Címke: gastro

Beküldve:

Gasztro – Füst

Ma jött el a nagy nap, hogy a füstről lekerült gyesznóalkatrészek végre méltó helyükre kerüljenek. Úgyhogy délután bepattantam a kocsiba és Tiborék felé vettem az irányt, hogy végre hazakerüljenek a hányatott sorsú husikák. Sajnos a túlnyomóan párás idő miatt a füst nem volt olyan hatékony, mint lehetett volna, de a türelem meghozta gyümölcsét.

A kolbász és a szalámi még kap pár hetet a friss levegőn, száradniuk kell, úgyhogy a mosókonyhánkban kialakítottam egy kis füstöltáru-utókezelőt, ahol most pihengetnek a cuccok, felfüggesztve. A többi holmi pedig elfoglalta megérdemelt helyét a hűtőben, várva a különböző alkalmakat, hogy megmutathassák mit is tudnak.

A legjobb dolog az egészből a füstölt rump steak lett szerintem, nagyon finom, nagyon jól esik a fröccs mellé és ha még érik egy kicsit, akkor még jobb lesz. A disznóságoik is nagyon jók, a füstölt oldalasnak már ki is gondoltam egy lehetőséget amiben részt vehet (székelykáposzta) a sonkából már vacsoráztunk is, és nagyon kellemesen hagyta magát enni.

A bónusztrekk a füstölt sajt és a füstölt lazac volt, ezek a jövőben még számos alkalommal fognak becsücsülni a tölgyfafüst fölé remélhetőleg, mert kiválóan sikerültek. Figyelembe véve, hogy itt az füstölési technika meglehetősen harmatos szokott lenni, ha viszont valamit nagyon megfüstölnek, akkor azt manuka fával teszik, amit – hogyan fogalmazzak finoman – nem nekünk találtak ki.

No, és még valami fontos: egy világ omlott össze bennem, de a disznósajt ehető. Nem szívesen ismerem el, de amit Tibor készített, az kifejezetten jóízű, finom hússal teli, szóval egyrészt még csak nem is hasonlít azokhoz a gyári vackokhoz, amit a vágóhídi hulladék, műszak utáni összetolásából hegesztenek. Nem lettem rajongó és feltétlen hív, de ami igaz, az igaz, remek cucc. Készült még májas is, majd felteszem ide a fotóját, de arról elfelejtettem csinálni, úgyhogy most csak bemondásra tessék elhinni, hogy klassz.

Beküldve:

Szüret

A kertünkben többféle gyümölcsfa is lelhető, nektarin, őszibarack, feijoa és valami grapefruit-féleség. Amikor ideköltöztünk, akkor a gyümölcsök szép mélyzöldek voltak a fán és bár nem volt rossz ízük, de erősen citromba hajló, savanyú lé jött ki belőlük. Gyanítom, hogy a természetes keresztbeporzásnak köszönhetően a növény már inkább olyasmi, mint amit a kutyáknál úgy hívnak, hogy “játszótéri keverék”. Ha valaki véletlenül tudja, hogy ez mifene növény, ne legyen rest megosztani a szerkesztőséggel a kommentek között!

Mostanra majdnem tökéletesen érettek, a színük narancsos árnyalatú sárga és sajnos a fa nagyobbik része átlóg a szomszédokhoz. Viszont ma az eső ellenére kimentünk a gyerekkel és leszüreteltünk vagy öt kilót belőle és mivel orvul, előre megfontolt szándékkal beszereztem egy citrusfacsarót, kitekertük a gömbökből a lét. Most a gyümölcskosarunk környékén már kritikus tömeget kezd elérni a vitaminok mennyisége.

Meglepő mennyiségű lötty van bennük, pedig a héjuk vastag. Viszont a gyümölcsök belsejének és a belőlük facsart lének olyan színe van, amit csak begombázott marketingesek képesek megálmodni és leküldeni a termékfjelsztésre, ahol a félhomályban élelmiszervegyészek űzik sátáni mesterségüket.


Gömbönként kinyerhető kb. nettó egy deciliter tiszta gyümölcslé, ha az egyik nagyobbacska, akkor a kétdecis pohárba be se fér a csavarmány. Mi ma egy liter körül ittunk meg a gyerekkel és persze kapott nejecske is egy rendes adagot, amikor hazatért a GDP rá eső részének előállításából. A lé íze legközelebb a grapefruithoz van, erős mandarinos és narancsos beütéssel, nem túl édes. Az egyetlen káros hatása az, hogy olyan leszek, mint popej, vagy egy megszállott játékgépező, a jobb karom látványosan nő a sok facsarástól.

.

Beküldve:

Meggyalázása mindennek ami szent

Nagy tisztelője vagyok mindenféle keleti kultúrának, iskolában is tanultam róluk sokat, sőt bizonyos tekintetben szakmám is a keleti kultúra. Ennek ellenére most olyan mérvű tiszteletlenségre vetemedtem, amiért bocsánatot kéne kérjek, szajonára micubicsi. Nem teszem. Szeppuku dozsó.

Miután maguk a japánok nem átallották legyártani eme dobozt, amiről már dicsőítőleg megemlékeztem, maguk köpték szemen a hagyományt, miközben telitalppal dolgozták a kommercializmus sarába. Subaru szenszej. Így nekem is csak kicsit van lelkifurdalásom, hogy a fúzós konyha jegyében ezt a disznóságot követtem el.

Fasírt tepsziben.

Konicsiva vakizasi.

Beküldve:

Gasztro – fedettpályás sertésfeldolgozás

Itt a zátonyon csuda dolgokat lehet enni, de a jól megszokott mindennapi, otthonos kaják egy része bizony hiányzik. Ez önmagában nem is baj, része a kompromisszumnak, de a komfort fokozása érdekében nem tehetetlen az egyszeri de lelkes blogozó. Sőt blgozók. Az alapvető probléma a feldolgozott sertésalkatrészek hiánya, ideértve a kolbász, füstölt kolbász, füstölt szalonna, szalámi, egyáltalán a paprikás és a rendesen füstölt holmikat. Magunknak kell gyártanunk ilyesmit.

Némi előkészületeket és huzamos tervezést követően a mai viharos, esős-szeles nap volt, amelyet kiválasztottunk a nagy esemény lebonyolításához. Az előkészületek nagy részét Tibor vállalta, ő biztosította  a helyet és a felszerelést is, mi pedig Csanáddal a gyakorlati segéderők munkájára készültünk fel. A vihar miatt az eredendően outdoor mulatság fedettpályára szorult.

Taktikusan reggel még beugrottunk a német pékhez, ahol két nagyon kedves ázsiai néni szolgált ki, itt jutottunk hozzá egész eddigi ittartózkodásunk legjobb kenyeréhez, pár igazi kroasszonhoz, hogy kellemesen bereggelizzünk mielőtt nekiállunk a feldolgozásnak. A reggeli Tibor korábbi gyártású kolbásza-szalámija volt, némi házilag füstölt sajttal.

A projekt elemei :

  • – füstölt kolbász
  • – sütni való kolbász
  • – szalámi
  • – abált szalonna
  • – házimájas
  • – disznósajt
  • – füstölt rumpsteak
  • – füstölt sajt
  • – füstölt lazac
Az utolsó három tételt Tibor már korábban megcsinálta, mert ezeket csak füstölni kellett, a sajt és a rumpsteak kiváló lett, ha megérik, akkor világbajnok, a lazac pedig kicsit sótlan, de jóizű. Úgyhogy ránk csak a további tételek elkészítése maradt. A kolbászhús bekeverését tudományos alapon végeztük, kb 1 kiló őrölt pirospaprika felhasználásával, (igazi hazai) és egy erre a célra is kiváló szerszámmal, amivel mások a diszperzitet kavarják a vederben. Jó az kolbászhusira is, ha bírja a fúró…
Első körben a szalámi töltésének láttunk neki, ebből készült kb 15 kg, egy eléggé bázikus, kínai hurkatöltő és plasztik bél segítségével. Amíg én Csanáddal töltöttem, a kolbászhoz való birkabél ázott, addig Tibor nekilátott a szalonnák főzésének és a disznósajt alkatrészeinek, ezzel el is babráltunk egy darabig. Közben természetesen – hiszen disznóvágás szimulátorról van szó – pálinkázgattunk, (szilva, cseresznye) és unikumoztunk, és persze folyamatosan kísértük mindezt forralt borral, végül is tél van, ugyebár.
Amikor a szalámigyártást befejeztük, gyorsan csináltunk egy ebédnyi kolbászt, megsütöttük és megebédeztünk, majd folytattuk a kolbásztöltést. A másik 15 kiló hús ide került, a komótos folyamatot csak pálinka- és áramszünetek tarkították. Aztán a villany végleg elment, az időjárás úgylátszik szétverte Aucklandban több helyen a villanyt, ami nem lett volna baj, csak az utolsó tíz kiló hús még nem volt bekeverve, amit kézzel kellett megcsinálni a babafürdetőkádban. Készült még erősen fokhagymás abált szalonna, az most  hűtőnkben várja a holnap reggeli bevetést, de lehet, hogy mindjárt ráfordulok egy karéj kenyérrel…
Az egész kaland kábé reggel fél tíztől este fél hétig zajlott, a gyerek délutáni alvása után befutottak a lányok is. A tervezett termékpalettából csak a májas elkészítése nem sikerült, mert nem volt elég disznózsírunk a kivitelezéshez és Orewa határában ennek beszerzése végül is reménytelennek bizonyult. ((a mad butchert most nagyon nem szeretjük)) Ezt a későbbiekben pótoljuk. Az elkészült holmik felkerültek a füstre, ahol megfelelő időt fognak tölgyfaforgács füstjén eltölteni, ki-ki nemök szerint, majd eztán mennek a hűtőbe, fagyasztóba, nemök szerint.

Beküldve:

Gasztro – SUSHI (lazacos-avokádós maki)

A világ- és fúziós konyha jegyében mindennel érdemes megpróbálkozni, természetesen figyelembe véve az egyéni preferenciákat. (Nálunk például esélytelenek a lábasfejűek, előgerinchúrosok, a 4-et meghaladó lábszám vagy a szem hiánya, vagy szárazföldi jószágnál a lábatlanság. Hal dehogynem, polip sose. Egy holland barátunknál ettünk ugyan kagylót ami nekem teljesen pozitív benyomás volt, viszont azt nyilván a helyi erő tudja, hogy melyik kagyló volt és mit kellett vele művelni, hogy finom legyen)

A sushival Muldi pajtás ismertetett meg, még otthon, jó is volt, de gondoltam megvan nélküle az ember. Itt kiderült, hogy hát annyira nincs meg nélküle az ember, nagyon jó kaja és az itteni végtelen gasztronómiai változatosságban is kitűnik a japán konyha eme remeke. Aztán Pukekóéknál Pukekóné készített kiváló makit, gondoltam nekem is menni fog. Sushiból van sokféle, maki, nigiri, inari, chirasi, oshi, nare, temari… hát

szerintem migidi…

MIvel a doboz amivel sushit lehet csinálni az makisushi-hoz való, ami azt jelenti, hogy a rizsbe töltelék kerül és az egész töltött rizshurkát az ember nori-ba, vagyis szikkasztott hínárba tekeri, ezt karikákra vágja, szószt csinál és abba tunkol-megesz. (valójában alga és nem hínár, de az nem hangzik olyan jól)

Az első lépés, hogy beszerezzünk minden hozzávalót, ami itt nem egy kunszt, számos kis boltocska foglalkozik a speciális ázsiai igények kielégítésével, ahol általában még az árcédulán is minden ázsiaiul van kiírva, de hát ha elég elszánt az ember, akkor kirángatja a kis buddhát a pult mögül és maga után húzva egyszem leánygyermekét, tud olyan kultúrsokkot okozni, amitől bevallják, hogy hol a nori.

Tehát szükségünk van mindenekelőtt sushi-rizsre, mert ezt nem ám akármiből kell csinálni, hanem. Ez nem gond, ilyet mindenhol tartanak, mondjuk rizsből van raktáron, az ember könnyen vehet 25 kilót zsákban. Na kell még hínár, azt is lehet kapni, mindenféle van, szerintem semmi különbség, vettem egyet, amiben 10 hínárlap van meg egy kis csomag szilikagél, hogy a hínár ne vegye fel a levegő nedvességét. Az elmélet az, hogy füstölt lazacos-avokádós makit fogok csinálni, úgyhogy vettem avokádót, lazac meg volt itthon.

A rizst természetesen nem úgy kell főzni, mint a rizst, ez sushi kezicsókolom, számtalan forrásból próbáltam tájékozódni, a lényeg az, hogy szottyosra kell főzni az alaposan kimosott rizst. (tekintsünk el a „hárompercig nagylángon, gyújtsunk füstölőt, húsz percig kislángon, égessünk pénzt, finoman ütögessük a kizárólag rizsfőzésre használt edényünket, gondoljunk buddhára, mondjuk OMM” magyarázatoktól) Mossuk ki a rizst alaposan és főzzük szottyosra.

alsó fél + töltelék

Tisztítsuk meg az avokádót a magjától és a héjától, készítsük elő a lazacot és várjuk meg amíg a rizs kezelhető hőmérsékletűre hűl. Ha ez megvan, akkor a tudományos makicsinálónkat biztosítsuk ki és készüljünk a bevetésre.

felső fél feltöltve

Első körben a doboz aljába töltsünk rizst, a félhenger közepébe, hosszanti irányban, ujjal vagy kanálnyéllel okozzunk egy vályút, ebbe sorjázzuk bele a halat, rá az avokádót és újra halat. (hengerünk középpontosan szimmetrikus, ügyelmezzünk erre!) Ha a belevalók fixen elhelyezkedtek, akkor lapátoljunk a tetejére rizst tömören, úgy, hogy a gerinc vonalában kicsit púpos legyen, majd helyezzük rá a félhenger ellendarabját és nyomjuk össze.

rácsukva a tető

Ha túl sok rizst tettünk, akkor szedjünk vissza kicsit belőle, nekem a harmadik rúdnál sikerült eltalálni a jó rizsmennyiséget előszörre. Hagyjuk kicsit a dobozban összeszokni a henger két felét, addig valami száraz és kemény felületre terítsünk egy lap nori-t. Vegyük le a doboz tetejét, ha ügyesek voltunk, akkor oldalt nem látszik a töltelék, csak a hófehér rizs és a hengerünk egyben is marad és szabad fele felfelé néz.

tetőt le

Valahogy nemzetközi egyezmények (összeesküvés?) alapján a koreai hínárlap és a japán sushidoboz méretei pont passzolnak, ezt vagy a „népek barátsága sushi konferencián” vagy titkos tongok éjféli gyűlésein határozták el, nem tudni, de egy hínárlap pont egy makihoz tökéletes.

feltekerés előtt

Óvatosan helyezzük a dobozt a hínárra úgy, hogy elvágólag legyen a doboz éle a hínárlap élével, majd a doboz alján direkt erre a célra kialakított lukakon gyakoroljunk nyomást a belső betétre ami a sushink alját képezte eddig. Lehet, hogy a doboz elválik a betéttől, ez nem baj, a betét alján szándékosan van két fül, amivel kinyomható a henger sérülés nélkül a hínárra.

maki

Ha a hengerünk alaktartó (no para, egyben fog maradni, ha szottyos a rizs) akkor ügyesen lökjük előre, a hínár ráragad, és tekerjük fel egészen. Lesz átfedés a hínár két szélén, ez nem baj, ha felgöngyöltük a makinkat, akkor hagyjuk is úgy, hogy az átfedés alul legyen, ahogy a rizsből kiszívja a nedvességet az alga, összetapad szépen és egyben tartja az egészet. Ha kihűltek (a rizs még langyos volt amikor csináltam) akkor nagyjából egy collonként (2,54mm) hirtelen mozdulattal, nagyon éles késsel vágjuk fel a hengereinket. (én láttam hogy csinálja a sushiboltban a droid, kés éle a vágódeszka élének támasztva és ennél a pontnál megtámasztva hirtelen, csuklóból vág) Egy maki rúdból hét korong (kismaki? Aki Kaurismäki?) lesz, ideális esetben.

4 maki

Nekem a 2 cup rizs kifőzve pont 4,2 makira volt elég, de ugye lefele kerekítünk, tehát 4 felvágatlan hengerem lett meg egy fél bögre főtt rizs. (négyhengeres makisushi, hehe) Mivel egy avokádó és 100 gr lazac is ennyire futotta, minden szerencsésen alakult, már csak a tradicionális szószt kell megcsináljuk hozzá.

szójaszósz + wasabi

szójaszósz – wasabi – wasabis szójaszósz

A szósz igen bonyolult, kell hozzá wasabi és szójaszósz. A szójaszószban keverjük el a wasabit (ami japán torma (vizitorma?), szép zöld színű krém) és meg is vagyunk. A sushizabálás menete nem bonyolult, mondhatni letisztult, pálcikáink közé kapjuk a makit, beletunkoljuk a szószba és hamm. Arra figyeljünk, hogy a wasabi nagyon gonosz tud lenni, én ettem már olyat is ami nem volt erős, meg olyat is amitől leugrott a zokni a lábamról. Ha a wasabit felbontjuk és egy ujjhegynyitől könnybe lábad a szemünk, akkor csínján bánjunk vele. Természetesen ebből is alig háromszázfélét lehet kapni (mint szójaszószból) és ha a távolkeleti írás-olvasás nem erősségünk, akkor jó eséllyel soha a büdös életben nem fogunk újra ugyanolyat venni. (pardon a kanalakért, nincs szószostálunk)

makifelvágott

Az egész sushikészítés nem egy etvasz, nem kell hozzá sem kézügyesség sem nyelvérzék, ha van ilyen dobozunk és láttunk már sushit, akkor minden magától megy szépen. Megírni ezt a posztot tovább tartott, mint megcsinálni a cuccot, persze a rizs pihentetését és főzését nem számítva. Ráadásul eléggé tömős kaja, tehát 28 kész korongra már vendégeket is lehet hívni.

Itadakimasu!

Hozzávalók 4 makihoz (28 kismaki):

  • 2 cup sushi rizs
  • 3 cup víz
  • 1 avokádó
  • 100gr füstölt lazac
  • 4 lap nori
  • wasabi
  • szójaszósz
  • makihengergető edény
nej uzsidoboza holnapra (természetesen sistema)
.
Beküldve:

Gasztro – kacsasült almával

 

Tegnapelőtt könnyelműen megbeszéltük Andrással, hogy sütünk majd valamikor kacsát nálunk, mert neki nincs sütője. Ennél vadabb dolgokra is bólintottunk már, úgyhogy erre is, és egész tegnapig el is feletettem a dolgot, amikor is András sms-ben kérdezte, hogy jöhet-e ma a kacsával… Nu, a délelőtti kis kirándulásunk után úgyse volt sok dolgunk, úgyogy jött a kacsa. Alaposan meg volt fagyva, szép hosszú csőre volt és kb két kiló volt az egész jószág.

 

Kiolvasztottuk, majd levágtam a fejét és a lábakat térd felett, majd belülről alaposan megkentük majorannával és kis rozmaringgal, teletömtük a pocakját friss almával. Ezután a bőrét itt-ott felszúrtuk és egy jó marék fokhagymát dugdostunk alá.

 

A bőrét kívülről só és bors keverékével bedörzsöltük, evőpálcikából faragtunk hústűket, hogy összetűzzük a töltemény mögött a bejáratot és a tepszibe fektettük, vastagra vágott hagymákra. Kapott maga mellé egy fél pohár vizet (a kacsa azt szereti, igennem?) letakartuk fóliával és betoltuk a sütőbe. A bőrét kockásra bevagdostuk, hogy a zsírja jobban kisüljön.

 

Kb három és fél órát töltött a hőkamrában, ebből az utolsó harminc percet már grilleztük, időnként locsolgatva a saját zsírjával, hogy a bőre szép ropogós-barna legyen. Időközben elszaladtunk krumpliért, és készítettünk egy alapos krumplipürét tejjel, vajjal, sóval és szerecsendióval, bontottunk egy üveg száraz verest és kiszedtük az állatot, hogy feldaraboljuk.

 

Nagyon kellemes volt, nem is száradt ki, a hús viszont kellően omlós lett, szinte leesett a csontról. Az almák és a fokhagyma krémesre sült, mindkettőt kenni lehetett. Utána némi fagyival segítettünk szegény állatnak az átalakulásban. Elment vele az egész délután, de nagyon megérte, jó móka volt együtt főzni mással és mégjobb mulatság volt élvezni a sok macera gyümölcsét. Mielőtt András hazament volna még megkérdezte, hogy mi a véleményünk az egyben sült báránycombról, úgyhogy azt is kipróbáljuk.

 

 

 

Beküldve:

Gasztro – ázsia

 

Ma ismét jártunk a kínai boltban ahol gyakran vásárolunk, bár istenigazából nem ide indultunk, hanem egy klassz kis garage sale-re, ahol viszont nem találtunk semmi használhatót sajnos. Már előre megbeszéltük Zsolttal, hogy együtt megyünk garázsfosztogatóba, de csalódnunk kellett a kínálatban. Viszont, ha már úgyis lógott az eső lába meg felkeltünk korán, Zsolt kutyájának pedig elmaradása volt eszetlen mennyiségű disznómáj felzabálásában, eliramodtunk a boltba. Vittem fényképezőgépet is, ha meg valami hülyeséget írtam, akkor remélem Zhaoman kijavít… 

 

ezt össze kell főzni valamivel

iddmeg

ezt meg kell inni

ezt valami mellé kell enni

különleges vagdalthús

szárított ajóka

szárított gomba

felülszárított hínár,alul nemtommi

szárított nemtommi

jobbra majomfejgomba

nem hernyó (hanem valami gombaféle)

balra tintahal jobbra nemtom

 

 

Beküldve:

Esős szombat – eurodeli

Ma, napra pontosan nyolcvannyolc évvel a Panama-csatorna megnyitása után Hendersonba mentünk, megnézni az EURODeli nevű boltocskát, ahol mindenféle finomságokat lehet kapni. Eddig abban a hitben éldegéltünk, hogy az nagyon messze van és kár is odáig elmenni, de most nekivágtunk. Csak a Lincoln roadig kell menni és már ott is vagy.

A boltocska eléggé nagy, és soksok remek finomság van benne, amit hiányol a magyar ételbarát, meg sok olyan amit nem hiányol. Van soksok húskészítmény, a nagyja ausztrál eredetű, soksok podravka termék, savanyúkáposztától az ajvárig, vegetától a fűszerekig. Van sütnivaló kolbász, amit vettem is és meg is sütöttem itthon és nagyon finom lett, és vannak tojásos tészták, levesbetétek.

Meg kedves kiszolgálás, meg minden. Szóval nagyon jó kis bolt és nincs is nagyon messze. A két sláger nekem a kefír volt (helyi gyártmány amúgy) ami teljesen olyan, mint gyerekkorom poharas kefírjei csak itt „drinking yoghurt”-nak hívják, a másik pedig az alábbi képen megtekinthető.

pappito.com

A betűtészta azért jó, mert amikor az ember szülei mindenféle változatos pofonokat ígérnek, hogy hagyja abba az olvasást evés közben ( a „nem is evés közben olvasok, hanem olvasás közben eszem” dumák csak közelebb hozzák a pofon eseményhorizontját ) a betűtésztába nem lehet belekötni, mert az szülő anyánk főzte nekünk. Igaz, hogy macerásabb kirakni belőle bármit, de így mennek az emberek copywriternek, akik nem szeretik a paradicsomlevest, csak a betűtésztát benne… No, és lehet, hogy ebből még fejlécet is faragok a blogomnak.

Beküldve:

Gasztro – marha gombaszósszal

A sok bevándorlós izgalom után nézzünk valami finomat! Tegnap jártak nálunk Whatever Zsuzsiék, de persze nem mondom el, hogy 20ml szójaszószért jöttek, viszont beszélgettünk és valami gombás kajáról is esett szó, nekem meg előjött az ízmemóriámból nagymamám legendás gombaszósza, amely részben feledhetetlen, részben nem tudom hogy kell csinálni. Úgyhogy délelőtt elsétáltunk a gyerekkel a zödlségeshez és beszerztünk némi friss gomákat, hátha sikerül.

Kis kitérő, hogy a zöldségesnél mindenféle fűszerszámot is lehet kapni (vettem is rendes köménymagot), meg még sárgaborsót és vörös lencsét is, de ami a legklasszabb volt, hogy láttam paprika őrleményt. Hát a színét az is kiröhögné, aki sose járt szegeden, ellenben a címkéjét kiolvastam és teljesen korrekten ott áll, hogy ez hungarian speciality, ebből van a gulyás meg a pöci, és a magyarok nem átallják kolbászba is tenni. Sajnos az is rajta volt, hogy capsicum-ból van, ami itt a zátonyon kaliforniai paprikát jelent, semmiképpen sem azt a pirospaprikát, amit mi megszoktunk. Lehet, hogy kalandvágyból kipróbálom, de eléggé reménytelen, mivel úgyis csak díszítésre használják, a helyi erők sokkot kapnának, ha meglátnának egy magyar szakácsot, ahogy evőkanállal nyomja hat fejnyi hagymára a pörköltalaphoz.

No, de vissza az iparhoz, kaptam egy böszögény nagy kést Zsuzsitól, (kutyád leszek a másvilágon, Effendi!) ami egy igazi chef kés, és nem lehet sokkal hosszabb, mint amit Piszkos Fred használt. Egy szúrással ki lehetne végezni vele egy fél birkanyájat. Életnagyságnál egy kicsit nagyobb, összesen 39 centiméter hosszú, ebből 26 centiméter a penge. Svejci. Csak keresztben fér be a fiókba. A képen alatta van az a kés amit eddig használtam, ami majdnem ugyanilyen nehéz, viszont gyorsan elveszti az élét és rövid. A naggyal prímán lehet szeletelni, ahogy a nagyon csinálják, hogy leteszik a kés hegyét és csak a nyelet emelgetik, ahogy tolják alá ballal az aprítanivalót.

Remek alkalom volt a sok gombácskán kipróbálni, roppant haladósan lehet vele ügyködni, csak az a szokatlan, hogy mekkora hely kell neki. Mindenesetre ha valaki nagyon nem bírja visszafogni magát, akkor nyugodtan ajándékozzon nekem egy fiskars santokut-t, duzzogva el fogom fogadni!

Naszóval a cél az, hogy elérjük a sült marhát gombaszósszal (lelövöm a poént, sikerült), ehhez az alábbiakat cselekedtem: Fogtam jó fél kiló gombát, megmostam és felvágtam apró darabokra, olajon egy fej apróra vágott hagymát üvegesre pároltam, aztán beledobtam a gombákat, hogy levet eresszenek. Ezalatt felvágtam hártyavékonyra 4 gerezd fokhagymát és azt is beküldtem a többiekhez.

Amíg a cucc hőkezelődött (vagy ahogy apám mondaná, kapta a hiccet) egy doboz tejfölt, két evőkanál mustárt, sót, fehérborsot és 3 evőkanál krémsajtot összekevertem alaposan. Amikor a gomba megfonnyadt és lett egy kis leve, akkor ráöntöttem óvatosan a masszát, szórtam bele kicsi rozmaringot és összeforraltam.

Ezalatt elővettem 4 szelet szép marhahúst és besóborsoztam, vékonyan olajozott tepszibe fektettem, mindegyikre raktam egy babérlevelet amit letakartam egy paradicsomkarikával, a maradék paradicsomot mellészórtam, fóliával letakartam az egészet és be a sütőbe. Kb. egy óra, egy és egy negyed kell neki, attól függ milyen vastag a marha, a sok paradicsomtól nem is sül, hanem inkább párolódik, szépen megpuhul.

Aki kitalálja, hogy mi volt a köret, az indulhat Pukekó blogjátékán 🙂

Beküldve:

Gasztro – Pizza

Alapvetően mindenféle pizzareceptek vannak, én magam is mindenfélét összeolvastam már olyan hozzávalókról, mint az olívaolaj meg a szezámmag. Ugyanakkor vékony tésztához a legegyszerűbb recipe a legjobb, úgyhogy most ezt tárgyaljuk. A mértékegységek cup-ban vannak megadva, mert itt abban számolnak, egy itteni metrikus cup (metrikus, ééted) nagyjából pont 250 milliliter térfogatú, a grammokkal nem szarakodunk.

Kell hozzá:

  • 2 cup liszt
  • 1 cup víz
  • csipetsó
  • csipetcukor
  • 2 csapott teáskanál élesztő
Ennyi az egész, mégis működik. Mondom hogyan. Az élesztőt beletesszük egy pohárba, nyakonvágjuk egy teáskanálnyi cukorral és egy deci langyos vízzel. Ezután kicsit megkeverjük (állítólag fémkanállal nem szabad, de hát fehér elefántra se volt szabad gondolni) és langyos helyre tesszük. Erre legcélszerűbb a kb 50 fokra felmelegített, majd kikapcsolt sütő. ( bármi jó, tévé vagy számítógép teteje ) 12-15 perc alatt rendbejön.
Amint a cucc súrturájz, megkel, akkor fogjuk a liszt és beleszórunk egy jó csipet sót, összekeverjük és egy cup vízzel meg az élesztős hogyhíjjákkal meggyúrjuk. A liszttől függően lehet, hogy kell még bele víz, vagy nem kell egy cup, ezt érzi aki gyúrja. A lényeg, hogy nagyjából száraz, nem ragadós felülete legyen és kellemesen elasztikus állaga. Ha ezt elértük, akkor szórjuk be a tetejét kevés liszttel, és be a langyos helyre egy jó fél órára, bátrabbak 35 percig is elmehetnek.
Ha erős csodálkozásunkra a tészta már kb duplájára dagadt, akkor óvatosan tépjük ketté és már ne gyúrjuk, hanem az egyik felet takarjuk le, és száműzzük vissza a langyos helyre. A másik felet kézzel nyomkodjuk laposra, majd sodrófával finoman nyújtsuk akkorára, amekkora edényben vagy lemezen fogjuk sütni. Kerek pizzát csináljon a donpepe meg az olaszok, mi tisztességes konyhabarátok nem dobáljuk a tésztát és nem csinálunk belőle helikoptert. Ha kinyújtottuk, akkor kellemesen vékony, de tartós tésztát kapunk, ezt fektessük a kissé kilisztezett edényre-edénybe, és nyomjuk rá a feltétet. Nyilván, ha két edényünk van, mint ahogy nekünk nem, akkor egyszerre érdemes megcsinálni a két adagot. Én szoktam a lisztbe oreganot tenni, mert ettől jópofábban néz ki, de enélkül is tökéletesen működik. Ráadásul, mivel nekem egyelőre sodrófám sincs, a nyújtás egy bacardi breezer-es üveggel csinálom. (tropical lime ízű volt a tartalma)
Általában a feltét alapja paradicsomszósz, erre a bézik modell a sonka és sajt, de most kivételesen előre csináltam frankó feltétet: kb 30 deka marhahúst felkockáztam, olíván feltettem egy serpenyőbe és amikor az egész átmelegedett, akkor kapott sok fokhagymát, szójaszószt meg vizet. Nagyon pici kockákat csináltam, hogy viszonylag gyorsan elkészüljön, és többször fel kellett önteni vízzel, mert nem volt puha. Az utolsó felöntés után kapott két evőkanál mézes csiliszószt, rozmaringot és sóborsot. Ezután elforraltam az összes levet és jó erős lángon megsütöttem. Ettől még kisebbre összementek a kockák, de teljesen átitatódtak a szafttal.
A kinyújtott és paradicsomszósszal lekent tésztára ezt a husit szórtam, sajtot rá és be a sütőbe, a másik adag pedig sonkás-sajtos lett. A csípősmarhás tejföllel nagyon klassz, megérte a babrálást meg az időt. Amúgy is szinte minden konyhai maradék jó pizzafeltét, a kelbimbótól az egy darab tojásig.