Kéretik majd a végén nem röhögni, de tényleg ez a helyi csoda, mindjárt leírom a receptet. Ne várjunk flódnit vagy zserbót, ez nem ejrópa, és azon se lepődjünk meg, hogy eredetileg egy orosz balettáncosról, Anna Pavlováról van elnevezve. Igen, nekünk legalább a dobostorta egy Dobos nevű magyar cukrászról, de hát ide ez jutott, ennek is örülni kell.
Ne kerteljünk, sült tojáshab. Tetején tejszín és gyümölcsök, de akkor is csak ennyi. A karib világban merengue néven fut valami nagyon hasonló és ott legalább nem gondolják azt, hogy ez a nemzeti süti, de hát a kiwi arra büszke, amije van, ez meg van. Hosszas, soha véget nem érő vita zajlik arról, hogy Ausztráliában vagy Új-Zélandon készített ilyet először a művésznő, pacifik turnéjának dicső emléke azért megmaradt. Jelenleg úgy tűnik, hogy izélandé az elsőbbség, de nincs kétségem, hogy pár év múlva Ausztrál tudósok valami kőzetrétegből kimutatják, hogy mégis övék az elsőbbség. A művésznő 1926-ban lépett fel a szigeten, az első dokumentált pavlova recept egy ’29-es New Zealand Dairy Annual magazinban jelent meg, az Otago Egyetem kutatója szerint, úgyhogy az Ausztrálok mehetnek a sunyiba.
Maga a recept nagyjából annyi, hogy kemény habbá kell felverni a cukros tojásfehérjét, kiönteni tepszibe és megsütni lassan. Ha kész, tehát kemény kérge van, de belül puha, akkor a tetejére tejszínhabot kell kenni, gyümölcsöket rászórni és kész. Gyakorlatilag a rákóczi-túrós csak tészta és túrós nélkül.
Kétségtelenül nincs meg benne a flódni komplexitása vagy az eredeti Sacher megbízhatósága, viszont házi körülmények között kiválóan reprodukálható.
.