Köszönöm mindenkinek, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy egy hete nem blogozok, nekem is feltűnt, most a türelmet megköszönve, pótolom a hiányt. Természetesen az elmúlt blogtalan hét alatt is működött az ország (oké, ez engem is meglepett) és mindenféle események is történtek, ezekról még esik szó a későbbiekben. Most ugorjunk vissza az időben a tegnapot megelőző vasárnapig, amikor is Muriwai beachre látogattunk, edukációs céllal. Képek, videók.
Muriwai Beach
Hétfő délután felmerült, hogy a kimaradt lecsóparti helyett beachBBQ-t kellene tartani. Ilyesmit az ember alapból nem utasít el, résztvesz, majd utólag megbánja, ha úgy alakul, szerencsére esetünkben erre nem volt szükség.
Jociék berakták a sütőkét a mikrobuszba, majd 4 autónyi magyar elindult a Tasmán tenger irányába. Nem kell sokat küzdeni, hogy odaérjen az ember, bár addig kombináltunk, mire hat körüli indulás következett be, ami előrevetítette a ránkesteledést meg a délutáni csúcsforgalomban tökölődést.

Kb háromnegyed óra autókázás után elértük a vizet, az erre felkészültek legott surfra-bodyboardra kaptak és a hullámok közé vetették magukat. Tekintsünk el attól a tízperces vitától, melynek témája: „mikor tetőzik a dagály?” Miután ahogy lementünk a partra azonnal elsodortak minket a hullámok, ravaszul megoldva, hogy a száraz ruhának magunkon hagyott cucc elveszítse száraz jellegét. Sebaj, felvettük a beachszerkót, innen már teljesen szörfözésszerű lett a kaland.

A hullámok brutális erejűek voltak, némelyikük több méter magasan jött a part felé, néha pedig orvul oldalról toszogtatták a rajtuk lovaglókat. Elképesztően szép látvány volt az egész, a lemenő napban (nyugati part) felénk hömpölygő tenger és a hullámok tarajáról leszakított vízpermet a levegőben.

Mikorra eléggé elfáradtak a vizesek, nekifogtunk a parkban sütögetésnek, közben vicelődve, hogy ha fél tízkor ránkzárják a kaput, akkor hogy visszük ki a kocsikat és hogy megyünk haza? Az aggodalmaskodást gyorsan elnyomta a szerb taxis által főzött pálinka és a sörök, no meg a finom husikák. Jóllakottan sokkal kevésbé aggódik az ember.

Természetesen közben kukk sötét lett, csak a Hold világított, a csillagos égbolton, azért a parkban tapogatózással tájékozódtunk. Negyed tíz körül felcihelődtünk és hazakocsikáztunk, kicsit afterpartizva Csanádéknál, majd aludni térünk.