Queens Wharf – waterfront a népnek

A Queens Wharf igen régi eleme a város látképének, ám régóta el van zárva a tömeges felhasználás elől. Most viszont változnak a dolgok, állami tulajdonba kerül, és ahelyett, hogy plázát vagy parkolókat építenének, funkcionális közösségi teret kíván belőle kialakítani az új tulaj, mindenki örömére.

Hogy lássuk, hogy ez miért is annyira érdekes, előbb szaladjunk vissza a múltba (nem kell megijedni, a zátonyon nem kell túl messzire szaladni ilyenkor). A Queens Wharf attól Queens, hogy tulajdonképpen a Queen street meghosszabbítása a vizen, már megépülésétől kezdve.

Az első, 474 méter hosszú verzió (Queen Street Wharf) fából készült, 1852-ben, amikor az öblöt még Commercial Bay-nek hívták és a mai Custom street volt a vízparti utca.  Ezután pontosan ötven év telt el, mire hosszas helyi nyomásra kialakították a mai Quay Streetet, még közelebb a vízhez, és az akkorra 400 méteresre apadt rakpartot újjáépítették, immár betonból.

Az ország kereskedelmi hajózásban fontos szerepet játszottak a rakpartok, a Princes, a Captain Cook, a Marsden, és mind közül a legrégebbi, a Queens Wharf (a térképre beirogattam melyik melyik). Ahogy a tengeri kereskedelem egyre komolyabb méreteket öltött, úgy kellett egyre több és több raktárat felhúzni a rakpartokon, hogy a hajókat gyorsan ki és berakodhassák. A gőzhajózás fénykorában hat hatalmas raktár állt itt és az áruk mozgatását már iparvágányokon végezték, így is gyakran előfordult, hogy a hajók kettesével voltak kikötve a parthoz, a rakpart mindkét oldalán.

A megnövekedett áruforgalom tette szükségessé, hogy újabb rakpartokat építsenek, hogy a hajóknak ne kelljen annyit várakozniuk a kirakodásra, így megépültek a Bledisloe és a Ferguson rakpartok, amelyek már az akkor még modernnek és újnak számító, konténeres áruforgalmat is ki tudták szolgálni. A konténeres áruszállítás elterjedésével a raktárházak szerepe fokozatosan csökkent, a teherforgalom egyre inkább a két új rakpart mentén zajlott, úgyhogy a feleslegessé vált raktárházakat és hajódarukat le is bontották a Princes és Queens rakpartokon.

Az elmúlt évtizedben a Queens területét már csak átmeneti raktározásra használták, főleg trópusi gyümölcsök és importjárművek legelésztek csendeskén pár napot kirakodásuk után ott. Fényesebb napokon azért még itt köt ki az oceánjárók egy része, akinek nem jut hely a Hilton mellett, olyankor még visszatér kicsit a régi csillogás, de azért ez már nem az igazi, általában méltatlanul mellőzve, kihasználatlanul hever a vízben, szegény móló.

A rakpart egészen a közelmúltig a Port Of Auckland tulajdonában volt, ám csak kolonc volt a kikötő nyakán a kihasználatlan terület, (már minden konténerben jön, ahhoz meg nincs infrastruktúra a Queensen) úgyhogy eladósorba került. Itt kapcsolódik be a történetbe a kormányzat és a városi tanács, akik szerették volna, ha ez a rész, – a legendás piros kerítés mögül – a város gondozásába kerül. A tanács és a kormányzat húsz-húsz milliót összedobva megvásárolta az egész rakpartot, amely 2010 április elsejével megy át városi tulajdonba.

Nem volt véletlen ez a beruházás, jövő májusban kezdődik a Rally New Zealand (amelyet már Queens Wharf bázissal szerveznek) és 2011-ben a Rugby Világbajnokság, amelynek egyes részei Aucklandban zajlanak majd, és lesznek a bajnoksághoz kötődő vízparti események is. Emellett kiépítenek egy nemzetközi hajóterminált is, hogy az óceánjárók kiköthessenek, és létrejön egy nyílt, közösségi tér is, ahol a helyiek és a turisták sétálgathanak és jól érezhetik magukat. Nem utolsósorban az is szempont volt, hogy ez a gazdaságnak is jót fog tenni, a következő tíz évben több, mint hétszázmillió dollárt terveznek bevételezni az óceánjárók jövésmenéséből. (egy komoly óceánjáró fogadása átlagosan 1.6 millió dollárt tol be a gazdaságba)

Folyamatban van egy nagyszabású terv (Auckland Waterfront Vision-pdf) kivitelezése is, amelynek a vége egészen 2040-be nyúlik, az addig tartó időszakban a waterfront – nem csak a kikötői rész- teljesen átalakul, valami sokkal élvezhetőbb, élhetőbb területté. Ennek a tervnek az első két lépése a Wynyard negyed fejlesztése (Freemans Bay terület) és a Queens Wharf átalakítása. Ugyan még egy kapavágás nem történt, de a maorik már tiltakoznak, hogy ebben a tervben nem látszik elsőre majd a víz felől, hogy Auckland a világ legnagyobb polinéz városa, ami szerintük felháborító.

A címszereplő rész újragondolását a hivatal nem kívánta az irodában ücsörögve végezni, ezért tervpályázatot hirdetett, ahol megadta, hogy nagyjából milyen közösségi céloknak kell megfelelni, tessék szabadon tervezni és pályázni. A városi területek megtervezése mindig nagy figyelemmel kísért mutatvány, most is 25 csapat nyújtott be, összesen 237 elképzelést az első körben. A második körben már nem csak elméleti elgondolásokat, hanem konkrét látványterveket kellett felmutatni, a kiválasztottaknak, ezekből válogattak ki nyolcat (öt egyéni és három csapatmunka eredménye).

Amúgy ritka jó lehetőség a kibontakozásra és a fantázia szárnyalására a móló, hiszen lapos, körben víz van, a város szívébe csatlakozik, most aztán a lehetőségeknek tényleg csak a tehetség és a funkció szabhat határt. A nyolc esélyes pályázatot pdf-ben letöltheti aki akarja, érdemes végignézegetni, hogy ugyanarra a funkcióra mennyiféle megoldás és ötlet született, ki hogy komponálta bele a tervbe (vagy sem)  a raktárházakat. Természtesen az összes benyújtott terv megtekinthető, nem csak ez a nyolc. (a képre kattintva jön nagyban, a képaláírásra jön a terv pdf-ben, a negyedikhez nem tudtam képet rakni)

terv 1

terv 2

terv 3

terv 4

terv 5

terv 6

terv 7

terv 8