Valami vacsit kellett adni a családnak, úgyhogy körülszimatoltam miből lehetne varázsolni valamit. Leltem a frigóban még egy adag salátánakvalót, amiből a múltkori nagyon finom salit is csináltam. Ez ilyen zöld levelek, amelyeknek csak olaszul van nevük (rukkola meg pikkula vagy mi a rosseb), sőt, egyre erősebb meggyőződésem, hogy az ilyen salátaizék megjelenése határozott összefüggésben van a tavasszal egyre erősődő, kiwi fűnyírási fixációval. Tényleg úgy is néz ki, mintha a fűnyíró dobozából, vagy az árokparti kaszálás utáni maradékból lenne. De finom.

Persze kapott egy kis kiegészítést, sok paradicsomot, egy fej citromba áztatott és besózott lilahagymát apróra vágva, pár gerezd fokhagymát, olívaolajat, rozmaringot és őrölt koriandert, sót, fehérborsot, egy evőkanál balzsamecetet és egy fél citrom levét. A gyerekkel készítettük, apa vágta fel a cuccot, a gyerek meg állt a széken és küldte be a bödönbe amit apa felvágott. Utána jól összekevertem (nem a gyereket) és félretettük (nem a gyereket), hogy összepihenjenek az alkotórészek.

Aztán bedurrantottuk a rizsfőzőt, az elvan csendesen a sarokban, majd szól, ha kész, és nekiálltam a rákokcskák hőkezelésének. Először is pirítottam hagymát, felvágtam két gerezd fokhagymát vékonyra, és amikor a hagymákon már megkezdődött a pörzsanyag képződése (vagyis megpirultak) akkor hozzátettem a rákokat és a fokhagymát meg egy citrom levét

Kapott egy jó csipet borsot, és kivártam amíg elfő a lé, és amikor már mind elfőtt, akkor kapott két evőkanál szójaszószt, amivel állandó keverés mellett összeforraltam. A lé eltűnése után hagytam egy kicsit pirulni, majd levettem a tűzről.

.