Van itten ez az autóflottilla, amit fenttartunk, 33%-al túlteljesítve saját igényeinket. Nem is volna ezzel baj, csak kissé elfigyelmetlenkedtük a dolgot, most meg jöhet a maceratúra.
A Gyösz
Kisütött a nap, úgyhogy csináltam fotót a kisautóról. Kettőt.
Mazdák
Amikor a szép, almazöld-metál nissanunk végleg megtagadta a további együttműködést, akkor vásároltunk egy szinte teljesen hibátlan, fiatal mazdát. Kicsi híján két évet használtuk gond nélkül, a wofokon is javítgatás nélkül szökkent át, most azonban – gondos mérlegelés után – fájó szívvel válunk meg tőle.
Gazda szeme
Napkezdő kisposzt. Már az én napom kezdődött az alábbiak szerint, nem a tiéd. Vagy, ha reggel olvasod, akkor a tiéd is. Izé.
Mazda
Herr Spitz kérésére:
626
vigyizd a felniket!
a kötelező pókháló
extra pókháló
a sors egy Nissan-Mazda konverter
Tegnap este át kellett ugranunk Csanádékhoz, és onnan hazafelé megállt a kocsi. Nej vezetett, és már rángatott kicsit (nem a nej!), mintha akadozna a gyújtás, és mire leértünk a lejtőn, szegény autó elcsendesedett. Még begurultunk a fordulósávba, de ott volt a vége. Indításra csak röcögött, pedig villany volt benne.
Irdatlan mákunk, hogy Csanádék pont ide jöttek volna tankolni a hozzánk közel levő kútra, így egy sávval odébb álltak, megkértük őket, hogy ugyan húzzanak már haza. Mármint minket. Nyilván a piacos nissanban sok vontatókötél volt, és Csanád sem egy sárgaangyal, de hát sebaj, gondoltam magamban, beszaladok a kútra és veszek hirtelen. Végül is ez fogyasztói társadalom, mindent lehet kapni, sőt, nem lehet gond, ugyebár. Valami sárga hevedert simán eltéptünk, muszáj volt kötelet szerezni
A kúton egy kedves pundzsáb egyén mosolyogva közölte, hogy semmiféle kötelük sincs, ami persze szemenszedett hazugság volt, mert a tampon és a mosópor között volt 8méteres rolniban ruhaszárító kötél, de vontatós az nem. A benzinkút az autósokon kívül szinte mindnkire fel van készülve, de hát nem is igazi kiwi akinél nincs saját madzag meg bikakábel meg frnactudjami.
A másik kúton volt erősebb madzag, bár ez sem vontatókötél volt, de megvettem, vidám sárga színű, szinte biztos, hogy valamire még jó lesz, mert a papírjára rá van írva, hogy hajón is használható, UV álló kivitel. Ennek nagyon megörültem, mert éjszaka volt és zuhogott az eső, de mégis más, ha az embernek UV-biztos a madzagja. Na ez a zsineget 4be hajtva rákötöttük a két kocsira és így megtettük a 80 métert hazáig. Az autó meg se nyikkant.
Mivel amúgy is tervben volt, hogy veszünk másikat, Lajoséknál pihent egy kiváló darab, hát rábólintottunk legott, hogy holnap délelőtt elszaladunk érte. Vagyis ma. Autó nélkül persze nem könnyű, úgyhogy elkértük Csanád birkabaszó bighornját és kiszaladtunk Glen Edenbe a mazdáért. Aminek, mint ott kiderült, a kulcsa a munkahelyén dolgozó Lajosnál van, ne kérdjük miért, így alakult.
Na én el Greenlane-be a kulcsért, lányokat ott hagytam Lajoséknál egy óra alatt meg is jártam, alig volt forgalom, ott nej+gyerek+babaülés be a mazdába, én a bighornba és hazacsattogtunk. Az egész kaland, jó ha volt 130 km, szóval sebaj 🙂 Viszont ennek eredényeképpen van egy működő autónk és egy nem működő amit majd megegzaminálok, ha már beadtuk a papírokat az immigrésünbe és csak várni kell. A működővel meg megyünk a dokihoz holnap reggel.
Van neki szép vidám szürke színe, van neki kéziváltója és mindene működni látszik, ami a nissanról már egy évtizede nem mondható el. Sőt, az is lehet, hogy egyszer még kifizetjük! A balkézzel váltás nagyon vicces, meg a kuplung. Hogy az minek?