Jó előre szólok, hogy a napelemes buszt nem én vadásztam ki a netről, sőt nem is ezen a szigeten megy, de úgysem ragaszkodik a szerkesztő úr mereven ahhoz, hogy izélandról szóljon a blog csak, nem vagyunk restek szétfeszengetni a műfaj falait globalice.
Csak kicsit globalice, a szomszéd szigetről van szó, akik persze béna ozzik, ráadásul a kiwik nélkül még napelemes buszt se tudnak csinálni. Naszóval van az a másik blog, az a másik fejjel-lefele amit szoktam is olvasgatni, na ők lőtték, mert közelebb vannak a tűzhöz. (amúgy a blogot javallom, szerintem jó, még ha Ausztráliáról szól is 🙂
Na, a sztori lényege, hogy az Adelaide önkormányzat kieszelte, hogy neki kell ilyen és nem voltak hurkák meg is csinálni. A lényeg nem az, hogy a busz villannyal megy, az nem kunszt, mind troliztunk már, hanem az, hogy nincs a városban kihúzva madzag neki és nem is kis csápjaival szipákolja ki a drága villanyt a drótból. Hanem! A buszpályaudvar tetejére szereltek sokcsomó napcellát és az tölti fel a buszt. Nincs kipufigógáz, nincs zaj, nincs sírás. Csak megy. 200km-t egy feltöltéssel.
42 ember fér fel rá, szóval nem egy csuklós ikarusz, de ingyen lehet rajta utazni és zöld. A neve az, hogy Tindo, ami azt jelenti valami abo nyelven, hogy Nap. Észbontóan eredeti. Na de mindegy is, a lényeg az, hogy február óta megy, öröm-boldogság, ez az első teljesen napenergiával üzemeltetett busz a világon. (szerintük karbonzéró, szerintem meg nem, de az biztos, hogy nem pufog ki sok ronda, büdös gázt.)
Ha nem izélandon készítették volna, akkor is posztolnék róla, ellenben itt sikerült megépíteni a zátonyon a DesignLine nevű cégnél (akinek az oldalán egyébként én nem láttam nyomát ennek a busznak, de hát lehet, hogy nem büszkék). Zátony a zátonynak nem vájja szemét. A járgány speckója itt elérhető pdf-ben, itt az önkormányzat önfényezése, és ami a szintén fontos, az inhabitat is írt a buszról.
.