Maga az olimpia nagyon érdekes meg népek közti barátság meg ferpléj, meg minden, de nekem mégis 3 komoly meglepetés-élményem van a rendezvénnyel kapcsolatban.
Az első meglepetés az, hogy az előző olimpiai játékok nézegetése közben meg sem fordult a fejemben, hogy a következőt izélandon fogom megtekinteni. Ezen még mindig nem jutottam túl.
Az második természetesen a megnyitóünnepség, a borzasztó komplex és grandiőz esemény, a csilliómillió résztvevővel, formációs gyakorlatokkal és a mindent elsöprő látványelemekkel. Sejtettem, hogy kína nagyot fog mutatni, de ez a színes,szélesvásznú, egész estét betöltő diznilend felülmúlta a képezeletemet (és mindenki másét is, persze).
A harmadik az, hogy a női súlylökés izgalmas. Sose gondoltam volna. Egy tucat bojleralkatú nőszemély olyan messzire dob egy fémgömböt, amennyire csak bírja, hát nem egy hazárd megye lordjai. Viszont most, amikor ezt a posztot írom, éppen a zátonylakó Valerie Vili nevű hölgy vezet, 20,56 méterre dobta a golyóbist, és akikkel versenyez azok is fel tudnak rúgni egy nohabot. Remélem nyer is, bár a kubai dobálók sokkal jobb fejnek tűnnek. Az izélandi hölgy meglehetősen maorinak tűnik, vagy, ha az nem, akkor valami szigeti. Ő dobott először és odavágott egy commowealth rekordot. Most meg nyert. Riszpekt.
.
