Kategória: gasztro

Beküldve:

Gasztro – ravasz kolompér

Ha nektek sincs kedvetek főzni és nézitek a food tv-t amikor felveszitek másnak, akkor ti is elleshettek ilyen főzésszimulációs gyakorlatot. A végeredmény meglepően jó volt, nekem súlyos kételyeim voltak a hőkezelés alatt. A rém bonyolult műveletsor: bevagdossuk a krumplit, a bevagdosásba hagymát, fokhagymát, paprikás szalámit dugdosunk, be a sütőbe és ha puha a krumpli, akkor pont kész.

Eredetileg a főzőműsor nénije mindenféle zöldfűszerekkel tömködte meg a krumplit, de nekem nincs, csak szárított, úgyhogy kénytelen voltam szalámival csinálni. Legközelebb baconnal intézem, az se lehet rossz. Kapott a nyakába még egy kis olajat, sót, borsot, majroannát.

Beküldve:

Gasztro – friss saláta

Itt a tavasz, egyre többször kívánja meg az ember a friss zöldneműt, gondoltam egy finom ropogós friss saláta jól fog esni. Elballagtam a zöldségeshez és beszereztem a belevalókat:

  • két sárgarépa
  • zöld izék keveréke, amiknek Imma tudja a nevét
  • paradicsom
  • fél lilahagyma
  • fokhagyma
  • tojás
  • babcsíra (mung sprout)
MIndent felvágtam apróra amíg a tojás megfőtt, egy tálba beledobáltam a babcsírát, arra a zöld leveleket, paradicsomot, egy fél fej felkockázott lilahagymát, 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, nyakonöntöttem olívaolajjal és két evőkanál balzsamecettel, sóztam, kis fehérborsot is kapott meg elmorzsoltam egy kis majorannát rá. Ezután 5 keménytojás fehérjét felkockáztam és azt is beledobtam. (a sárgáját nem szereti a nej) Alaposan elkevertem, lefóliáztam és betoltam a hűtőbe hogy összepihenjen.
Amikor már a frigóban (a jégszekrényben, ahogy a nagymamám mondaná) pihent, gyorsan kisütöttem pár szelet sztéket, hogy legyen mihez salátát enni, úgyhogy a nej kapott rendes ebédet, amikor hazajött a gyárból.
.
Beküldve:

Gasztro – tojásfőző kütyü

Nej, mikor hazatért ebédezni, egy tudományos-fantasztikus életkönnyítővel érkezett. A Farmer Brown tojás reklámterméke (A Burton Plastics gyártja direkt a Mainland Poultry Ltd-nek, márkázva, vagyis az itt népszerű „Farmer Brown” tojás logójával.), a közeljövőben ezt a tojások mellé fogják csomagolni, szóval bárki szert tehet egy ilyenre és én javaslom is. Elengedhetetlenül szükséges, csodálatos értelmetlenség.

Borzasztó komplikált egy jószág, be kell rakni a tojások mellé a vízbe, és a piros rész elszíneződésén lehet követni, hogy mennyire lágy a tojásunk közepe éppen. Így nem kell az órát nézni (ami rendszeresen félrefőtt tojásokat eredményez a mellékelt tájékoztató szerint), viszont kell ezt a mihíjjákot nézni, szóval ugyanott tartunk. De tényleg sokkal viccesebb. Vége a „háromperces” tojásnak meg a félreértéseknek. A skála leolvasásakor ügyeljünk a parallaxis hiba elkerülésére!

Ha berakjuk a hidegvízbe a tojások mellé, akkor szép piros, figyeljük meg a svejci pontosságú skálázást, majd ezen a skálán fog tovaterjedni az elszíneződés, ahogy a hőkezelés halad előre. Én kivártam, amíg teljesen elszíneződik az egész, pár fázist viszont lefotóztam. (elnézést, de a gőz miatt nem túl csodálatosak a képek, ha meg kivettem volna a vízből, akkor nem lett volna hiteles a mérés, tudományos szempontból)

első fázis : féllágy se

második fázis: félig közepes se, majdnem

harmadik fázis: pont közepes meg egy kicsi

negyedik fázis: félkemény

ötödik fázis: betonkemény

innen már nincs visszaút

Most tessék mondani, hogy a főzés nem szórakoztató! Mivel a tojásban levő fehérjék irreverzibilisen koagulálódnak, a keménytojásból (fogyasztható) lágyat csinálni nem lehet, tehát ügyeljünk a hőkezelési processzusra, a megfelelő pillanatban szakítsuk meg a tojásokkal az energiaközlést.

A hatékonyság növelése érdekében a tojásokat, amint kivettük a forróvízből, tarsuk hidegvíz alá, így megakadályozhatjuk, hogy a héjon belül tovább főjenek. (mint az közismert, a tojás csak és kizárólag 62 Celsius fokon fogyasztható, ekkor a sárgájának különleges, krémes állaga lesz, minden más megoldás a társadalom alapértékeinek tagadása, blaszfémia és a sátánnal való akaratlagos cimborálás!)

A berendezést hagyjuk a vízzel kihűlni, vagy szobahőmérsékleten, hidegvízbe ne tegyük, mert árthat a finoman hangolt, komplex szerkezetének.

Amennyiben hajlandóak vagyunk személyiségünk totális önfeladására és visszataszító módon megesszük a nem 62 Celsius fokos tojást is, (én kénytelen voltam most a blogképek miatt megfőzni keményre, sújtson ezért bár minket pajtásaim megvetése) vegyük figyelembe az alábbi tanácsokat:

  • a tojást ne egyből a hűtőből küldjük a forró vízbe, mert eltöredezik a héja és lucskos lesz belül a cucc
  • minél kisebb edényben főzzük a tojásokat (és a képeken látható műszert) annál hatékonyabban használjuk fel az energiát és a tojások sem tudnak kocolódni, amitől eltörhet a héjuk és az borzasztó
  • a tojásokat annyi vízzel öntsük fel, amennyi kb egy centiméterrel ellepi őket
.
Beküldve:

Gasztro – saláta és rák

 

Valami vacsit kellett adni a családnak, úgyhogy körülszimatoltam miből lehetne varázsolni valamit. Leltem a frigóban még egy adag salátánakvalót, amiből a múltkori nagyon finom salit is csináltam. Ez ilyen zöld levelek, amelyeknek csak olaszul van nevük (rukkola meg pikkula vagy mi a rosseb), sőt, egyre erősebb meggyőződésem, hogy az ilyen salátaizék megjelenése határozott összefüggésben van a tavasszal egyre erősődő, kiwi fűnyírási fixációval. Tényleg úgy is néz ki, mintha a fűnyíró dobozából, vagy az árokparti kaszálás utáni maradékból lenne. De finom.

Persze kapott egy kis kiegészítést, sok paradicsomot, egy fej citromba áztatott és besózott lilahagymát apróra vágva, pár gerezd fokhagymát, olívaolajat, rozmaringot és őrölt koriandert, sót, fehérborsot, egy evőkanál balzsamecetet és egy fél citrom levét. A gyerekkel készítettük, apa vágta fel a cuccot, a gyerek meg állt a széken és küldte be a bödönbe amit apa felvágott. Utána jól összekevertem (nem a gyereket) és félretettük (nem a gyereket), hogy összepihenjenek az alkotórészek.

Aztán bedurrantottuk a rizsfőzőt, az elvan csendesen a sarokban, majd szól, ha kész, és nekiálltam a rákokcskák hőkezelésének. Először is pirítottam hagymát, felvágtam két gerezd fokhagymát vékonyra, és amikor a hagymákon már megkezdődött a pörzsanyag képződése (vagyis megpirultak) akkor hozzátettem a rákokat és a fokhagymát meg egy citrom levét

Kapott egy jó csipet borsot, és kivártam amíg elfő a lé, és amikor már mind elfőtt, akkor kapott két evőkanál szójaszószt, amivel állandó keverés mellett összeforraltam. A lé eltűnése után hagytam egy kicsit pirulni, majd levettem a tűzről. 

 

.

Beküldve:

Gasztro – avokádó (epebarát guacamole)

 

Korábban már készítettem guacamole-t, de most olyan jó tavaszi idő van, hogy ismét megkívántam. Korábban már beszereztünk avokádót sushiügyben, de mégsem csináltunk sushit, úgyhogy csak kallódott itt két gyümölcs. 

Aki nem eszik rendszeresen avokádót az (azonnal változtasson beteges szokásán) úgy tud jó avokádóhoz jutni, hogyha akkor veszi meg, ha a héját megnyomva finom besüppedést érzékel, de azért még határozott ellenállást. (mint a kocsik műszerfalánál) Ilyenkor az avokádó éppen jó, vagy majdnem jó, utóbbi esetben várni kell másnapig. A színe nem mérvadó általában, mert a világosbarnától a padlizsánszínig mindenféle avokádó van, általában a mélyzölddel nem fogunk mellé.

Mi általában még kemény állapotban vesszük az avokádót, majd itthon megpülled a kellő lágyságra, van ami egy hetet is kap. (a déligyümölcsökkel való féktelen bánásmódot és esszenciális tudást a nejem hozta a házasságba, karibi vonatkozású gyeremekkorából)

Az avokádó (Persea Americana, vajkörte vagy alligátorkörte) amúgy nagyon tápláló, hizlal, mint az állat, déli vidékeken ezt eszik a csecsemők, ha nincs tej vagy tápszer. A belőle kinyert olaj drága és egészen kiváló minőségű, semmivel össze nem téveszthetően egyedi aromájú. Itt a zátonyon is termesztik és fogyasztják. A növény egyébként a magnóliával rokon.

Eredetileg a mexikói és középamerikai részeken őshonos, a XIX. század végétől termesztik az usában hatalmas területeken, de a meleg égöv alatt mindenhol megél és jól terem. A növény levele mérgező, azt ne együk meg, persin van benne. 

A gyümölcsben vagy húszféle vitamin található (főleg B, E, és K), emellett ásványi anyagok, folsav, rostok, kálium, meg fene tudja, még mi minden egészséges, évezredek óta használják orvosságként, általános roborálószerként és betegségek megelőzésére. Növénységéhez képest szokatlanul magas a zsírtartalma, ennek a zsírnak a java része telítetlen zsír, amely csökkenti a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Nincs benne nátrium és koleszterin, van benne ellenben lutein, amely az egyik legjobb természetes antioxidáns.

Avocado, raw (edible parts)
Nutritional value per 100 g (3.5 oz) Energy 160 kcal   670 kJ
Carbohydrates     8.53 g
– Sugars  0.66 g
– Dietary fiber  6.7 g  
Fat 14.66 g
– saturated  2.13 g
– monounsaturated  9.80 g  
– polyunsaturated  1.82 g  
Protein 2 g
Thiamin (Vit. B1)  0.067 mg   5%
Riboflavin (Vit. B2)  0.130 mg   9%
Niacin (Vit. B3)  1.738 mg   12%
Pantothenic acid (B5)  1.389 mg  28%
Vitamin B6  0.257 mg 20%
Folate (Vit. B9)  81 μg  20%
Vitamin C  10 mg 17%
Calcium  12 mg 1%
Iron  0.55 mg 4%
Magnesium  29 mg 8% 
Phosphorus  52 mg 7%
Potassium  485 mg   10%
Zinc  0.64 mg 6%

Percentages are relative to US
recommendations for adults.

A guacamole nevű avokádó krém az egész világon kedvelt eledel, távoli őse a Nahuatl nyelven (ez egy közép-mexikói idióma) āhuacamolli-nak szólított avokádó leves/krém. Egyébként ebből a nyelvből kerültek át spanyol közvetítéssel az angolba olyan szavak, mint a chocolate, tomato, chili, coyote.

A kivitelezés rém egyszerű, meghámozzuk az avokádót (minimum kettőt), eltávolítjuk a magját, majd villával összetörjük pépesre. Onnan tudjuk, hogy megfelelően érett volt a gyümölcs, hogy a héja könnyen lejön, ha valahol megkezdtük és a villa nem görbül el pépesítés közben.

Ha ez megvan, akkor a krémet megsózzuk és nagyon apróra vágunk (vagy reszelünk vegy préselünk) fokhagymát, és ezt azonnal belekeverjük. Én három nagy gerezdet aprítottam fel, de én fokhagymafüggő vagyok. Ezután picit megborsozzuk a kenőcsöt és hagyjuk állni, amíg felvágunk egy nagy fej paradicsomot.

Nagyon apróra vágjuk, én a hámozással nem szoktam bíbelődni, a paradicsom nagyszerű találmány, úgy jó, ahogy van. Ha elég apróra összevágtuk, akkor az is mehet bele a krémbe, keverjük el alaposan. Eredetileg most jönne a lilahagyma, de az epebarát megoldás ezt nem támogatja (meg elfelejtettem), úgyhogy én kihagytam most, de nagyon is jót tesz neki. A hagymát is vágjuk nagyon apróra, akinek van jól záró úszószemüvege, az le is reszelheti.

Én ezt nem szoktam, mert szeretem, ha nem teljesen homogén a kenőcs, hanem érzem benne a ropogós hagymát és a paradicsomot, de ez ízlés kérdése. Ha minden együtt van, hagyma, fokhagyma, paradicsom, avokádó, só, bors, akkor egy közepes citrom levét csavarjuk bele az egészbe és keverjük el. Azok akinek a mentális ellenállóképességük és az önuralmuk erős, vagy hősiesebbek, most takarják le folpakkal és tegyék be három órára a hűtőbe, ekkor lesz igazán érett az egész, de mi erre képtelenek vagyunk, most is azonnal felfaltuk az utolsó morzsáig. Akkor a legjobb, ha a paradicsom és a citrom nem veszi el az avokádó saját ízét.

 

.

Beküldve:

Gasztro – zöldséges csirke

 

Kajás poszt már régen volt, úgyhogy most jön gyorsan kettő is, hogy lássák a nyájas olvasók, hogy nem hagytuk abba a táplálkozást. Van mindenféle a fagyasztóban, de amikor eszembe jut, hogy mit is főznék, akkor még ki is kell várni, hogy az kiolvadjon, úgyhogy nem gatyáztam, hanem a tegnapi napsütésben elsétáltam a zöldségeshez és vettem brokkolit meg zöldbabot. A zöldésgestől hazafelé pont útba esik (kis kitérővel) a hentes, oda is beugrottam friss csirketetemért. Lobbiznom kéne a tanácsnél, hogy legyen zebra a zöldségestől a hentesig.

A koncepció valami zöldséges csirke volt, de hát a konyhában sosem úgy sülnek el a dolgok (sülnek, hehe) ahogy eltervezi az ember. A brokkolit megmostam, szétszedtem és bedobtam egy lábosba főni, mellé raktam két felkarikázott sárgarépát meg egy szárnyasleves-kockát, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak és alágyújtottam.

Amíg fentiek elvoltak a katlanban, megpucoltam a zöldbabot és 5 újhagymát felkarikázva olívaolajon megfuttattam. Amikor a hagymák már kezdték elengedni a levüket, akkor rájuk dobtam a zöldbabot és nekiláttam a csirkemell felkockázásának. Leszedtem a bőrt, a zsíros részeket meg a hártyákat, időmből kitelt, mert a zöldbab nem kapkod, nagyon nagy lángon meg nem akartam odaégetni.

A csirkét felkockáztam, egy keverőtálban besóztam, borsoztam, őröltem rá kevés koriandert és alaposan átforgattam, majd hagytam pihenni. Mire a bab félig megpuhult, addigra megfőtt a répa és a brokkoli, ezekről leöntöttem a levet és hagytam őket lefedve állni. Beraktam a csirkét a bab mellé, hogy nagyjából egyszerre legyenek készen és rászórtam két gerezd vékonyra szelt fokhagymát.

Amikor a húsnak már kezdett elfőni a leve, akkor kapott egy kis rozmaringot, két evőkanálnyi szójaszószt, amivel a sózást is letudtam, majd hozzákevertem a főt brokkolit és répát. Alaposan összedolgoztam, amikor minden lé elfőtt, akkor kapott két evőkanál gyömbéres csiliszószt, meg még öt percet folyamatosan kevergetve. (ha nem kevergetjük, akkor a csiliszósz miatt odaég)

A keverés során a brokkoli teljesen elmállik, viszont így egyenletesen biztosítja az utánozhatatlan ízt mindenütt. Mivel a főtt répa édeskés, ezt a szintén édes, karakteres csiliszósszal hangsúlyozhatjuk. Mivel nejem hazatért ebédidőben, így kapott friss, zöldséges csirkét, hogy tudja termelni a GDP-t tiszta erőből, úgyhogy kettecskén ebédeztünk, odakinn meg sütött a nap. Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy a tálalásról nincs külön kép, istókuccse ugyanúgy nézett ki, mint a serpenyőben.

 

.

Beküldve:

Gasztro – hagymalekvár

 

Valamelyik nap egy pajtásom mesélte, hogy mit főzött a neje, és nekem is összeszaladt a nyál a számban tőle. Annak a recipének szerves része volt a hagyma, úgyhogy én is utánafordultam, hogy hogy lehetne hagymalekvárt csinálni, finomat. Nem olyan bonyolult, de ritka unalmas foglalatosság.

Elballagtam a zöldségeshez és faszoltam (hohó!) jó sok lilahagymát, amit itt valami félreértésből kifolyólag vöröshagymának hívnak, pedig lila. A vöröshagyma meg barna, mint az közismert. (Közismert, Safranek?) A hagymalekvárhoz kell jó sok hagyma, én legalább egy nettó kilót alkalmaztam, mégpedig úgy, hogy megtisztítottam a soksok hagymát majd felszeltem őket de nem nagyon kicsire.

Ezután olívaolajon megfuttattam három evőkanál barna cukrot, amikor már jó meleg volt és kezdett érződni a karamellizálódás jellegzetes illata, akkor rádobtam a hagymát. Aki megpróbálkozik ilyesmivel, az legyen drága és próbálja ki, hogy annyi hagyma befér-e az edénybe, amennyit felvágott. Végül is betuszkoltam én is, alaposan átforgattam a cukros olajban a hagymácskát, lefedtem és hagytam levet ereszteni.

Nagyon kis lángon órákig kell főzikélni, hogy a hagyma összeessen, a cukorból karamell legyen ellenben oda ne égjen, mert az útálatos a szívünknek. Időközben feltettem egy csirkelevest is, ami nagyon fonom lett, a világ összes répája benne van, plusz ami még volt itthon. Kifőzdében ezt biztos úgy szólítanák, hogy „gazdagon”.

Mire a leves kész lett annyira, hogy szép sárga a színe és a hús leesik a csirkecombokról, a hagyma is célegyenesbe fordult, jó sok leve elfőtt, úgyhogy átálltam a szinte folyamatos kevergetésre, hogy oda ne égjen. Kapott sót meg borsot, utóbbit kétszer is, mert elgyáváskodtam az elején, meg két evőkanál balzsamecetet amit Adritól hiénáztam. Emellett facsartam bele kb két teáskanálnyi citromlevet is, mert valahogy savanykásnak kell lennie az egésznek a végén, de nem savanyúnak, inkább fanyarnak. Akkor jó, ha a színe már sötétedik, inkább halvány barna, mint nem és ha kiteszünk egy kanállal tányérra, akkor már nem folyik szét tócsává, hanem lesz egy kis tartása.

Főtt húsok mellé kiváló köret, el is lehet tenni üvegben, mint a gyümölcslekvárokat. Ha valaki nem átallja még tovább bonyolítani a dolgot, akkor lehet belőle további energia és anyagráfordítással hagyma chutney-t csinálni belőle, de én már meguntam a kevergetést, úgyhogy marad ami.

 

.

Beküldve:

Gasztro – marha rump gombaágyon

 

Mivel az egész nap elment az autóbizgetéssel, fisencsipszt ebédeltünk, de már elő volt készítve egy jó kiló marha, csak hőkezelésre várt. Amikor mindent letudtunk, akkor elszaladtam a zöldségeshez gombáért.

A húst felszeleteltem, a gombát megmostam alaposan, kerikáztam még egy kis sárgarépát meg paradicsomot meg egy fej hagymát, hogy legyen leve bőven. Ez a rump gyorsan kiszárad, úgyhogy zaftos környezet kell neki amíg sül, hogy ne legyen belőle cipőtalp. 

A tepszit beolajoztam, beleszórtam a hagymát az aljára, erre jött a répával összekevert gomba és a paradicsomkarikák. Aztán rátettem a borsozott-sózott hússzeleteket, azokra egy-egy babérlevelet, koriandert, és lefedtem fóliával.

A gombácskák szép hosszú levet eresztettek, ebben megfőtt a hús, aztán jó másfél óra múlva levettem a fóliát és hagytam a levet elfőni, és már kész is volt. 

 

.

Beküldve:

Gasztro – Quiche éji Lorraine

 

Mivel a bölcsi projekt kicsit elnyomta a gasztro vonalat, most erősítünk. Whatever Zsuzsiék jól meghívatták magukat azzal a dumával, hogy úgyis sütök pizzát (ezt tőlük tudtam meg 🙂 ) és akkor ők meg jönnek és megeszik. Ez nyilván gyenge szöveg, gyanítottam már akkor is, hogy a töltött húsos posztom csalogatta őket le a dombról. Halványan utalt Zsuzsi arra, hogy csinál quiche-t, de hát ez nem tűnt túl konkrétnak, sebaj.

Elküldött a boltba békönért meg tejszínért ezt megoldottam, mint egy felnőtt, (egyben jelzem, hogy az elújzélandiasodás áttört egy lélektani határt és mackóban mentem a bótba) majd hazajöttem meggyúrni a tésztát.  Odáig jutottam, hogy az élesztős vizet betettem a sütőbe langyulni, amikor megjöttek, ördögi készségekkel felszerelkezve. Előre bocsájtom, hogy minden meg van bocsájtva, részben, mert tényleg csinált quiche-t, de sőtpláne azért, mert hozott igazi kakukkfüvet, amelyet frissen szasztott, ahogy a népdal is mondja.

Nem vagyok egy gájricsi, úgyhogy nem fogom összekuszálni a szálakat, cinikusan leírom, hogy én csináltam pizzákat, Zsuzsi meg kist. (soha többet nem írom le a kú betűs szót) Nézzük elébb a pizzát, arról nincs kép, csak mondom, hogy mindig két pizza készül, az egyiken bacon volt, a másikon, mivel minden más feltétnekvaló elfogyott (a szalámi még nincs kész), a töltötthúsból vágtam vékony szeleteket és az került a tésztára a sajt alá. A pizzákról többet nem is mondanék, természetesen tökéletesek lettek, illetve a húsos még jobb is. Pláne, hogy András megcsinálta a sütőnk ajtaját, ami szerinte nem úgy állt, ahogy a nemzetközi versenyszabályok előírják, hatalmas szerencsém, hogy a lifegő sütőajtóra nem ugrik a doppingvadász csapat.

Ámde! Az a kis, az nagyon jó kaja, Zsuzsi utólag elküldte a receptet, és tényleg aszerint is járt el. Szóval fog az ember kis kissütő formákat, amiket a neten rendelt, mert jódolgába’ azt se tudja mit csináljon, ezekbe szépen belefekteti a kinyújtott linzertésztát (nem édeset) beleszór hagymát meg bacont meg petrezselymet. A tésztakészítésnek két módja van, az első, hogy az ember vajjal elmorzsolja a lisztet (1:2-höz arányban), majd ha már olyan, mint a zsemlemorzsa akkor vízzel gyúrja és kinyújtja. A második módszer, hogy vesz készen fagyasztott tésztát, amit már csak nyújtani kell. (na vajon ma melyik nyert?)

Aztán felver két-három tojást tejszínnel és tejjel, só+bors, majd ezeket a töltelékre önti úgy, hogy kb a forma háromnegyedéig érjen a lötty. Erre mehet a sajt. Ha mindez megvan, akkor 190 (se több, se kevesebb!) fokos sütőbe teszi és negyven percig sopánkodik a sütő előtt, hogy nem zár a forma, kifolyt a tojás, túlságosan feljött a nemtommi, nem lesz ropogós a tészta és különben is nem lesz az egész olyan, mint a képen. 

A sopánkodás nyilvánnem része a receptnek, de nem érdemes kihagyni, roppant szórakoztató annak, aki figyeli a mestert munka közben, tudva azt, hogy úgyis jó lesz és meg lehet majd enni végre. Nem a szakácsot! Ha végre elkészült minden és már csak arra kell várni, hogy kihűljön, akkor már gyomornedv-fakasztó illatok járják be a házat, mint a szellem Európát. Gasztrokultúrhistorikus (vigyázat új szó!) beállítottságúak kedvéért elmesélem, hogy a kisben bármi lehet a töltelék, de ebben, amit Zsuzsi készített bacon volt, úgyhogy ezt hivatalosan úgy hívják, hogy kis Lorraine. Akkor van kész, ha a tészta ropogós, a teteje meg aranybarnára sült.

Ez kell bele: 

150 g bacon felkockázva, 1 kis fej hagyma vagy shallotmogyoróhagyma 1 kis csokor petrezselyem felapritva,100 g reszelt sajt,3 tojás,50 ml tejszin,20 ml tej

Bazi jó lesz a végeredmény, a tojásos izé teljesen fix állagot vesz fel, benne a baconnal és hagymával, ha nem ropogós a tészta, akkor viszont kövessünk el csoportos öngyilkosságot, mind egyes szekták. (ezt csak azért írom, hogy Zsuzsit piszkáljam, mert mindhármunknak nagyon ízlett, csak ő fanyalgott) Amúgy az egész balhéhoz semmi közöm, az utolsó morzsáig Zsuzsi csinált mindent tulajdonképpen fogalmam csincs, hogy miért én posztolok róla, miért nem ő 🙂

 

.

Beküldve:

Gasztro – töltött hús

 

Tegnap, amikor a havi húsadagunkat zsákmányoltam, feltűnt, hogy szép darab sertések vannak lemészárlás utáni állapotban, legott felrémlett előttem a töltött dagadó, amit otthon is szívesen csináltam, hát még milyen szívesen ettem. 

Mivel füstölt kolbász van a háznál, hehe, nem volt vitás, hogy egy kolbit be kell áldozni, így is tettem. A letisztított husit (pork rump, legyen az bármi) felszúrtam, mindkettő darab kapott egy-egy, 20 centiméter pengehosszúságú kolbászdarabot. Ezután a recirkuláció és a környezettudatosság jegyében, fogtam azt a fűszeres, hagymás, fokhagymás, vuszterszószos olajat, amiben a tegnap kisütött szték páclódott, és belentöttem a tepszi aljába. Két paradicsomot is durvára szelve mellé szórtam, hogy ne unatkozzanak.

A megdugott húsokat sóztam, borsoztam, kaptak a hátukra egy kis majorannát meg koriendert, és a kiszáradás (ami, mint tudjuk, az egyik legkomolyabb veszélyforrás a mindennapokban) ellen betakargattam őket szalonnával. Az a munkahipotézis, mely szerint a kolbász zsírja belülről, a szalonnából kisülő zsír meg kivülről fogja átitatni a malacot, maradéktalanul helytállónak bizonyult.

Az áldozatokat vagy másfél órát hőkezeltem alufóliával lefedve, majd kaptak kisebb lángon még jó negyven percet, immáron szabadon kitéve a sütőmegpróbáltatásainak. Mielőtt végleg elkészült volna a sütemény, bedobtam egy kis rizst a rizsfőzőbe, és felszabadítottam egy jó adag, eleddig fémkoporsóba zártva senyvedő céklát is. Kszm, kszm, virágokat az öltözőmbe.

Időközben olyan zuhé lett, hogy az esőcsatorna nem tudta elvezetni a vizet, körben vízesés volt a tető szélén. Nyilván mire a kameráért szaladtam, már enyhült, de ha lesz még, akkor készítek kisvideót róla.

.