Esik vigasztalhatatlanul, a lányok délután ledőltek aludni, én meg nekiálltam a hónapok óta halogatott tisztogatásnak. Szegény számítógépem fehér, én pedig nem kímélem, hurcolom, emelgetem, hozomviszem és nem bánok vele úgy, ahogy megérdemli. Ennek eredményeképpen meglehetősen elkoszolódott, nem csak a billentyűzet, hanem a kijelző is. A kijelzőt időnként szoktam pucolni, de ez a mindennapos blogzás nem tesz neki jót, hamar koszolódik.
Mindenféle remek kencét lehet kapni amivel a műanyag felületeket lehet puccogtatni, én a nagyrészében nem hiszek, elvileg semmi olyan szennyeződés nem éri amit a tiszta víz ne hozna le. Ugyanakkor ez csak elviekben igaz, volt ami nem jött le csak úgy. Ezeken a helyeken citromlét alkalmaztam, teljes sikerrel. Két ív papírtörlő és egy mikroszálas szemüvegtörlő és 40 perc törődés elég is volt.
A képeket csak erős idegzetű geekeknek ajánlom, akiben buzog a tüchtigismo, az ne figyeljen. Mivel ez egy használati tárgy, bármennyire szeretem is, nem fertőtlenítem minden félórában, csak amikor már az én szemem is bántja. Senki kedvéért nem fogom svájci műtő állapotban tartani, ami ráadásul gyerek mellett nagyjábül lehetetlen is. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy szegényke csak megy és megy, sosincs vele gondom, az átlagos uptime 20 nap körül van, szóval szavam sem lehet.
Érdekes látni, hogy így tisztán mennyire látszik melyik billentyűk kopnak fényesre és a touchpad is sima már, pedig olyan kellemesen mikroérdes volt újkorában. Másfél év, napi minimum 4 de inkább 6+ óra üzem és az emberi bőr legyőzi a műanyagokat. Ja, és találtam egy sérülést a kijelzőn, nagyon apró és csak akkor látszik, ha a háttérvilágítás nem megy, erről sejtelmem sincs, hogy hogyan keletkezhetett.
Na ennyit mára a tudomány és technika érdekességeiből.
