Nem vagyunk gasztroblog, de azért aki gyakran visszajár a papito.com-ra, az találkozhatott már mindenféle kajákkal, ma rákot akartunk enni, úgyhogy alább az improvizációs folyamat.
Gasztro – saláta és rák
Valami vacsit kellett adni a családnak, úgyhogy körülszimatoltam miből lehetne varázsolni valamit. Leltem a frigóban még egy adag salátánakvalót, amiből a múltkori nagyon finom salit is csináltam. Ez ilyen zöld levelek, amelyeknek csak olaszul van nevük (rukkola meg pikkula vagy mi a rosseb), sőt, egyre erősebb meggyőződésem, hogy az ilyen salátaizék megjelenése határozott összefüggésben van a tavasszal egyre erősődő, kiwi fűnyírási fixációval. Tényleg úgy is néz ki, mintha a fűnyíró dobozából, vagy az árokparti kaszálás utáni maradékból lenne. De finom.
Persze kapott egy kis kiegészítést, sok paradicsomot, egy fej citromba áztatott és besózott lilahagymát apróra vágva, pár gerezd fokhagymát, olívaolajat, rozmaringot és őrölt koriandert, sót, fehérborsot, egy evőkanál balzsamecetet és egy fél citrom levét. A gyerekkel készítettük, apa vágta fel a cuccot, a gyerek meg állt a széken és küldte be a bödönbe amit apa felvágott. Utána jól összekevertem (nem a gyereket) és félretettük (nem a gyereket), hogy összepihenjenek az alkotórészek.
Aztán bedurrantottuk a rizsfőzőt, az elvan csendesen a sarokban, majd szól, ha kész, és nekiálltam a rákokcskák hőkezelésének. Először is pirítottam hagymát, felvágtam két gerezd fokhagymát vékonyra, és amikor a hagymákon már megkezdődött a pörzsanyag képződése (vagyis megpirultak) akkor hozzátettem a rákokat és a fokhagymát meg egy citrom levét
Kapott egy jó csipet borsot, és kivártam amíg elfő a lé, és amikor már mind elfőtt, akkor kapott két evőkanál szójaszószt, amivel állandó keverés mellett összeforraltam. A lé eltűnése után hagytam egy kicsit pirulni, majd levettem a tűzről.
.
Gasztro – shrimp zöldbabbal
Az alapkoncepció már megvolt a fjemben, de a köret még nem, a kísérlet szinte tökéletesen sikerült. Először is, jó sok vajat megolvasztottam a fazékban, ebbe felkarikázott fokhagymaszárat (itt ezt külön lehet kapni fillérekért), karikákra vágott fokhagymát, fehérborsot, sót, kis rozmaringot és egy csipet ételízesítőt kevertem. (kicsit lecsökkent a vérnátriumglutamát szintünk, néha jól jön egy kis ízfokozó) Amikor már kellemes illata volt, akkor ráöntöttem fél kiló vágott zöldbabot, jól beleforgattam a vajas cuccba, fedőt raktam rá és hagytam levet ereszteni.
Amíg a zöldbab párolódott, addig a maradék 3 gerezd fokhagymát olíván barnára pirítottam, majd rátettem a rákocskákat, pici sót, fehérborsot, csipet szerecsendiót és egy citrom kifacsart levét öntöttem. Kivártam amíg levet ereszt és kis lángon hagytam főni a lében, időnként kevergetve, ment közben a zöldbabbal is hasonképpen cselekedtem.
A zöldbabot pont addig kell csinálni, amíg még nem tapad oda az edény aljához, de már gondolkozik rajta, így marad egy kis tartása, nem fő pürésre. A rák meg azután van kész fél perccel, hogy a leve mind elfőtt volna. Ráadásul minden akkorra lett kész, amikor a nej belépett az ajtón, úgyhogy kiváló volt az időzítés.
