Új-Zéland
A zátony borai ma világhírűek, a bor és hozzá kapcsolódó iparágak álomszerű exportbevételeket produkálva pörögnek, miközben komoly borászat igaziból csak pártíz éve létezik errefelé. Sorozatunkban a mai helyzetig vezető, döcögős utat járjuk végig, tanulságos lesz. Jöjjenek az alapok.
A környékbeli borok felfedezése kedves hobbi, szélesíti a látókört és blogposztokat okoz, úgyhogy most nagyobbat merítettem az ismeretlenből. Egy kis piros furgon kiszállította ezt a tizenkét palackot, hat különböző bor, hirtelen azt se tudom, melyikhez kapjak. (Dehogynem.)
Egyszer már meséltem erről a borleltározó és pincekezelő szoftverről, már akkor is nagyon tetszett, most egy kicsit tán még szebb lett, bár az ára is felment valamelyest. Viszont itt a kettőpontnullás verzió.
A Yalumbától már kóstolt a szerkesztőség egy kiváló darabot, aminek azóta is rajongója vagyok, most pedig egy olyan csodát kaptam szülinapomra, amely erősen átrendezte a fejemben a vörösbor kartotékokat.
„Tannin – Yalumba Cabernet Sauvignon and Shiraz 2004” bővebben
A desztilláció (lepárlás) folyamata tulajdonképpen folyadékleválasztás párologtatás és lecsapás útján. Maga a desztilláció szó a latin de-stillare – lecsöpögtet szóból ered. A desztillációval mindenki találkozott már, a szoba melegétől elpárolgó, majd az ablakon lecsapódó nedvesség mindenkinek ismerős lehet. A folyamat elég sokmindenre jó, desztillálással ki lehet nyerni a folyadékot a szilárd halmazállapotű hordozóból, (gondoljunk a cefrére most) vagy szétválaszthatunk több folyadékot, eltérő forráspontjuk alapján (frakcionált desztilláció) ahogy a kőolajból lepárolják a különböző termékeket, a könnyűbenzinektől a kenőolajokig, de ezzel az eljárással lehet például a tengervizet is sótalanítani.
Nyilván errefelé érdemesebb a fehérekre rámenni, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy a szomszédos (egyes vélemények szerint Nyugati ) szigeten készítenek kiváló vereseket is. Az biztos, hogy az én alltime favoritomat megcsinálták.
A helyi fehérborok iránti rajongásom úgy látszik nem maradt következmények nélküli, kaptam egy palack, eleddig próbálatlan Sauvignon Blanc-ot és úgyis pont ma két éve, hogy Új-Zélandon vagyunk.
Kisebb borkészletet halmoztam fel a háztartásban, ebből egyedül a Pinot Gris az egyik, amelyet még nem próbáltam, ellenben ezen is túl kell esni egyszer. Minimum.
Igérem nem lesz több leltárfétis a közeljövőben, de ez mókás is meg hasznos hülyeség és még a céghez sincs köze, privát, házi kezelésű leltározásra alkalmas, egy bizonyos célterületen.
A Villa Maria borászat eddig mindig kiváló élményekkel gazdagította a szerkesztőséget, több ponton elkötelezett hívei is lettünk egy-egy boruknak, most – minden tudós magán kisérletezik, ugyebár – belementünk a vörös tartományba.
