Van nekem szemüvegem. Nekem szemüvegem van. A gyerek szerint „szemüg” van apának. Ez nem is baj, csak éppen a szemügem papucsa elmállott, letört és hirtelen fura nyomás volt az orromnál anélkül, hogy a kávéban hagytam volna a kanalat.
A sírógörcs jött rám, mert egyrészt a másik szemüvegem korántsem olyan kényelmes, ésviszontsőtpláne nincsen neki képessége, hogy erős napfényben besötétedjen és ezzel megóvja a retinámat a porráégéstől. Eddig is gondoltam, hogy erősen hozzá lehet szokni ehhez a besötétedős szemügéhez, de nagyon, az itteni nap pedig fokozottan jelzi, hogy nem lehet viccezni.
Ígyhát a jogosítványszerzős események után elballagtunk Csanáddal a közeli parasztbótba (farmers), hogy találjunk egy optikust, aki nem csak napszemüveget akar eladni, hanem esetleg be tud avatkozni ilyen kényes helyzetben is. A szemüveg itt sem olcsó, úgyhogy amíg nem nagyon muszáj, addig nem csináltatnék újat, bár amúgy is lesz még kiadás, mert szükség lesz dioptriás napszemüvegre, anélkül itt kivakul az ember, pedig hol még a nyár?
Beromboltunk az optikusnéninhez és mondtam neki mi a baj, vlahol mélyen belül már megvolt fejben a beszélgetés, hogy „nincsalkatrész, nevicceljenuram, csak a lali ért hozzá, de idén már nem lesz bent, viszont tudunk ajánlani egy pompás keretet hétszáz dollárért…” Ezzel szemben a néni mosolygott és megkérdezte, hogy mind a két tappancsot cserélje-e, vagy csak azt amelyik eltörött, mert ha mindkettőt cseréli, akkor az 10 dollár.
Ijedtemben mondam, hogy mindkettőt legyen drága kicserélni, kért 10 percet, mi meg odébbkotródtunk a plázában megnézni a könyvesboltot. Ahol lehet kapni plüss wall-e-t, de erről nem szívesen beszélnék bővebben, figyelembe véve, hogy milyen hatással volt mindez Csanádra. Pár perec múlva visszamentünk, kicserélte, adott a szemüvegtokomba egy szemüvegtörlőkendőt ajándékba, fizettem tíz dollárt és ismét van szemügem.
.