Új-Zéland
A fondorlatos tervünk az volt, hogy kihasználjuk, hogy a szarvasbőgés már megkezdődött, de még nincs húsvéti hosszú hétvége, péntek este elautózunk az erdőig, ott sátrazunk egyet, reggel felkelünk, a sátrat bevágjuk a kocsiba (cipeli a fene), és besétálunk az erdőbe, tábort verünk valahol, két napot vadászunk, majd összepakolunk és kijövünk.
A hétvégét Omahán töltöttük, ahonnan csak pár kilométer Matakana, ahol minden szombaton van piac, mindenféle helyi érdekességgel és különlegességgel. Miután az összes kiwi azt mondta, hogy ezt nem hagyhatjuk ki, meg is néztük milyen.
Az új-zélandi turizmus egy régi álma vált valóra tavaly decemberben, amikor megnyílt a zátony, soksok éve készülő nagy túraútvonala a Te Araroa, amely 3000km hosszan, északtól délig végigér az egész országon, sőt.
Csak eljött ez pillanat is, valami csoda folytán a magyar állam hirtelen (hat év után) képessé vált a külföldön élőknek a Mo-n élőkkel azonos útlevelet produkálni. Na lett is haddelhad, senki nem akar kimaradni, ki tudja mit hoz a jövő, amit ma megtehetsz ne halaszd.
Szóval az van, hogy már vagy két hete tologatok magam előtt két, meglehetősen jelentéktelen műszaki problémát, amelyek megoldása csak pillanatok kérdése, de az előkészületek miatt ellustálkodtam az egészet. Most hétvégén viszont letudtam őket, most pedig megmutatom, hogy hogy lesz egy nem túl jelentős érdekességből blogposzt.
Pár éve már írtam arról, hogy a zátony hogyan viszonyul a fegyvertartáshoz, úgyhogy erre most nem térnek ki részletesebben, azóta sok változás nem történt, a fegyvertartási engedély megszerzése a gyakorlatban nagyjából pont úgy megy, ahogy arról korábban említettem, bár most már nem egy, hanem két igazolványkép kell a folyamathoz. .
Szeptember elsején, a közlekedéi miniszter, Steven Joyce aláírta a tervezett kresz módosításokat. Sokminden változik majd, de a legfontosabb, hogy a világon itt egyedülálló kanyarodási-elsőbbségadási szabály is eltűnik, helyébe pedig a mindenhol máshol működő megoldás lép.
A zátony viszonylag szabadosan értelmezi az alkoholos befolyásoltság alatti közlekedést, eddig nem zéró volt a tolerancia a gépjárművezetőkkel szemben, akik iszogattak egy kicsit, mielőtt autóba ültek. Most, ha nem is általánosan, de bevezették a zérót a rendszerbe, legalábbis a fiataloknak.
Most ide képzeljetek valami rettenetesen cuki, édibédi gyerekképet, amit mondjuk Anne Geddes fotózott (bájos csöppség vödörben, bájos csöppség erős férfikezekben, bájos csöppség kézihurkolt, félkész felsőruházati termékben, stb.) – megvan? Na.
Auckland közösségi közlekedése eléggé sajátságos, amelynek történelmi és egyéb okai vannak, amelyeket nem szeretnék boncolgatni ehelyt, ellenben úgy tűnik, hogy valami mégis elindul, egyelőre csak turistacsalogatóként, de ki tudja, tán egyszer újra lesz villamos a városban.
