Az emberek több, mint harmincezer éve alkalmaznak valamiféle (arc)szőrtelenítési eljárást, már barlangrajzokon is találhatunk szőrtelen arcú alakokat. De mi történt azóta?

Új-Zéland
Az emberek több, mint harmincezer éve alkalmaznak valamiféle (arc)szőrtelenítési eljárást, már barlangrajzokon is találhatunk szőrtelen arcú alakokat. De mi történt azóta?
A kissé lelassult blog azért nem szűnt meg teljesen, a szerkesztőség új vizekre kalandozik éppen, érdeklődésünk – véletlenek fura összjátékának köszönhetően – a méhészkedés felé fordult.
Te, haver rajzold már le a magazinba azt az egzotikus madarat amit tavaly hoztak a világvégéről…
A közvilágítás úgy hozzátartozik a civilizált városlakáshoz, mint a csatorna és a Netflix elérhetőség, de általában észre sem vesszük a lámpákat, csak ha valamiért nem működnek. Pedig a közvilágítás nem is olyan triviális kaland.
Annak ellenére, hogy manapság már mindent elektronikus kütyükkel oldunk meg, a hagyományos módszerek egy része továbbra is életben van. Ilyen pl. a tájékozódást két-háromezer éve segítő iránytű is.
Egy ilyen borongós estén, amikor úgyis minden mindegy, sort kerítettünk az összehasonlító termékelemzésre, az eredmények nagyjából igazolták a várakozásokat.
Az élesztőkivonatok egy évszázada vannak kereskedelmi forgalomban, és születésük óta kb. annyira megosztóak, mint az opera. Szereted vagy utálod, nincs középút.
A világ legnagyobb virágjáról beszélünk, ami büdös, mint a háborodás, viszont van olyan érdekes, hogy az emberek sorban álljanak azért, hogy lássák. A Domain Wintergardenben éppen nyílik egy.
„Nagy, ronda és büdös – mégis mindenki látni akarja” bővebben