Kategória: gasztro

Beküldve:

Pavlova – Új-Zéland nemzeti sütije

 

Kéretik majd a végén nem röhögni, de tényleg ez a helyi csoda, mindjárt leírom a receptet. Ne várjunk flódnit vagy zserbót, ez nem ejrópa, és azon se lepődjünk meg, hogy eredetileg egy orosz balettáncosról, Anna Pavlováról van elnevezve. Igen, nekünk legalább a dobostorta egy Dobos nevű magyar cukrászról, de hát ide ez jutott, ennek is örülni kell.

Ne kerteljünk, sült tojáshab. Tetején tejszín és gyümölcsök, de akkor is csak ennyi. A karib világban merengue néven fut valami nagyon hasonló és ott legalább nem gondolják azt, hogy ez a nemzeti süti, de hát a kiwi arra büszke, amije van, ez meg van. Hosszas, soha véget nem érő vita zajlik arról, hogy Ausztráliában vagy Új-Zélandon készített ilyet először a művésznő, pacifik turnéjának dicső emléke azért megmaradt. Jelenleg úgy tűnik, hogy izélandé az elsőbbség, de nincs kétségem, hogy pár év múlva Ausztrál tudósok valami kőzetrétegből kimutatják, hogy mégis övék az elsőbbség. A művésznő 1926-ban lépett fel a szigeten, az első dokumentált pavlova recept egy ’29-es New Zealand Dairy Annual magazinban jelent meg, az Otago Egyetem kutatója szerint, úgyhogy az Ausztrálok mehetnek a sunyiba.

Maga a recept nagyjából annyi, hogy kemény habbá kell felverni a cukros tojásfehérjét, kiönteni tepszibe és megsütni lassan. Ha kész, tehát kemény kérge van, de belül puha, akkor a tetejére tejszínhabot kell kenni, gyümölcsöket rászórni és kész. Gyakorlatilag a rákóczi-túrós csak tészta és túrós nélkül. 

Kétségtelenül nincs meg benne a flódni komplexitása vagy az eredeti Sacher megbízhatósága, viszont házi körülmények között kiválóan reprodukálható.

 

.

Beküldve:

Fish and Chips – Új-Zéland nemzeti eledele

Na jó, maga a nemzet is csak sajátos formában értelmezhető egy kis szigeten, ahol jobbára angolul beszélnek, az angol királynő szülinapját ünneplik és az egész balhé alig 150 éve működik. Ellenben a kiwi népség magára, mint nemzetre gondol és mivel ehhez minden joga megvan, hát tegyünk mi is így.

A nemzeti jelleg nehezen felfedhető, leginkább talán a szomszéd ausztrálok rovására elkövetett tréfák formájában jelenik meg, mindazonáltal a kiwik a maguk nem túl hivalkodó, gumicsizmás-tangapapucsos módján, igenis büszke banda.

Sokmindenre lehetnek is büszkék, ám ebbe a sokmindenbe nem tartozik bele a – az ehhez szükséges idő hiányában ki sem alakult – nemzeti konyha. Mivel a konyhaművészet remekeihez való hozzáférést jobbára az ázsiai bevándorlók biztosítják, akik hozták magukkal a saját konyhájukat, ez a helyzet valószínűleg a jövőben sem fog változni érdemben.

Mivel a mentaszószos birkahús kívülesik az élelmiszer, mint olyan, értelmezési tartományán, a maradék helyi takarmány gyakorlatilag vagy a brit konyha itteni verziója (a híres brit gasztronómia, ach!) vagy mindenféle déleurópai és ázsiai behatás, vagy fish and chips. Ez utóbbi, bátran mondhatjuk, hogy izéland nemzeti eledele.

A sült hal krumplival nem idegen tőlünk, erről a dunakeszi rév és persze a római part hekksütői tudnának mesélni, az ő életszínvonalukat már hatalmas összegekkel támogattuk, nem panaszkodhatnak. Itt, a zátonyon a hal pláne nem valami ritka dolog, van friss és nem is túl drága, (már amelyik) és elvben értenek is hozzá. A fisencsipsz – amit itt, jelezve a brit oroszlántól való khm, függetlenséget – sóval és borssal esznek, nem pedig ecettel, mint a dilis britek, mindennapos táplálék. Valószínűleg semmi egészséges nincs benne, ami esetleg a halban volt is, az az olajban sütéstől elmúlik, az eredmény pedig olajos, sült halfilé  (prézlimentes bundában) és sültkrumpli.

Alapvetően finom, mert a sült ha és a sült kolompér is jó kaja, de amikor ebből ikonszerű étek lesz, amelyet iparszerűen állítanak elő, akkor szenved bizonyos, hogyismondjam, indusztriális behatásokat. Mint ahogy minden magyar ért (pontosabban: jobban ért) a focihoz, úgy minden kiwi tud egy „jó” fisencsipszest. Ez nagy szó és sok esetben érdemes is hallgatni a helyi erőkre, mert soksok fisencsipszes bódéban már ázsiai a személyzet, ami általában nem tesz jót a minőségnek. (kivéve a „22-es csapdája” nevű helyet Devonportban, mondjuk) A közelünkben levő fisencsipszes pl. koreai, ami alapból nem lenne baj, csak kissé ehetetlen a panír és félkész a krumpli…

Amit most próbáltunk, az teljesen jó volt, ez a halas bolt átellenben, ahol van tékövéj, úgyhogy mi is tékeltünk övéj, itthon pedig tobzódtunk a friss sülthal és a sültkrumpli élvezetében. Most tarakihit ettünk, minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak, de ehettünk volna vagy 6 másikféle halat is, azt sütik, amire rábök az ember.


Maga a fisencsipszevés jó móka, ahhoz tudnám hasonlítani, mikor az ember kora reggel, vaksi szemekkel bekapaszkodik a metro (korábban szikra, mégkorábban iszkra, legkorábban metro) mozi melletti henteshez és ráfordul egy pár debrecenire, friss kenyérrel és tormával. Olcsó, papírtálcás, friss, ráadásul evés közben annyi élményanyag gyűlik fel az ott velünk étkező vasutasok, mentősök, rendőrök, korai alkeszok nézegetése és hallgatása során, amiből egy szociológus lediplomázhat. Itt is hasonló a helyzet, ha nem ilyen elegáncsos helyen fisencsipsz az ember, akkor neki lehet támaszkodni a bódénak, vagy leülni egy padra és a tegnapelőtti Heraldból falatozni. Nyilván ez nem haute cuisine, a gasztronómia csúcsa, sosem lesz a fisencsipsz a bűvös szakácsban, hálistennek, ez csak egész egyszerűen jó kaja.

Ha tengerparton esszük, lépjünk át azon, hogy mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa, dobjunk krumplit a lábunknál verekedő sirályoknak.

.

Beküldve:

Gasztro – nesztek fúziós konyha

 

Mindenképpen akartam sushit csinálni, mert ott csücsült a hűtőben a saját füstölésű lazac, meg vettem nagyon finom avokádót is, úgyhogy újra nekiláttam az avokádós-lazacos makinak. Ilyet már csináltam, meg is énekeltem itt az is finom lett, most a sushi-ecetet sem hagytam ki belőle, ami jót is tett neki, kellemesen gazdagította az amúgy is kiváló ízeket.

Viszont még maradt rizs meg nori, amikor elfogyott a hal és a zöld anyag, hát gondoltam kísérletképpen egy nagyon ritka sushifajtát készítek, amit még japánban, a sushi őshazájában is csak nagyon ritkán lelhet fel a gasztroturista.

Teljesen véletlenül pont minden hozzávalóm kéznél volt, úgyhogy a fúziós konyha jegyében, elkészítettem az első újzélandi példányokat, szerintem ilyet rajtam kívül senki nem csinál. Sushirajongóknak különös szeretettel, beszéljenek a képek.

 

füstölt sajtos-camambertes maki

 

füstölt kolbászos-savanyúkáposztás maki

 

sushitál

[UPDATE]

kodiak jogosan emlékeztet, elsunnyogtam a rizsfőzőt megemlíteni. Pótolok!

A rizsfőző fényesen bevált, dupla adag vízet adva a sushi rizshez, pompás, ragacsos (műszóval: szottyos!) állagú rizs keletkezett, amivel öröm volt dolgozni. Továbbra is rekommendálom a rizsfőző beszerzését, for all purpose.

Beküldve:

Gasztro – rizs

 

Mivel itt meglehetősen sok rizst eszünk, ami biztos nagyon egészséges, ha csak ázsia népeit tekintem, a rizs főzése elég sok macerával járt. Főleg azért, mert odaégettem, no meg azért is, mert sose lett ugyanolyan, ami egy idő után zavaró tud lenni.

Ígyhát elhatároztuk, hogy vásárolunk irdatlan befektetéssel egy rizsfőző gépezetet, amit szorgos ázsiaiak sem restellnek használni, úgyhogy minden bizonnyal nekünk sem szégyen, ha üzembe helyezünk egy példányt. 32 dollárt lelkifurdalás nélkül szántunk a dologra és egyelőre helyes döntésnek látszik a beszerzés.

Van a közelünkben egy ócsított bolt, ahol mindenféle új és használt cumó van, csomagolássérült termékek és kishibás fehéráru, jelentős kedvezményezéssel. Mondjuk a készlet 80%-a vadi új cucc, és 20% a sérült vagy esztétikai kihívásokkal küzdő. Na itt sikerült megvásárolnunk a készséget.

A rizsfőző elképesztően praktius vacak, nincs többé (bús hétfő, hehe) szaladgálás, jajjkifutott, jajjleégett, jajjakkor csinálok tésztát, ez egy egygombos megoldás, nincs agyonbonyolítva. Van egy teflon bödön, abba megy a rizs meg a víz (a rizst jól meg kell mosni) a bödön a főzőbe, rá a teteje, gombnyomás és 20 perc múlva kész. Azon kívül, hogy nem szabad a teflont felsérteni, semmiféle törődést nem igényel. Ha ebben valaki elbaltázza a rizst, akkor ott user error van. Főzés közben sem kell kevergetni, nem kell a tetejét levenni és minden klassz lesz.

Ami jópofa – tessék elnézni nekem, zöldfülű vagyok a rizsfőzők világában – hogy miután megfőzte a rizst, átkapcsol melegentartó üzemmódba, és csendeskén kivárja amíg a gazdi szervíroz. Adtak hozzá kis rácsot az aljába, arra lehet pakolni mindenféle zöldséget és amikor nem rizst főz, akkor ződet párol, most éppen 3 répa volt a kísérleti alany és meglepően pont jó lett 20 perc alatt, megfőtt, de nem főtt szét. Izi tu júz, izi tu portébül. Hétvégén újabb sushi-gyártást tervezek, úgyhogy kiderül mit tud a sushirizzsel. 

Beküldve:

Végre kinyitott tényleg!

Tegnap ugyan elmulasztottuk a fényes megnyitóünnepséget, amely minden bizonnyal az olimpiáét is elhomályosította volna, ha egy időben zajlanak, de ma Adrival és Eszterrel elsétáltunk a halacskaboltba. Már az utcán feltűnt, hogy a felirat „open now” és belül a csudák palotája várt bennünket.

Persze egy új bolt az mindig klassz, tiszta és jól néz ki, de ez halügyben fokozottan igaz, hiszen minden fehér jég, rozsdamentes acél és változatos színű halott vagy haldookló tengeri élőlény, szóval az összekép az kiváló. A személyzet is nagyon kedves, lelkes és minden bizonnyal ők még a jószágok nevét is tudják, meg, hogy mit hogyan kell elkészíteni és eszegetni. Ráadásul ez a cég, az OCEANZ saját flottával rendelkez, halászik és forgalmaz, és benne van a kis keze az az Auckland Fish Market nevű, igen jól szervezett halpiacban, ahol a zátonyon egyedülálló módon, holland árverésen lehet ultrafriss jószághoz jutni. (erre a piacra látogatóként mindenképpen el szeretnék jutni, ha sikerál, akkor posztolok is róla. Az aukció végignézhető simán, de a reggeli fogást csak a vásárlók láthatják fél hatkor. )

Nem mondom, hogy olcsó a hely, ellenben az áru mindig friss (biztosra mentünk, tegnap nyitottak) pár órája még a nagy kék óceánban úszkált/mászott/kalimpált, most pedig a jégen hever. Az egész kirándulásnak megadta az alaphangot, hogy a kukásautó sofőrje a gyereknek ajándékozta a – ahogy ő fogalmazott – „co-pilot”-ját, egy nagyon helyes macit, aki a mellette levő ülésen csücsült bekötve. Mondtam, hogy nem kell nekünk adnia, csak azért mert a gyerek akarja meg nyafog érte, de azt mondta, hogy a macinak is jobb, ha gyerek mellett van, jobban fogja érezni magát.

Ezután a halboltban kapott a kisasszony egy lufit, szóval tele lett a keze, ami nem is volt baj, mert eléggé elcsodálkozott egy-egy tengeri herkentő láttán, a homároktól teljesen kész lett, azt nem is értette, mert antennák meg mocorgó lábak, szóval nem tűntek számára ételszerűnek. A halacskákkal rendben volt, azt felismeri, szereti, nem véletlenül nézettük vele annyit a Némó nyomábant.

A legviccesebb cucc a „magyar füstölt lazac” volt, meg is próbáltam kiszedni a néniből, hogy ez mitől hungarian, (hirtelen nem rémlettek fel a magyar tengeri kikötőkben reggel kirakodó magyar halászhajók) a néni pedig azt magyarázgatta, hogy azért hungarian, mert, amint látom, borssal van megszórva és együtt füstölve. Próbáltam érvelni, hogy ugyebár én is magyar vagyok és nem vagyok borssal beszórva, de nem hallgatott rám, bár a szemében ott volt a könyörgés, hogy azért ne beszélgessek erről a többi vevővel.

Sikerült kiválasztanom egy életnagyságú snappert, amit Manuel azonnal felbontott és a vevő óhaja szerint filét csinált belőle. Az egész filézés mutatvány kb 9 másodperc alatt zajlott le. Adrival jól felkészültünk, hogy most kilessük hogy csinálja, (több szem többet) és majd otthon mi is meg fogjuk tudni oldani. Végeredményben az alaposan megfigyelt filézési folyamatot úgy foglaltuk össze, hogy: „a fejénél kezdte”. A többi csak késvillogás. Nem ez volt Manuel első filézése.

Most pedig itthon figyel a hűtőben, befűszerezve majd egy kiló friss snapper, ebédre megsütjük és megesszük. Az igazsághoz tartozik, hogy ez csak egy halbolt, nem több, viszont nekem nagy élmény egy ilyen, se a hetedik, se a tizenharmadik kerületben nem szoktam meg az ilyesmit, amit meg otthon a hiperek jegéről lehet vásárolni az a kanyarban sincs egy ilyen kis bolthoz képest se. Nyilván hátrányból indulunk, tenger híján…

.

Beküldve:

Gasztro – Füst

Ma jött el a nagy nap, hogy a füstről lekerült gyesznóalkatrészek végre méltó helyükre kerüljenek. Úgyhogy délután bepattantam a kocsiba és Tiborék felé vettem az irányt, hogy végre hazakerüljenek a hányatott sorsú husikák. Sajnos a túlnyomóan párás idő miatt a füst nem volt olyan hatékony, mint lehetett volna, de a türelem meghozta gyümölcsét.

A kolbász és a szalámi még kap pár hetet a friss levegőn, száradniuk kell, úgyhogy a mosókonyhánkban kialakítottam egy kis füstöltáru-utókezelőt, ahol most pihengetnek a cuccok, felfüggesztve. A többi holmi pedig elfoglalta megérdemelt helyét a hűtőben, várva a különböző alkalmakat, hogy megmutathassák mit is tudnak.

A legjobb dolog az egészből a füstölt rump steak lett szerintem, nagyon finom, nagyon jól esik a fröccs mellé és ha még érik egy kicsit, akkor még jobb lesz. A disznóságoik is nagyon jók, a füstölt oldalasnak már ki is gondoltam egy lehetőséget amiben részt vehet (székelykáposzta) a sonkából már vacsoráztunk is, és nagyon kellemesen hagyta magát enni.

A bónusztrekk a füstölt sajt és a füstölt lazac volt, ezek a jövőben még számos alkalommal fognak becsücsülni a tölgyfafüst fölé remélhetőleg, mert kiválóan sikerültek. Figyelembe véve, hogy itt az füstölési technika meglehetősen harmatos szokott lenni, ha viszont valamit nagyon megfüstölnek, akkor azt manuka fával teszik, amit – hogyan fogalmazzak finoman – nem nekünk találtak ki.

No, és még valami fontos: egy világ omlott össze bennem, de a disznósajt ehető. Nem szívesen ismerem el, de amit Tibor készített, az kifejezetten jóízű, finom hússal teli, szóval egyrészt még csak nem is hasonlít azokhoz a gyári vackokhoz, amit a vágóhídi hulladék, műszak utáni összetolásából hegesztenek. Nem lettem rajongó és feltétlen hív, de ami igaz, az igaz, remek cucc. Készült még májas is, majd felteszem ide a fotóját, de arról elfelejtettem csinálni, úgyhogy most csak bemondásra tessék elhinni, hogy klassz.

Beküldve:

Szüret

A kertünkben többféle gyümölcsfa is lelhető, nektarin, őszibarack, feijoa és valami grapefruit-féleség. Amikor ideköltöztünk, akkor a gyümölcsök szép mélyzöldek voltak a fán és bár nem volt rossz ízük, de erősen citromba hajló, savanyú lé jött ki belőlük. Gyanítom, hogy a természetes keresztbeporzásnak köszönhetően a növény már inkább olyasmi, mint amit a kutyáknál úgy hívnak, hogy “játszótéri keverék”. Ha valaki véletlenül tudja, hogy ez mifene növény, ne legyen rest megosztani a szerkesztőséggel a kommentek között!

Mostanra majdnem tökéletesen érettek, a színük narancsos árnyalatú sárga és sajnos a fa nagyobbik része átlóg a szomszédokhoz. Viszont ma az eső ellenére kimentünk a gyerekkel és leszüreteltünk vagy öt kilót belőle és mivel orvul, előre megfontolt szándékkal beszereztem egy citrusfacsarót, kitekertük a gömbökből a lét. Most a gyümölcskosarunk környékén már kritikus tömeget kezd elérni a vitaminok mennyisége.

Meglepő mennyiségű lötty van bennük, pedig a héjuk vastag. Viszont a gyümölcsök belsejének és a belőlük facsart lének olyan színe van, amit csak begombázott marketingesek képesek megálmodni és leküldeni a termékfjelsztésre, ahol a félhomályban élelmiszervegyészek űzik sátáni mesterségüket.


Gömbönként kinyerhető kb. nettó egy deciliter tiszta gyümölcslé, ha az egyik nagyobbacska, akkor a kétdecis pohárba be se fér a csavarmány. Mi ma egy liter körül ittunk meg a gyerekkel és persze kapott nejecske is egy rendes adagot, amikor hazatért a GDP rá eső részének előállításából. A lé íze legközelebb a grapefruithoz van, erős mandarinos és narancsos beütéssel, nem túl édes. Az egyetlen káros hatása az, hogy olyan leszek, mint popej, vagy egy megszállott játékgépező, a jobb karom látványosan nő a sok facsarástól.

.

Beküldve:

Meggyalázása mindennek ami szent

Nagy tisztelője vagyok mindenféle keleti kultúrának, iskolában is tanultam róluk sokat, sőt bizonyos tekintetben szakmám is a keleti kultúra. Ennek ellenére most olyan mérvű tiszteletlenségre vetemedtem, amiért bocsánatot kéne kérjek, szajonára micubicsi. Nem teszem. Szeppuku dozsó.

Miután maguk a japánok nem átallották legyártani eme dobozt, amiről már dicsőítőleg megemlékeztem, maguk köpték szemen a hagyományt, miközben telitalppal dolgozták a kommercializmus sarába. Subaru szenszej. Így nekem is csak kicsit van lelkifurdalásom, hogy a fúzós konyha jegyében ezt a disznóságot követtem el.

Fasírt tepsziben.

Konicsiva vakizasi.

Beküldve:

Gasztro – fedettpályás sertésfeldolgozás

Itt a zátonyon csuda dolgokat lehet enni, de a jól megszokott mindennapi, otthonos kaják egy része bizony hiányzik. Ez önmagában nem is baj, része a kompromisszumnak, de a komfort fokozása érdekében nem tehetetlen az egyszeri de lelkes blogozó. Sőt blgozók. Az alapvető probléma a feldolgozott sertésalkatrészek hiánya, ideértve a kolbász, füstölt kolbász, füstölt szalonna, szalámi, egyáltalán a paprikás és a rendesen füstölt holmikat. Magunknak kell gyártanunk ilyesmit.

Némi előkészületeket és huzamos tervezést követően a mai viharos, esős-szeles nap volt, amelyet kiválasztottunk a nagy esemény lebonyolításához. Az előkészületek nagy részét Tibor vállalta, ő biztosította  a helyet és a felszerelést is, mi pedig Csanáddal a gyakorlati segéderők munkájára készültünk fel. A vihar miatt az eredendően outdoor mulatság fedettpályára szorult.

Taktikusan reggel még beugrottunk a német pékhez, ahol két nagyon kedves ázsiai néni szolgált ki, itt jutottunk hozzá egész eddigi ittartózkodásunk legjobb kenyeréhez, pár igazi kroasszonhoz, hogy kellemesen bereggelizzünk mielőtt nekiállunk a feldolgozásnak. A reggeli Tibor korábbi gyártású kolbásza-szalámija volt, némi házilag füstölt sajttal.

A projekt elemei :

  • – füstölt kolbász
  • – sütni való kolbász
  • – szalámi
  • – abált szalonna
  • – házimájas
  • – disznósajt
  • – füstölt rumpsteak
  • – füstölt sajt
  • – füstölt lazac
Az utolsó három tételt Tibor már korábban megcsinálta, mert ezeket csak füstölni kellett, a sajt és a rumpsteak kiváló lett, ha megérik, akkor világbajnok, a lazac pedig kicsit sótlan, de jóizű. Úgyhogy ránk csak a további tételek elkészítése maradt. A kolbászhús bekeverését tudományos alapon végeztük, kb 1 kiló őrölt pirospaprika felhasználásával, (igazi hazai) és egy erre a célra is kiváló szerszámmal, amivel mások a diszperzitet kavarják a vederben. Jó az kolbászhusira is, ha bírja a fúró…
Első körben a szalámi töltésének láttunk neki, ebből készült kb 15 kg, egy eléggé bázikus, kínai hurkatöltő és plasztik bél segítségével. Amíg én Csanáddal töltöttem, a kolbászhoz való birkabél ázott, addig Tibor nekilátott a szalonnák főzésének és a disznósajt alkatrészeinek, ezzel el is babráltunk egy darabig. Közben természetesen – hiszen disznóvágás szimulátorról van szó – pálinkázgattunk, (szilva, cseresznye) és unikumoztunk, és persze folyamatosan kísértük mindezt forralt borral, végül is tél van, ugyebár.
Amikor a szalámigyártást befejeztük, gyorsan csináltunk egy ebédnyi kolbászt, megsütöttük és megebédeztünk, majd folytattuk a kolbásztöltést. A másik 15 kiló hús ide került, a komótos folyamatot csak pálinka- és áramszünetek tarkították. Aztán a villany végleg elment, az időjárás úgylátszik szétverte Aucklandban több helyen a villanyt, ami nem lett volna baj, csak az utolsó tíz kiló hús még nem volt bekeverve, amit kézzel kellett megcsinálni a babafürdetőkádban. Készült még erősen fokhagymás abált szalonna, az most  hűtőnkben várja a holnap reggeli bevetést, de lehet, hogy mindjárt ráfordulok egy karéj kenyérrel…
Az egész kaland kábé reggel fél tíztől este fél hétig zajlott, a gyerek délutáni alvása után befutottak a lányok is. A tervezett termékpalettából csak a májas elkészítése nem sikerült, mert nem volt elég disznózsírunk a kivitelezéshez és Orewa határában ennek beszerzése végül is reménytelennek bizonyult. ((a mad butchert most nagyon nem szeretjük)) Ezt a későbbiekben pótoljuk. Az elkészült holmik felkerültek a füstre, ahol megfelelő időt fognak tölgyfaforgács füstjén eltölteni, ki-ki nemök szerint, majd eztán mennek a hűtőbe, fagyasztóba, nemök szerint.

Beküldve:

Gasztro – SUSHI (lazacos-avokádós maki)

A világ- és fúziós konyha jegyében mindennel érdemes megpróbálkozni, természetesen figyelembe véve az egyéni preferenciákat. (Nálunk például esélytelenek a lábasfejűek, előgerinchúrosok, a 4-et meghaladó lábszám vagy a szem hiánya, vagy szárazföldi jószágnál a lábatlanság. Hal dehogynem, polip sose. Egy holland barátunknál ettünk ugyan kagylót ami nekem teljesen pozitív benyomás volt, viszont azt nyilván a helyi erő tudja, hogy melyik kagyló volt és mit kellett vele művelni, hogy finom legyen)

A sushival Muldi pajtás ismertetett meg, még otthon, jó is volt, de gondoltam megvan nélküle az ember. Itt kiderült, hogy hát annyira nincs meg nélküle az ember, nagyon jó kaja és az itteni végtelen gasztronómiai változatosságban is kitűnik a japán konyha eme remeke. Aztán Pukekóéknál Pukekóné készített kiváló makit, gondoltam nekem is menni fog. Sushiból van sokféle, maki, nigiri, inari, chirasi, oshi, nare, temari… hát

szerintem migidi…

MIvel a doboz amivel sushit lehet csinálni az makisushi-hoz való, ami azt jelenti, hogy a rizsbe töltelék kerül és az egész töltött rizshurkát az ember nori-ba, vagyis szikkasztott hínárba tekeri, ezt karikákra vágja, szószt csinál és abba tunkol-megesz. (valójában alga és nem hínár, de az nem hangzik olyan jól)

Az első lépés, hogy beszerezzünk minden hozzávalót, ami itt nem egy kunszt, számos kis boltocska foglalkozik a speciális ázsiai igények kielégítésével, ahol általában még az árcédulán is minden ázsiaiul van kiírva, de hát ha elég elszánt az ember, akkor kirángatja a kis buddhát a pult mögül és maga után húzva egyszem leánygyermekét, tud olyan kultúrsokkot okozni, amitől bevallják, hogy hol a nori.

Tehát szükségünk van mindenekelőtt sushi-rizsre, mert ezt nem ám akármiből kell csinálni, hanem. Ez nem gond, ilyet mindenhol tartanak, mondjuk rizsből van raktáron, az ember könnyen vehet 25 kilót zsákban. Na kell még hínár, azt is lehet kapni, mindenféle van, szerintem semmi különbség, vettem egyet, amiben 10 hínárlap van meg egy kis csomag szilikagél, hogy a hínár ne vegye fel a levegő nedvességét. Az elmélet az, hogy füstölt lazacos-avokádós makit fogok csinálni, úgyhogy vettem avokádót, lazac meg volt itthon.

A rizst természetesen nem úgy kell főzni, mint a rizst, ez sushi kezicsókolom, számtalan forrásból próbáltam tájékozódni, a lényeg az, hogy szottyosra kell főzni az alaposan kimosott rizst. (tekintsünk el a „hárompercig nagylángon, gyújtsunk füstölőt, húsz percig kislángon, égessünk pénzt, finoman ütögessük a kizárólag rizsfőzésre használt edényünket, gondoljunk buddhára, mondjuk OMM” magyarázatoktól) Mossuk ki a rizst alaposan és főzzük szottyosra.

alsó fél + töltelék

Tisztítsuk meg az avokádót a magjától és a héjától, készítsük elő a lazacot és várjuk meg amíg a rizs kezelhető hőmérsékletűre hűl. Ha ez megvan, akkor a tudományos makicsinálónkat biztosítsuk ki és készüljünk a bevetésre.

felső fél feltöltve

Első körben a doboz aljába töltsünk rizst, a félhenger közepébe, hosszanti irányban, ujjal vagy kanálnyéllel okozzunk egy vályút, ebbe sorjázzuk bele a halat, rá az avokádót és újra halat. (hengerünk középpontosan szimmetrikus, ügyelmezzünk erre!) Ha a belevalók fixen elhelyezkedtek, akkor lapátoljunk a tetejére rizst tömören, úgy, hogy a gerinc vonalában kicsit púpos legyen, majd helyezzük rá a félhenger ellendarabját és nyomjuk össze.

rácsukva a tető

Ha túl sok rizst tettünk, akkor szedjünk vissza kicsit belőle, nekem a harmadik rúdnál sikerült eltalálni a jó rizsmennyiséget előszörre. Hagyjuk kicsit a dobozban összeszokni a henger két felét, addig valami száraz és kemény felületre terítsünk egy lap nori-t. Vegyük le a doboz tetejét, ha ügyesek voltunk, akkor oldalt nem látszik a töltelék, csak a hófehér rizs és a hengerünk egyben is marad és szabad fele felfelé néz.

tetőt le

Valahogy nemzetközi egyezmények (összeesküvés?) alapján a koreai hínárlap és a japán sushidoboz méretei pont passzolnak, ezt vagy a „népek barátsága sushi konferencián” vagy titkos tongok éjféli gyűlésein határozták el, nem tudni, de egy hínárlap pont egy makihoz tökéletes.

feltekerés előtt

Óvatosan helyezzük a dobozt a hínárra úgy, hogy elvágólag legyen a doboz éle a hínárlap élével, majd a doboz alján direkt erre a célra kialakított lukakon gyakoroljunk nyomást a belső betétre ami a sushink alját képezte eddig. Lehet, hogy a doboz elválik a betéttől, ez nem baj, a betét alján szándékosan van két fül, amivel kinyomható a henger sérülés nélkül a hínárra.

maki

Ha a hengerünk alaktartó (no para, egyben fog maradni, ha szottyos a rizs) akkor ügyesen lökjük előre, a hínár ráragad, és tekerjük fel egészen. Lesz átfedés a hínár két szélén, ez nem baj, ha felgöngyöltük a makinkat, akkor hagyjuk is úgy, hogy az átfedés alul legyen, ahogy a rizsből kiszívja a nedvességet az alga, összetapad szépen és egyben tartja az egészet. Ha kihűltek (a rizs még langyos volt amikor csináltam) akkor nagyjából egy collonként (2,54mm) hirtelen mozdulattal, nagyon éles késsel vágjuk fel a hengereinket. (én láttam hogy csinálja a sushiboltban a droid, kés éle a vágódeszka élének támasztva és ennél a pontnál megtámasztva hirtelen, csuklóból vág) Egy maki rúdból hét korong (kismaki? Aki Kaurismäki?) lesz, ideális esetben.

4 maki

Nekem a 2 cup rizs kifőzve pont 4,2 makira volt elég, de ugye lefele kerekítünk, tehát 4 felvágatlan hengerem lett meg egy fél bögre főtt rizs. (négyhengeres makisushi, hehe) Mivel egy avokádó és 100 gr lazac is ennyire futotta, minden szerencsésen alakult, már csak a tradicionális szószt kell megcsináljuk hozzá.

szójaszósz + wasabi

szójaszósz – wasabi – wasabis szójaszósz

A szósz igen bonyolult, kell hozzá wasabi és szójaszósz. A szójaszószban keverjük el a wasabit (ami japán torma (vizitorma?), szép zöld színű krém) és meg is vagyunk. A sushizabálás menete nem bonyolult, mondhatni letisztult, pálcikáink közé kapjuk a makit, beletunkoljuk a szószba és hamm. Arra figyeljünk, hogy a wasabi nagyon gonosz tud lenni, én ettem már olyat is ami nem volt erős, meg olyat is amitől leugrott a zokni a lábamról. Ha a wasabit felbontjuk és egy ujjhegynyitől könnybe lábad a szemünk, akkor csínján bánjunk vele. Természetesen ebből is alig háromszázfélét lehet kapni (mint szójaszószból) és ha a távolkeleti írás-olvasás nem erősségünk, akkor jó eséllyel soha a büdös életben nem fogunk újra ugyanolyat venni. (pardon a kanalakért, nincs szószostálunk)

makifelvágott

Az egész sushikészítés nem egy etvasz, nem kell hozzá sem kézügyesség sem nyelvérzék, ha van ilyen dobozunk és láttunk már sushit, akkor minden magától megy szépen. Megírni ezt a posztot tovább tartott, mint megcsinálni a cuccot, persze a rizs pihentetését és főzését nem számítva. Ráadásul eléggé tömős kaja, tehát 28 kész korongra már vendégeket is lehet hívni.

Itadakimasu!

Hozzávalók 4 makihoz (28 kismaki):

  • 2 cup sushi rizs
  • 3 cup víz
  • 1 avokádó
  • 100gr füstölt lazac
  • 4 lap nori
  • wasabi
  • szójaszósz
  • makihengergető edény
nej uzsidoboza holnapra (természetesen sistema)
.