falban meg jó nagy konyha. Körben kert van, a cirkuszkocsi kertjében citromfánk volt, itt úgy látszik koktélozni szerettek, mert lime fa van az ablak előtt, szépen terem. Tartozik hozzá egy garázs is, amiben szépen elfér a zöld autócska. Az egész pofás belülről, nincs lelakva és jó az elosztása is (külön fürdő és wc), és ami a lényeg, tiszta és szép, ápolt kertje van. Tökéletesen értem, hogy Kata beleszeretett, minden szoba jó világos, az ablakok alacsonyan kezdődnek, nagyjából az ágy magasságában, úgyhogy ha reggel kinéz az ember, csupa zöldet meg virágokat lát. Az épület organikus kapcsolatban áll a bolygófelszínnel. Ami nagyon kellemes, hogy egy olyan utcában van, ami zsákutca, tehát nincs átmenő forgalom, és jó mélyen benn van a házikó, még két másik ház is van az utcáig, egy kis utacskán kell bejönni, annak a végében van a garazsunk. Nagyon csendes, kellemes, a fű süppedős és lágy, a madarak a szomszéd kerítésén átnövő szőlőt csipegetik, idilli. A szőlő meg édes. (és a mosókonyhából nyíló hátsókert ajtajából látszik a SkyTower 🙂

Miután a bácsinak megmutattam, hogy kifizettük a mindent, ideadta a kulcsokat, minden jót kívánt és elhúzott, mi pedig visszamentünk a cirkuszkocsihoz, kitettük a lányokat, majd mi fiúk Csanád kocsijával (azon van vonóhorog) elmentünk utánfutót bérelni, amit itt minden benzinkútnál lehet, 25 dollár egy fél napra. 3 fordulóból költöztünk el, kicsit meg is ijedtünk, hogy honnan lett ennyi mindenünk hirtelen, de végül mindent beszuszakoltunk a házikóba és örvendeztünk vala. Persze szét kellett szerelni megint az ágyat, de hát már rutinból ment.

A költözős kaland után Márk garanciális MacBook Proja nem akart elindulni, úgyhogy elmentünk Albanyba a rettenet plázába, ahol van Mac forgalmazó, hogy mi a frász legyen, de sajnos sehol sem volt bele való akku, úgyhogy visszatértünk Takapunára, ahol a masina megához tért, utána hosszas csevely után a telecommal oda jutottunk, hogy kijön hétfőn valami póznamászó csapat és kihesszöli, hogy megtarthatjuk-e régi telefonszámunkat, vagy sem. Majd hívnak. ha ez megvan, már csak az ADSL-t kell a másik céggel áthozatni, meg persze átjelentkezni villany és víz ügyben, hogy minden számla itt mérődjön és ide jöjjön.

Most pedig – ezt szombat este írom – elmegyek a foodtownba és veszek tejet meg sört. Vasárnap reggel Ellersly-be megyünk Márknak kocsit venni, délután pedig Hamiltonba Paliékhoz meg Imivel találkozni, akivel pénzt váltunk (neki forint kell, ami nekünk van otthon, nekünk meg dollár, ami neki van itt)

Igazi házban lakunk.

Mindeközben az autóba belekerült a 226ezredik km is, telik-múlik az idő.

A mindenféle népek örömködése nem szűnik, a waitangi nap után a kínai újév is betette a lábát, és apró léptekkel elért bennünket a patkány éve. Szombaton lesz is nagy örömködés, a helyi kínaiak fesztiválozni fognak, táncoló sárkányokkal, meg minden szokásos bizgentyűvel, legalábbis a szórólapjuk ezt állítja. Részletekért tessenek ellátogatni Zhaoman frissen költözött blogjába, megéri!

Mindenféle események zajlanak az egységsugarú bevándorló háta mögött, 15.-én ideosonkodik a Cunard társaság Queen Victoria nevű irdatlan luxushajója, először köt ki Aucklandban. A hajó vadi új, néhány adat:

1,007 kajüt (kabin, szoba)
90,000 tonna
294 méter hosszú
32.3 méter széles
2014 vendég fogadásánal lehetősége
12 vendégfedélzet

More interesting facts

* 86% of staterooms are outside
* 71% of staterooms feature balconies

Emellett, legnagyobb bánatunkra, megint nem sikerült az IKEA-nak megvetni a lábát, állítólag azért nem kap engedélyt, hogy bérelhessen a szép, nagy kék bádogcsarnokjának helyet, mert akkora forgalmat generálna, ami nem tenne jót a városnak. Ez, szerintem, makutyi duma, hatalmas bevásárlóparkok épültek fel itt a városban, akkora parkolókkal, mint az Őrs Vezér tér panelházastul, ezek vajon nem növelték a forgalmat? Finoman azt kapták a vásárolni vágyók a képükbe, hogy aki IKEAs cuccot akar, az húzzon Sydneybe. (ott van ikea)

A magyar és az ausztrál IKEA árakat összevetve, érdekes módon az derült ki, hogy otthon kevesebbe kerül ugyanaz a bútor, de távolabbról szemlélve jól látszik, hogy ami ausztráliában forintban több is, az mégis jóval olcsóbb, tekintve, hogy mennyi munkával keres meg egy IVAR garnitúrányi pénzt az OZ proletár.

Otthon tombol a torkos csütörtök, ami jópofának tűnik, ám érdemes végiggondolni egy más nézőpontból is, erre remek lehetőséget biztosít a Húsosfazék blog.

A helyi sajtó azt jövendöli, hogy 25 éven belül 5 óra alatt le lehet tudni repülőeszközzel az NZ-EU távot, a LAPCAT A2 nevű jószág hatszoros hangsebeséggel hasít majd, és közben nem termel üvegházhatást növelő gázokat. Folyékony hidrogén fogja hajtani, ami vízzé és nevetőgázzá (kéjgáz, dinitrogén-oxid) ég el. Kérdezem én, azt a sok folyékony hidrogént mi fogja csinálni, kezicsókolom? Mert ugyebár ha a viszbül vesszük ki az okszigént, akkor ottmarad a hidrogén, de hát azt kérem (nem is kevés) villany csinálja, és a villanyt is elő kell állítani valahogy. Na sebaj, ez nem a mai nap gondja, meg amúgy se lesznek rajta ablakok (nagyon felmelegszik a külső borítás) csak belül lapos kijelzők az ablakok helyén… Végigcsinálva az EU-NZ távot nagygéppel, vonzónak tűnik az öt órás út… („reggeli Aucklandban, ebéd Brüsszelben” a szlogen)

Egy kismérleg a blog állapotáról érdekes információkat nyújthat. Nem kell megijedni, nem lesz ilyen minden hónapban 🙂

Január harmadikán érkeztünk Újzélandra, az első blogbejegyzésemet ötödikén publikáltam, ez a jelenlegi lesz a 27. blogbejegyzés, ami azt jelenti, hogy majd’ minden nap írtam. Eleinte, mivel nem volt saját netünk itthon, vagy kávézóból vagy barátoknél neteztünk, úgyhogy nagyon nem volt időm a kontroll szkripteket bedrótozni, erre csak 21.-én került sor. Ez azt jelenti, hogy a látogatottságot január 21.-e óta mérem, tehát az alábbi adatok a jan.21-feb.6.-ig tartó időszakra vonatkoznak. (január 21.-én a Google Analytics szkriptjét, február elsején pedig az extremetracking szkriptjét tettem a rendszerbe, utóbbi publikus, bárki megtekintheti mi a helyzet)

Mennyien?

Ebben az időszakban 1515 látogatást regisztrált a blog, ami 3837 lapletöltést jelent, átlagosan egy látogató 2.53 lapot olvasott el, 6 perc 50 másodpercet töltve a blogon. A fenti számú látogatást 420 egyedi felhasználó generálta, bátran mondhatjuk, hogy ennyi ember olvassa amiket irkálok. Ez messze több, mint barátaink és rokonaink együttvéve.

Hogyan?

Az olvasók 55.64%-a más szájtokról talál ide, ahol minden bizonnyal linkekre kattint, vagy emailban kapja meg valakitől a blog url-jét. Közvetlenül, tehát a böngésző címmezőjébe a blog URL-jét bekapálva, direktben 39.8% érkezik, a fennmaradó 4.55% pedig keresőmotorok találati listájából kattint az UPSiDE DOWN-ra, vagy feedreederben követi az eseményeket.

Honnan?

Látogatóim változatos helyeken éldegélnek, az alábbi országokból olvastak már legalább egyszer:

Magyarország (innen legtöbben, no lám) Újzéland (ez főleg az én saját találataim, meg a blog piszkálása során létrejövő lapletöltések, de itteni magyarok is olvasnak) Anglia, Délkórea, Ausztrália, Ausztria, Románia, Olaszország, Írország, Ukrajna, Spanyolország, Németország, Szingapúr, USA, Hollandia, Malajzia, Tajvan, Svédország, Svájc, Izrael, Kanada, Szerbia és Montenegro

Mivel?

Az olvasók 85,87%-a windows rendszert használ, 12,61% Mac-et, és 1,52% valamiféle linuxot.
Böngésző ügyben az alábbi a megoszlás:

Firefox 47,13%
Internet Explorer 44,09%
Safari 4,69%
Opera 3,7%
Mozilla 0,33%
Mozilla alapú egyéb 0,07%

Hányszor:

Látogatóim 72%-a visszatérő vendég, és azok aránya akik csak egyszer jártak nálam, az öszes látogató 27%-a. A többiek mind visszatérnek.

Mivel blogügyben van némi tapasztalatom, úgy vélem hogy kiemelkedő érdeklődés kíséri a fejleményeinket, ami egyrészt nagyon jól esik, másrészt messze meghaladja az általam képzelt látogatási mennyiséget. Mivel csak a rokonság meg a barátok kíváncsiak igazán, hogy hogy vagyunk, mit eszük, egyelőre a blog kevésbé az országról,mint rólunk szól, mégis sokakat érdekel. Ezt annak tulajdonítom, hogy Újzéland érdekes hely, kevés info jut el hazáig, aki kicsit is kíváncsi, az blogokból tájékozódik. Emellett egyre divatosabb újzéland a hazaiak szemében, ezt alátámasztják azok az ímélek is, amelyeket ismeretlenektől kapok, benne változatos kérdésekkel. Mivel már van egyéb kapcsolattartási lehetőségünk is, később szándékozom a tartalmat kevésbé személyes irányba terelni, inkább az ország érdekes, van róla mit írni.

Magát a blogot első körben csak az NZ Relay hírlevelemben „reklámoztam” amit rokonok, barátok kaptak, később más bloggerek is belinkeltek, a Subdimension külön ajánlót is írt a blogról, szóval terjed a hír és jönnek az új kíváncsiak. (mindenkinek hertzlich wilkommen!)

Egy hónap alatt ennyi történt, ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor majd a féléves mérleg lesz a következő ilyen report.

Hétvégénk kényelmesen telt, különösebb kihívásokkal nem szembesültünk, sőt. Szombaton elcsatangoltunk St. Helliersbe, amely ingatlan szempontból talán a legdrágább része Aucklandnak ( Mission Bay és Kohimarama mellett) ellenben itt találkoztunk Hobéékkal, akikkel jót játszótereztünk meg tengerpartoztunk, beszélgettünk meg elvoltunk a hatalmas felhők alatt.

A játszótér 10 méteres körzetébe nem szabad kutyát hozni (bezzeg a rengeteg sirály nem gond), ellenben a játszótér gyakorlatilag a tengerparton áll, a mászókától kell vagy 15 métert menni a habokig… Le is mentünk, mert Eszter nem bír magával, ha tengerközelbe kerül, természetesen a játszóterezős gúnyája csurom víz lett. Ez persze azért nem akkora tragédia errefelé, mert jó idő volt, pelusban is elücsörgött a babaülésben hazáig.

St. Helliers szerencsés elhelyezkedése folytán pompásan tudom demonstrálni, hogy mekkora a város, az alábbi képen megjelöltem a közepét (CBD), a helyet ahol lakunk (Northcote) és a két Takapunai toronyházat. Mi a játszótérig meg vissza 43 km-t tettünk meg. Érdeklődőbbek csekkolják a guglimapon, hogy mi merre.

Vasárnap délelőttöt édes semmittevéssel töltöttük, lélekben készülve a délutáni barbikjúra, amire előre páclottunk húst, meg Csanád is szerzett némi különlegességet, strucchúst, ami nagyon finomnak bizonyult, ilyesmin eléldegélne az egyszeri zátonylakó, ha rákényszerülne, de be kell érnie a sokkal több lábbal rendelkező állatok felfalásával. Czuppytól elkunyizta Csanád a barbigépet és alaposan felkészült ő is. Érdekes módon intt a faszenes barbigép nem divat, csak gázosat láttam, ez nyilván következménye annak, hogy 15 perc alatt tud leégni egy egész háztömbnyi ezekből a papundekli házakból, ha száll a pernye meg a szikra…

Nekiláttunk a nagy sütögetésnek, a résztvevő magasabb rendű létformák:
– rákocskák
– pácbakerült gyesznó
– strucc
– hamburgerhús (mint létforma, khm)
– kolbászkák

alacsonyabb rendű létformák:
– cukkini
– kaliforniai paprika
– gomba
– hagyma
– csöves kukorica

Rászántuk az időt a sütikélésre és mozgásképtelenségig zabáltuk magunkat, közben söröcskék és pálinka esett áldozatul. Ez a BBQ egy kellemes népszokás errefelé, mindenki csinálja, része a rutinnak.

Hazatérésünk után nemsokkal eleredt az eső és azóta is zuhog, szakadatlan, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, biztos az időjárás is követi az időjárás-saccoló widgetemet és olvasta, hogy vasárnapra esőt ígértek.