A korrupciómentes zátonyról és a felmérésekről

A nemzetközi átlátszóság nevű gittegylet idei felmérése szerint Új-Zéland a legkevésbé korrupt ország, holtversenyben Dániával és Szingapúrral. Aki szereti a grafikonokat, annak összeszedtem pár másik felmérést is, érdekes összenézni őket.

Az ezévi rangsorban fenti három ország 9.3 pontot kapott, a lista túlvégén pedig Szomália helyezkedik el. Ausztrália a nyolcadik, Anglia a huszadik, Magyarország pedig az ötvenedik helyre került Jordániával és Szaudarábiával együtt. A tizes skálán (magasabb érték-alacsonyabb korrupció) a vizsgált 178 ország háromnegyede kapott ötnél alacsonyabb pontszámot, ami nem kifejezetten a kormányzatok működésének hatékonyságát jelzi. A zátony már tavaly is elsőként végzett.

Ha valaki mélyebben érdeklődik a felmérések metodikája és/vagy a felhasznált adatok iránt, annak itt egy Pdf az adatokról és egy a forrásokról és itt az egész riport is.

Vagyok én egy szkeptikus ezekkel a felmérésekkel kapcsolatban,legbékésebb ország (Mercer), legélhetőbb város (EUI), legjobb ország (Newsweek), legboldogabb ország (Forbes), mibánat, mert ugye itt lakik az ember és nem csak arctalan grafikonok elemzéséből tájékozódik, hanem van neki rádiója, tévéje, ojságja meg internetje, szomszédja meg kollégái is. Azt könnyű belátni, hogy itt alacsonyabb a korrupció, mint mondjuk Szomáliában vagy Afganisztánban, itt nincsenek se háborúk se vérszomjas hadurak, akik bedrogozott gyerekhadseregekkel próbálják lemészároltatni egymást és bárkit aki arra jár. De azért itt is akad korrupció, még ha általában van is következménye a dolognak. Irtam is erről már itt, meg itt, meg itt is. Nyilván, tökéletes ország nincs, és minden a mértéken múlik.

Miközben a posztot írtam, a Legatum Institute (amely egy Dubai befektetőcsoport része) publikálta a 2010-es Prosperity Indexét, amely szerint a zátony az ötödik legvirágzóbb ország a bolygón, köszönhetően a gazdasági nyitottságának, a magas szintű oktatási rendszernek és a demokráciájának, amely teret enged a szabadság-/polgárjogoknak. A Legatumot egy titokzatos kiwi milliárdos, Christopher Chandler alapította, aki szanaszét jótékonykodik a világban, amikor nem intézeteket alapít. A 110 országot sorrendbe állító lista (letölthető pdf)elég komplex elemzésen alapul, nem csak a gazdasági faktorok, hanem életminőség, boldogság, stb. mind benne van, kombinálva. A jelentés kiemeli, hogy az oktatási rendszerben kiegyensúlyozott a nemek aránya, sok a tanár (átlagosan 16 gyerekre jut egy), a kormányzat hatékonyan lépteti életbe a rendelkezéseit, vagyis érvényt is szerez a bevezetett szabályozóknak, valamint azt, hogy az ország a világ élvonalában van a bevándorlók tolerálásában, befogadásában.

Ugyanezen jelentés szerint a kiwik viszont nem látják ennyire fényesnek a hazájukat, a gazdasági mutatók ellenére a világ gazdasági, technológiai fősodra mögött lemaradva érzik magukat, növekszik a személyes biztonság iránti aggodalmuk (lásd világ legbékésebb…) és nem hiszik igazán, hogy az ország komoly fejlődésre képes. Az oktatással kapcsolatban maga az oktatási miniszter sem ennyire derűlátó, szerinte a diákok húsz százaléka nem szerzi meg az alapvetően szükséges tudást az iskolában, tervezik is valamiféle nemzeti tanterv bevezetését.

Egyébként ez az összevetés, amely tartalmaz jogi, gazdasági, érzelmi dolgokat is, talán közelebb van a valósághoz, mint a többi, de azért érdemes ezt is fenttartással kezelni,mint a többit. A poszt írásakor még nem volt kész a Prosperiscope alkalmazás, de remélhetőleg mielőbb lefejlesztik és akkor lehet összehasonlítgatni az országokat, hasonlóan a Newsweek megoldásához. Érdemes végigolvasni Új-Zéland részletes elemzését (pdf), tanulságos. Bármennyire is hiszünk/bízunk ezekben a felmérésekben és fogadjuk el az eredményeket, az jól látszik, hogy a zátony általában előkelő helyeken végez az országok között.