Az üzemanyagárak felépítése országonként változik, de – kevés kivétellel – nem sok köze van ahhoz, hogy mennyibe is kerül a benya maga. A zátonyon sincs ez másképp, nézzük mi kerül ezen a fránya benyán ennyibe.
kavics
Hetekkel ezelőtt kaptam egy bazi nagy követ a szélvédőmbe, amint hazafele iparkodtam, szerető családomhoz. Hosszas ignorálás után, egy erre szakosodott céghez fordultam.
Autós adminisztráció
Volt ugyebár nekünk az a szép almazöld-metál nissanunk, amit januárban olyan könnyelműen megvettünk a piacon. Használtuk, elfáradt, eladtam, elvitték, csak a két rendszám maradt belőle. Mivel így a központi központ szerint az autó forgalomban van, kell utána fizetni regisztrációt, amit én nem szerettem volna, különös tekintettel arra, hogy azóta az autóból szerintem hétezer darab sörösdobozt készítettek.
Most leírom lépésről-lépésre, hogy hogyan megy az ilyesmi itt a zátonyon, az adminisztráció folyamatát, melyik hivatalokat kell felkeresni, meg mindent:
Először is, ahhoz, hogy kivonathassunk egy járművet a forgalomból, nálunk kell legyen a két hatósági jelzés (rendszám), annak igazolása, hogy – amennyiben a jármű üzemanyaga nem a vásárlás helyén adózik – be van fizetve a Road User Charge (ezesetben szükségünk van egy hiteles kmóra állásra), az a papír amit a LandTransport küldött az autó átíratása után*, valamint egy olyan okmány, amellyel igazolni tudjuk, hogy mi saját magunk vagyunk, nem pedig valaki más.
Ha mindez megvan, akkor fogjuk magunkat (és a fentieket) és beballagunk a legközelebbi LandTransport irodába, vagy egy ügynökségre, mint például az AA. (mivel a rendszámot le kell adni, ezért a posta erre az egyre nem alkalmas) Itt kitöltjük alaposan az MR15 nyomtatványt, amely azonosítja a járművet (motorszám, alvázszám, rendszám) valamint minket, megjelöli a kivonás okát (ez mindenféle lehet, a lopástól a totálkárig), majd a pultnál a nénibácsi összenézi az adatokat a központi központ adataival, és ha minden egyezik, akkor lepecsételi a papírt, elveszi a rendszámot és szép napot kíván.
Hősünk esetében ez a takapunai AA irodában, 7 perc 31 másodpercig tartott (mértem!) ebből 5 perc volt kb, amíg kitöltöttem a papírt (ki kellett néznem a másik papírból* a motorszámot meg az alvázszámot), a többi pedig, hogy a néni ellenőrizze a dolgot és elvegye a rendszámot a hónom alól. Mivel a nissan benzinges volt, ezért nem kellett rá RUC-ot fizetni, így elmaradásom sem lehetett, tehát a forgalomból kivonás nem került pénzbe!
Az már csak hab a tortán (meggy a habon, sőt csokireszelék a meggyen), hogy emlékeztek arra, hogy most csináltam jogsit és megkérdezték, hogy hogyan sikerült, ezután örültünk együtt, hogy milyen ügyesen levizsgáztam, megdícsértek szépen, veregettük egy kicsit a vállamat.
*= amikor az egyszeri izélandi vásárol egy járművet, akkor az átiratás után (NZD 9.20) kb. egy héttel érkezik postán egy levél a LandTransporttól (Ikiiki Whenua Aotearoa), benne az MR3 becenevű nyomtatvánnyal, hivatalosan „certificate of registration” amely az alábbi információkat tartalmazza (a nissan esetében):
- jármű gyártója (nissan)
- modell neve (bluebird)
- gyártás éve (1990)
- motor űrtartalma (1974 köbcenti)
- kasztni fazonja (saloon)
- alvázszám
- motorszám
- felhasználási mód (private passenger)
- első NZ regisztráció helye és ideje (Henderson, 1990, júni 29.)
Ezen felül van még egy „előző tulajdonosváltások listája” rész is, ahol nem meglepő módon az autó eddigi tulajdonosváltásai vannak feltüntetve, az aktuális tulajdonosnál lezajlott műszaki vizsgán rögzített km-óra állással. A nissannak én a nyolcadik tulaja voltam. Az első tulaj 81950km után adta el.
Most jön a ravaszság. Ha már a földelhordási hivatal kiküld valamit az új tulajnak, akkor ésszel csinálja, ha megfordítjuk az MR3-at, akkor csiribú-csiribá: MR13 lesz belőle, és az lesz a neve hirtelen, hogy Notice of Change Registered Ownership of Motor Vehicle, vagyis ezzel a papírral tudjuk eladni a járművet, ha nem szeretjük már (vagy egyéb okból). Kitöltetjük a vevővel az „új tulaj” részt, és elmegyünk vele a postára átiratni. Mivel a lap alja az MR13A nyomtatvány, amely leválasztható (perforáció, a világ nyolcadik csudája!) ezt nekünk kell bedobni a postaládába (nem kell bélyeg rá), miután kitöltöttük, hogy ki vette meg a kocsit. Az új tulaj természetesen majd kap egy ugyanilyen papírt a postán.
Röviden összefoglalva, amikor vásároltunk egy járművet, kapunk az államtól egy igazolást erről, amely igazolás egyben a következő tulajdonosváltás komplett dokumentálására és ügyintézésére is alkalmas, mind az eladó, mind a vevő oldaláról és egyszer kell bemenni vele a postára 5 percre. Azt külön szeretném kiemelni, hogy egy A4-es lapon 3 nyomtatvány van, amelyből az egyiket csak be kell dobni a postaládába. Nagyjából egy államnak ennyi köze is van a saját polgárai által használt járművek adásvételéhez.
.
Jogsi – elmélet
A jogosítvány megszerzése magyar eredetű bevándorlóknak nem olyan egyszerű, mintha valaki olasz vagy német jogosítványt lobogtat. Ennek nem az az oka, hogy bármi különbség lenne az olasz és a magyar jogsi között (az EU-s, káryaformájú jogsiról beszélünk, amelyek egyformán érvényesek az EU területén) hanem a magyar köztársaság diplomáciai érdektelensége okozza. Van ugyanis az a bizonyos lista, mint a nyuszikáé, de erre felkerülni jó, de felkerülni csak úgy lehet, ha a magyar állam fel akar kerülni. Nem akar, minek is, izéland úgyis olyan messze van, kit érdekelnek az itteni magyarok. A magyar szemléletmódot jól jellemzi, hogy a legközelebbi hivatalos kapcsolat a magyar állammal Canberrában érhető el, ami azért nincs annyira közel. Pláne, ha mondjuk az ember az útlevelét veszti el, ami híján esélye sincs Canberrába eljutni.
helyes válasz: A
Na mindegy, a lényeg, hogy az itteni magyarkáknak, akiknek van kettő évnél régebbi, érvényes jogosítványuk, szükséges elméleti és gyakorlati vizsgát is tenni és át kell esni egy szemvizsgálaton. Ez persze nem akkora kaland, aki rendszeresen vezetett otthon is, annak csak pár apróságot kell megtanulni, főleg a zátony sajátos és egyedi elsőbbségadási módszerét, meg olyan lényeges finomságokat, hogy mit csináljunk, ha szembejön egy falka birka.
helyes válasz: A
Mivel nekem már elég régóta van jogosítványom, beballagtam vele és annak hiteles fordításával az AA takapunai fiókjába és odahelyeztem szándékomat. A hiteles fordítás NEM az országos fordítóiroda című bagázst jelenti, hanem töredék áron hitelesített angol fordítást. (köszönjük alássan a fordítónak!) A miénket a konzul hitelesítette, de nem csak ő alkalmatos erre, hanem bárki aki rajta van az elsimert fordítók listáján. Annak ellenére, hogy az oldal szerint a nemzetközi jogsi fordításnak minősül, ez ránk nem vonatkozik, a kommunista időkből nyakunkon maradt ellenőrzőkönyv-szerű, kézzel kitöltött magyar nemzetközi jogsi egy kalap szamócát sem ér. Egész egyszerűen nem kezelik okmánynak, és ezért nem lehet senkire haragudni, tényleg nem az.
helyes válasz: B
A kedves ázsiai jóember legott sokkot kapott, amikor meglátta, hogy a konzul hitelesítette a fordítást, neki ezt le kellett ellenőriznie a Land Transportnál, hogy tényleg lehet-e ilyet. Elfaxolta a cuccot valahova, ahol nyilván dolgoztak is, mert nemsokára, úgy félórácska várakozás után már nyígott is, hogy mehet a buli. Két dokumentum kell ahhoz, hogy bebizonyítsa az ember, hogy tényleg ő az, aki, (az otthoni jogsit nem tudom miért nem számolják bele) én az útlevelem és a minap kézhezkapott autóklubos tagsági kártyámat vittem. (amit egyébként a saját szabályaik szerint csak akkor fogadhatnának el, ha egy évnél régebbi, de sebaj) Egyébként a konzul úr hitelesítése máshol simán, kérdés nélkül megy, szóval itt a srác volt kicsit higyismondjam. Na kiderült, hogy én vagyok én, kitöltöttem a papírt, hogy milyen jogsit akarok és, hogy a szerveimet viheti aki akarja, ha baleset ér.
helyes válasz: A
Ezután egy roppant komoly látásvizsgálaton estem át, bele kellett nézni egy masinába, amiben belül volt egy olyan, mint a szemészeten, monnya a betűket a második sorban, meg valami pislogós lámpával kifigyelték, hogy van-e periférikus látásom, és kész. Ezután kaptam egy két lapból álló tesztet, ahol minden kérdés mellett van 4 lekaparható négyzet, ha a helyes válasz mellettit kaparja le az ember, akkor
- lát egy pipát
- nem dobott ki 84 dollárt feleslegesen
35 kérdés van és 32 helyes válasz esetén még kapunk lehetőséget, hogy gyakorlatban is bebizonyítsuk, hogy nem vagyunk veszélyesek a társadalomra, legalábbis autóval. Mivel egy hete minden nap 1-2 órát teszteket csináltam a neten, a kérdések mind személyes jóbarátaim lettek, leszámítva egyet, amit sose láttam, de állítólag benne van a road code-ban, de azt se láttam sose. (tetőn szállított izé vége milyen messzire nyúlhat előre a sofőrülés háttámlájához képest? Nem két méter, mert én arra tippeltem, de nem nyert.) Így egy hibával megoldottam 8 perc alatt (egy óra van rá), ennek következtében szintet léptem, hehe, mehettem megbeszélni a gyakorlati vizsga időpontját és kaptam egy ideiglenes jogosítványt, ami egy sajtcetli. No, meg kifizethettem 70 dollárt és 80 centet, ami a gyakorlati vizsga díja, maga a vizsga jövő kedden lesz.
az ilyen helyzet kereszteződésnek minősül, a piros autónak van elsőbbsége
Kiwi ikonok – NZAA (autóklub)
Kicsit zavaró, hogy az NZAA betűszót ki mindenki használja, ideértve az újzélandi amerikai társaság-ot, az anonim alkoholistákat, erdészeket, könyvelőket, sőt az újzélandi régészeti társaság-ot is. Ez persze nem jelent semmit, ha itt az ember aszondja AA, akkor mindenki tudja, hogy az autóklubra gondol.
1903-ban, egy szépnevű aucklandi sebész (Dr George Thomas Humpfrey de Clive-Lowe) 20 másik autómániással megalakította az Auckland Automobil Szövetség nevű klubot, létehozva a zátony első autós társaságát. Az ország többi részén is gombamód szaporodtak a hasonló szövetségek, az ezt követő években számuk 14-re nőtt. A kor álmodozói voltak, a kutya se vette őket komolyan amikor azt mondták, hogy az autó le fogja cserélni a lovakat és hétköznapi szállítóeszközzé válik majd.
Az első autóstérképet 1924-ben adták kis és a klubtagoknak ingyenes volt. Az ezt követő évtizedekben a friss térképeket rendszeresen postázták a tagoknak, ez a szokás máig megmaradt, csak kibővült az évente frissített országos Bed&Breakfast, szálláshelykatalógus és tematikus térkép kiadványokkal.
1964-ben létrehoztak egy irodát Wellingtonban, amelynek az a feladata, hogy az autós érdekvédelmet a politika közelében végezze. Mára az AA tevékenyen részt vesz az autósok érdekeinek képviseletében, hatással van a közelekedést érintő törvények kialakítására, komoly lobbierő. A nyolcvanas években a 17 regionális AA szervezet összeolvadt és létrejött az NZAA. Ennek központja 1991 óta Aucklandban van, innen irányítják a leányvállalatokat, franchise partnereket, az egész vállalatóriást, ami igen szerteágazó tevékenységet folytat a hatalmas, Albert street-i irodaházból.
2003-ban, amikor a szervezet éppen centenáriumát ünnepelte, a tagok száma elérte az egymillió főt, 2007-ben pedig az egymillió kettőszázezer tagot is meghaladták. Ez elég szép teljesítmény egy 4.2 milliós országban, azt hiszem.
Az AA tagja a Fédération Internationale de l’Automobile (FIA)-nak és a Alliance Internationale de Tourisme szervezetnek, így tagjainak sok külföldi országban képes útmenti segítséget, szolgáltatásokat és kedvezményeket biztosítani. Mára az autóklub nem csak autóklub, hanem egy roppant sokrétűen és szerteágazóan működő vállalatbirodalom, az egyszerű sárgaangyal szolgáltatáson kívül ma már általános biztosító, utazási iroda, és pénzintézeti részleg is van.
A szolgáltatások között a sárgaangyal a legnépszerűbb, de felsorolni is nehéz mi mindent nyújt a tagoknak a szervezet. Mivel a hosszú évek során iromba nagy adatbázisokba szedték össze a járművek adatait, most tudnak használtautó előéletet vizsgálni, és értéket/állapotot felbecsülni vásárlás előtt. Emellett nyújtanak aktuális forgalom információt, percenként frissülő webkamera képeket, működik egy – egyelőre – bétaverziós térképszolgáltatás, de házhoz is jönnek km-órát hitelesíteni, van országos szervízhálózatuk, ahol wof-tól a motorcseréig bármit elvégeznek, és a portáljukon a tagoknak mindenféle információkkal kedveskednek, az autótesztektől a fenttartási költségek számításán át, a hasznos vezetési és autótartási tippekig. Az AA-nál lehet jogosítványt is szerezni és az ehhez szükséges tanfolyamokat elvégezni. Klubtagoknak okos lehetőség, hogy emailban figyelmeztettessék magukat ha lejár a kocsijuk regisztrációja vagy műszaki engedélye, hogy időben elmenjenek megújítani ezeket. Az igénybevett szolgáltatásokat amolyan smartkártya módjára pontokkal jutalmazzák.
Hatalmas cégmammut lett az AA, viszont működik, ráadásul én 69 dollárzokért lettem egy évig tag, (ha még rádobok 45-öt, akkor lehetek AA+ ami mégsokkaltöbb szolgáltatást nyújt) ami nem egy egetverő összeg és kapok is érte valamit. Nem beszélve az online részről, ami egy ekkora cég esetében általában katyvasz szokott lenni, de az autóklubé nem az, jól működik, a tagságomat is interneten intéztem öt perc alatt.
.