Az úgy volt, hogy már igen régóta voltak mindenféle fura hangok, de igyekeztem nem törődni a dologgal (megbírja ez, megbírja) de aztán kicsit elfajult a helyzet és kénytelen voltam beavatkozni.
A dömpi – némi barkács
Ahogy a korábbi dömpiposztban már említettem, számos apró elvégzendő van még hátra. Ma túljutottam néhányon, bár a lista, – mint minden öreg autó esetén – végtelen. Akit nem nagyon érdekelnel a műszaki-filozofikus fejtegetések a Japán indusztriális mélylélektan tükrében, az ne is álljon neki.
A dömpi
ne próbáld ki otthon
Pár napja észrevettem, hogy a kocsi rendellenesen mozog az úton, de nem látszott rajta semmi különös, cseles, önszivató módon mindig úgy álltam meg, hogy a beteg rész nem látszott. De aztán!
Kütyü – dupla improvement
Két ügyben is előrelépést követtem el a hétvégén, az egyik az autóval kapcsolatos, ugyanis szegény dömpikén, amikor megvásároltam, nem volt meg a két, tradicionális szúrófény elöl, ellenben mindig is sajnáltam pénzt kiadni arra, hogy legyen ilyen marhaság, amire – tegyük a kezünket a szívünkre, vagy bárki más szívére – semmi szükség, ám most úgy alakult, hogy mégis lett ilyesmi. A másik pedig a telefonkérdés, mert szegény nagyifónom nem ugrott meg egy akadályt, kispadra kerül.
Birkák abuzálására alkalmatos készség
Na nem személyesen, kérem, hiszen gumicsizmám sincs, ami nélkül úgysem abuzálható szabályosan a birkanépség, vásároltunk egy adekvát eszközt a célra. Vasárnapon erős izgalmi állapotban behatoltunk az autópiacra, hogy körülnézzünk, és leltünk is soksok népeket, akik mind eladni vagy venni akartak, annak ellenére, hogy ömlött az eső.
Az alapvető igény az lett volna, hogy vásároljunk egy működőképes második kocsit, amibe mind beférünk és kirándulni is lehet vele, az se baj, ha nem benzinges. Gyors körbenézés után egy volt ami érdekesnek tűnt, azt el is vittük megnézni egy körre, a tulaj egy barátságos kiwiember volt, aki egészen addig volt jókedélyű, amíg meg nem hallotta az ajánlatomat.
Hosszas alkudozás után (kért telefonos segítséget is) még jó 15%-ot leharcoltam az árból, majd elcsattogtunk a postára átiratni, aztán meg haza. Nagyon jópofa jármű, elég nagy is, jó magasan ül az ember benne és mindenféle kütyü van benne amelyet az ördögi delejesség késztet működésre. Úgy híjják, hogy Isuzu Wizard és egy három literes TD motor van benne. Kapcsolható összkerékhajtás meg felező vagy mi, hogy szántani is lehessen vele. Van neki nagy csomagtartója meg nagy kereke meg bigyók. ’96ban gyártották és 168ezer km van benne.
Még ezzel sem tudunk nevezni az átlagos itteni magyarok járműgyűjtő versenyére, annyira alacsony a költsége a járműtartásnak, hogy hajlamos az ember egész flottákat legeltetni a lakóhelye közelében. Mi ennél sokkal szelídebben csináljuk, mindösszesen három járművünk van és a legelső szerzeményünk nemsokára búcsúzik tőlünk, sajnos annak komoly gondjai vannak, végül is csak hat hónapra vettük és annyit becsülettel ki is szolgált. Na, ha elment, akkor marad két járgány, felnőttenként egy, ahogy a gyerek mondja, a „szürkeató” meg a „nagyató”.
