Ez ugyan még tavaly történt, de azért elmesélem. Évvégén került egy fél disznó némi sallangokkal, amine egy részét kolbásszá változtattuk.
Gasztro – töltött hús
Tegnap, amikor a havi húsadagunkat zsákmányoltam, feltűnt, hogy szép darab sertések vannak lemészárlás utáni állapotban, legott felrémlett előttem a töltött dagadó, amit otthon is szívesen csináltam, hát még milyen szívesen ettem.
Mivel füstölt kolbász van a háznál, hehe, nem volt vitás, hogy egy kolbit be kell áldozni, így is tettem. A letisztított husit (pork rump, legyen az bármi) felszúrtam, mindkettő darab kapott egy-egy, 20 centiméter pengehosszúságú kolbászdarabot. Ezután a recirkuláció és a környezettudatosság jegyében, fogtam azt a fűszeres, hagymás, fokhagymás, vuszterszószos olajat, amiben a tegnap kisütött szték páclódott, és belentöttem a tepszi aljába. Két paradicsomot is durvára szelve mellé szórtam, hogy ne unatkozzanak.
A megdugott húsokat sóztam, borsoztam, kaptak a hátukra egy kis majorannát meg koriendert, és a kiszáradás (ami, mint tudjuk, az egyik legkomolyabb veszélyforrás a mindennapokban) ellen betakargattam őket szalonnával. Az a munkahipotézis, mely szerint a kolbász zsírja belülről, a szalonnából kisülő zsír meg kivülről fogja átitatni a malacot, maradéktalanul helytállónak bizonyult.
Az áldozatokat vagy másfél órát hőkezeltem alufóliával lefedve, majd kaptak kisebb lángon még jó negyven percet, immáron szabadon kitéve a sütőmegpróbáltatásainak. Mielőtt végleg elkészült volna a sütemény, bedobtam egy kis rizst a rizsfőzőbe, és felszabadítottam egy jó adag, eleddig fémkoporsóba zártva senyvedő céklát is. Kszm, kszm, virágokat az öltözőmbe.
Időközben olyan zuhé lett, hogy az esőcsatorna nem tudta elvezetni a vizet, körben vízesés volt a tető szélén. Nyilván mire a kameráért szaladtam, már enyhült, de ha lesz még, akkor készítek kisvideót róla.
.
Füstölt kolbászok
Sajnos a hizamos esőzések és a magas páratartalom együtt kedvezőtlen hatást gyakoroltak a kolbászállományra. Az ültetvény (igazából függesztvény) a kezdődő penészedés jeleit mutatta, annak ellenére, hogy folyamatosan huzatban csücsültek, úgyhogy sürgős beavatkozást igényelt a helyzet.
Tulajdonképpen még egy hetet kellett volna száradniuk, de sajnos erre nincs mód, inkább korábban elteszem őket, mint mindet elveszítsük, mert megrohadnak szegények. A megjelent kezdődő penészedést eltávolítottam és az egész készletet hidegre tettem.
A szalámikkal kevesebb a gond és azok műbélben vannak, szóval ott könnyebb a helyzet, és a penészkedés is kevésbé jelentkezett, úgyhogy őket még hagytam a szélben lógni, nekik nagyobb szükségük is van rá, mint a kolbiknak, amik majdnem készen lettek két hét alatt. Hát ez a helyzet. Száraz hűvös hely kéne, ehelyett van közepesen hűvös és szárazságról egyáltalán nincs szó.
Nincs mit tenni. Időjárás van.
Gasztro – Füst
Ma jött el a nagy nap, hogy a füstről lekerült gyesznóalkatrészek végre méltó helyükre kerüljenek. Úgyhogy délután bepattantam a kocsiba és Tiborék felé vettem az irányt, hogy végre hazakerüljenek a hányatott sorsú husikák. Sajnos a túlnyomóan párás idő miatt a füst nem volt olyan hatékony, mint lehetett volna, de a türelem meghozta gyümölcsét.
A kolbász és a szalámi még kap pár hetet a friss levegőn, száradniuk kell, úgyhogy a mosókonyhánkban kialakítottam egy kis füstöltáru-utókezelőt, ahol most pihengetnek a cuccok, felfüggesztve. A többi holmi pedig elfoglalta megérdemelt helyét a hűtőben, várva a különböző alkalmakat, hogy megmutathassák mit is tudnak.
A legjobb dolog az egészből a füstölt rump steak lett szerintem, nagyon finom, nagyon jól esik a fröccs mellé és ha még érik egy kicsit, akkor még jobb lesz. A disznóságoik is nagyon jók, a füstölt oldalasnak már ki is gondoltam egy lehetőséget amiben részt vehet (székelykáposzta) a sonkából már vacsoráztunk is, és nagyon kellemesen hagyta magát enni.
A bónusztrekk a füstölt sajt és a füstölt lazac volt, ezek a jövőben még számos alkalommal fognak becsücsülni a tölgyfafüst fölé remélhetőleg, mert kiválóan sikerültek. Figyelembe véve, hogy itt az füstölési technika meglehetősen harmatos szokott lenni, ha viszont valamit nagyon megfüstölnek, akkor azt manuka fával teszik, amit – hogyan fogalmazzak finoman – nem nekünk találtak ki.
No, és még valami fontos: egy világ omlott össze bennem, de a disznósajt ehető. Nem szívesen ismerem el, de amit Tibor készített, az kifejezetten jóízű, finom hússal teli, szóval egyrészt még csak nem is hasonlít azokhoz a gyári vackokhoz, amit a vágóhídi hulladék, műszak utáni összetolásából hegesztenek. Nem lettem rajongó és feltétlen hív, de ami igaz, az igaz, remek cucc. Készült még májas is, majd felteszem ide a fotóját, de arról elfelejtettem csinálni, úgyhogy most csak bemondásra tessék elhinni, hogy klassz.
Gasztro – fedettpályás sertésfeldolgozás
Itt a zátonyon csuda dolgokat lehet enni, de a jól megszokott mindennapi, otthonos kaják egy része bizony hiányzik. Ez önmagában nem is baj, része a kompromisszumnak, de a komfort fokozása érdekében nem tehetetlen az egyszeri de lelkes blogozó. Sőt blgozók. Az alapvető probléma a feldolgozott sertésalkatrészek hiánya, ideértve a kolbász, füstölt kolbász, füstölt szalonna, szalámi, egyáltalán a paprikás és a rendesen füstölt holmikat. Magunknak kell gyártanunk ilyesmit.
Némi előkészületeket és huzamos tervezést követően a mai viharos, esős-szeles nap volt, amelyet kiválasztottunk a nagy esemény lebonyolításához. Az előkészületek nagy részét Tibor vállalta, ő biztosította a helyet és a felszerelést is, mi pedig Csanáddal a gyakorlati segéderők munkájára készültünk fel. A vihar miatt az eredendően outdoor mulatság fedettpályára szorult.
Taktikusan reggel még beugrottunk a német pékhez, ahol két nagyon kedves ázsiai néni szolgált ki, itt jutottunk hozzá egész eddigi ittartózkodásunk legjobb kenyeréhez, pár igazi kroasszonhoz, hogy kellemesen bereggelizzünk mielőtt nekiállunk a feldolgozásnak. A reggeli Tibor korábbi gyártású kolbásza-szalámija volt, némi házilag füstölt sajttal.
A projekt elemei :
- – füstölt kolbász
- – sütni való kolbász
- – szalámi
- – abált szalonna
- – házimájas
- – disznósajt
- – füstölt rumpsteak
- – füstölt sajt
- – füstölt lazac
Az utolsó három tételt Tibor már korábban megcsinálta, mert ezeket csak füstölni kellett, a sajt és a rumpsteak kiváló lett, ha megérik, akkor világbajnok, a lazac pedig kicsit sótlan, de jóizű. Úgyhogy ránk csak a további tételek elkészítése maradt. A kolbászhús bekeverését tudományos alapon végeztük, kb 1 kiló őrölt pirospaprika felhasználásával, (igazi hazai) és egy erre a célra is kiváló szerszámmal, amivel mások a diszperzitet kavarják a vederben. Jó az kolbászhusira is, ha bírja a fúró…
Első körben a szalámi töltésének láttunk neki, ebből készült kb 15 kg, egy eléggé bázikus, kínai hurkatöltő és plasztik bél segítségével. Amíg én Csanáddal töltöttem, a kolbászhoz való birkabél ázott, addig Tibor nekilátott a szalonnák főzésének és a disznósajt alkatrészeinek, ezzel el is babráltunk egy darabig. Közben természetesen – hiszen disznóvágás szimulátorról van szó – pálinkázgattunk, (szilva, cseresznye) és unikumoztunk, és persze folyamatosan kísértük mindezt forralt borral, végül is tél van, ugyebár.
Amikor a szalámigyártást befejeztük, gyorsan csináltunk egy ebédnyi kolbászt, megsütöttük és megebédeztünk, majd folytattuk a kolbásztöltést. A másik 15 kiló hús ide került, a komótos folyamatot csak pálinka- és áramszünetek tarkították. Aztán a villany végleg elment, az időjárás úgylátszik szétverte Aucklandban több helyen a villanyt, ami nem lett volna baj, csak az utolsó tíz kiló hús még nem volt bekeverve, amit kézzel kellett megcsinálni a babafürdetőkádban. Készült még erősen fokhagymás abált szalonna, az most hűtőnkben várja a holnap reggeli bevetést, de lehet, hogy mindjárt ráfordulok egy karéj kenyérrel…
Az egész kaland kábé reggel fél tíztől este fél hétig zajlott, a gyerek délutáni alvása után befutottak a lányok is. A tervezett termékpalettából csak a májas elkészítése nem sikerült, mert nem volt elég disznózsírunk a kivitelezéshez és Orewa határában ennek beszerzése végül is reménytelennek bizonyult. ((a mad butchert most nagyon nem szeretjük)) Ezt a későbbiekben pótoljuk. Az elkészült holmik felkerültek a füstre, ahol megfelelő időt fognak tölgyfaforgács füstjén eltölteni, ki-ki nemök szerint, majd eztán mennek a hűtőbe, fagyasztóba, nemök szerint.
Esős szombat – eurodeli
Ma, napra pontosan nyolcvannyolc évvel a Panama-csatorna megnyitása után Hendersonba mentünk, megnézni az EURODeli nevű boltocskát, ahol mindenféle finomságokat lehet kapni. Eddig abban a hitben éldegéltünk, hogy az nagyon messze van és kár is odáig elmenni, de most nekivágtunk. Csak a Lincoln roadig kell menni és már ott is vagy.
A boltocska eléggé nagy, és soksok remek finomság van benne, amit hiányol a magyar ételbarát, meg sok olyan amit nem hiányol. Van soksok húskészítmény, a nagyja ausztrál eredetű, soksok podravka termék, savanyúkáposztától az ajvárig, vegetától a fűszerekig. Van sütnivaló kolbász, amit vettem is és meg is sütöttem itthon és nagyon finom lett, és vannak tojásos tészták, levesbetétek.
Meg kedves kiszolgálás, meg minden. Szóval nagyon jó kis bolt és nincs is nagyon messze. A két sláger nekem a kefír volt (helyi gyártmány amúgy) ami teljesen olyan, mint gyerekkorom poharas kefírjei csak itt „drinking yoghurt”-nak hívják, a másik pedig az alábbi képen megtekinthető.
A betűtészta azért jó, mert amikor az ember szülei mindenféle változatos pofonokat ígérnek, hogy hagyja abba az olvasást evés közben ( a „nem is evés közben olvasok, hanem olvasás közben eszem” dumák csak közelebb hozzák a pofon eseményhorizontját ) a betűtésztába nem lehet belekötni, mert az szülő anyánk főzte nekünk. Igaz, hogy macerásabb kirakni belőle bármit, de így mennek az emberek copywriternek, akik nem szeretik a paradicsomlevest, csak a betűtésztát benne… No, és lehet, hogy ebből még fejlécet is faragok a blogomnak.