Új-Zéland
Az ausztralia.net régóta működik, számos embernek nyújt segítséget ki/bevándorlási ügyekben és sok Ausztráliában élő magyar tartja ott a kapcsolatot egymással. Na, de miért is érdekes ez nekünk?
„ausztralia.net + uj-zeland.net = transztasmán kollaboráció” bővebben
Az bor a zátonyon fontos dolog, elképesztő mennyiségűt készítenek, amiből rengeteget exportálnak, szóval a borok megállják a helyüket a világban, sőt, egykét különlegesség is akad. Meglehetősen kiforrott iparág, annak ellenére, hogy az egész ország fiatalabb, mint egyes pincék déleurópában. Egyre többet kóstolok meg és egyre finomabbakkal találkozom, pláne szakértő segítségével vagy javaslatai alapján. Az elmúlt idő során két érdekes dolgot figyeltem meg.
Beléptünk az októberbe, amely hónap már évek óta a mellrák ellni küzdelem hónapja. Ez a zátonyon sincs másképp, az itteni mozgalom igen tevékeny.
Több ízben esett már szó a zátony telefóniájáról, és szinte mindig panaszkodósan. Nem véletlen, a magas mobilköltségek, európai szemmel szokatlan piaci és vásárlói magatartást generálnak, a harmadik piaci szereplő színrelépésével viszont új lendületet kapott a drágaság elleni kapálózás. Most már van kampány is.
Ez kivételesen nem attól kiwi ikon, hogy bármi köze van a kiwikhez, az a Jandal. Ám a Crocs annyira ráérzett a kiwi lélekre, hogy a termék pillanatok alatt elterjedt és azóta is kedvelt viselet. Egészen meglepő helyeken is találkozhatunk ilyen lábbelikkel, pedig eredetileg célszerszámnak készültek. Aki jól fejlett sznobmirigyekkel rendelkezik, most takarja el a szemét.
Tegnap a tumblrmezőn belefutottam egy beszélgetésbe, amelyben sok egyéb más mellett (jó horgászbotzsák és iható alkoholmentes sör) Cvikli az utópiák közé (az emberiség számára megoldhatatlan feladatok) sorolódott a ragacsmentes, hatékony mézkiöntő megalkotása is. Legott jeleztem, hogy ezügyben a tudomány már letett valamit az asztalra, ám hitetlenségbe ütköztem, így következzék egy rövid bizonyosság.
Mindenkinek köszönöm szépen aki nevezte a pappito.com-ot a goldenblog nevű versenyre! Sajnálatos módon nem nyertem egy kalocsai wellnesshétvégét, ám Amby és Katica igen, nekik gratulálunk úgy a szerkesztőség, mint a magam nevében! Brávó, brávó!
Már harmadik napja dolgoznak a hatóságok, hogy kibogozzák a furcsa jelenségek okát. Döglött kutyák, döglött halak, látogathatatlan partszakaszok, egyelőre csak a kérdések gyűlnek. Mi folyik itt?
Az új szolgáltató egyre erősebben érezteti a jelenlétét és öröm nézni, ahogy az egyelőre nem szokványos marketing és kommunikációs eszközöket használja. Sőt, már árakat is tudunk.
A The Italian Job blog igen komoly témát feszeget, és a pappito.com szerkesztősége egy emberként, szűnni nem akaró egyetértésben karolja fel a kezdeményezést a háttérből. Nem kisebb dologról van szó, mint a Magyar Bloggerszövetség – ne féljünk a szavaktól – kirekesztő és gondatlan magatartásáról, amelyhez cinkosan asszisztál az állam a külképviseletek korlátozásával.
Hinnénk-e vajon, hogy külföldön élő (ejtsd: határon túli) magyar nem kaphat bloggerigazolványt, mert a külképviseletek nincsenek felkészülve a megfelelő adatlapokkal és formanyomtatványokkal?
Hinnénk-e vajon, hogy bloggerságunk két lábakkal tipratik emígyen? Megjelenhetünk-e augusztus elsejétől törvényesen? Csatlakozzatok, twitteljétek, tumbláljátok, posztoljátok!
Vajha én tüzemnek nagy tûrhetetlen volta,
Ki titkon énbennem életemet fogyatja,
Olyan természetû volna, mint egyéb tûz, dolgom mind helyén volna.
Mert egyéb tûz nem csak önnönmagát emészti,
Hanem mindent, amit szene elér, égeti,
Amit lángja elér, szinte úgy, mint magát, úgyan hamuvá teszi.
(Balassi)
