vasárnap délután

western springs

Miután hazatértünk a hajókázásból a gyermek evett és lefeküdt aludni, mi is pihiztünk egy sort. Mivel a héten már megbeszéltük Pukekó Tamásékkal, hogy elmegyünk sétázni valahova délután, rövid egyeztetés után a Western Springs lett a célpont, ahol a tervek szerint a gyermek majd pukekót etet (nem Tamást), sétál, és egyébként is élményeket szerez, hogy jellemfejlődése gördülékenyen haladjon.

tó alkonyatkor
Miután méltóztatott felébredni, legott autóba pattantunk és előnyös testtartásban felkerestük az állatkert-motat páros mögötti parkot. A parkolóban egy perccel utánunk meg is jelentek Pukekóék, hónuk alatt némi kínai gyártmányú kenyérrel, amely később még fontos szerephez jut.

már sunnyognak

A western springs egy nagy park két tóval a közepén és elképesztő mennyiségű aprómarha szaladgál benne, kacsák, libák, vizicsibék, kakasok, mejnók, pukekók. Mivel a látogatók a józan ésszel felfoghatónál sokkal több kaját hordanak nekik, az állatok nemhogy nem félnek, hanem falkákban rohannak a sétálók felé, akiknél némi tápot sejtenek.

aggyá! most!
Eleinte bájos leánygyermekünk kissé aggódva figyelte az eseményeket, amikor a saját súlycsoportjában és afelett versenyző libák kezdtek felé rohanni a füvön. Később kiderült, hogy ezek a dögök annyira túl vannak etetve, hogy kissé passzívak, vagy lusták belecsípni az emberbe. Életrevalóságot csak akkor mutattak, amikor kenyérdarab repült feléjük, akkor mind hiperaktív lett és a nagy gágogásra további madarak jöttek elő.

pukekó pózol

Később már bátrabban etetett Eszter, meg azt játszotta, hogy kenyeret dob a pukekónak, aztán odarohan, hogy megfogja. Hát ezért nem voltak hálásak a madarak, különös tekintettel arra, hogy a pukekó amúgy is elszalad a falattal, nem szereti a nyílt terepet és amúgy is a legbájosabban idióta madár, amit valaha. Alig tud repülni. Úgy úszik, mint aki még sose látott vizet. Amikor menekül akkor csak a popsiján világító hófehér folt segít az üldözőnek és emellett olyan kis gizda hangja van. A pukekót bizottság tervezte. Viszont láujjai közé fogja a kaját és onnan eszegeti ki a csőrével, nagyon ügyesen.

jádegyűrű-lépéses mandarinkacsa-rúgás

Mindamellett a park nagyon jópofa, van benne egy hatalmas játszótér, padok, amire le lehet ülni és nézni a tavat meg a madárkákat és persze változatos, gazdag növényvilág és elképesztő mennyiségű madárszar. Ez az a park, ahol ne ülj a fűre. Valami rejtélyes ok miatt a járdára időnként fel van festve, hogy nem szabad horgászni és a biztonság kedvéért ez kínaiul is ki van írva. A kínai ember mindent megeszik ami él, amit nem, azt is. Jobb előre szólni, ugyanis ritka rusnya angolnák laknak a tóban…

horgászni tilos

A sétálgatást és a madarak hizlalását csak arra az időre szakítottuk meg, amíg ettünk egy fagyit és Eszter játszóterezett. A játszótér a szokásos NZ megoldás, faforgács aljzat, hogy ne üsse meg magát nagyon a gyerek, és annyiféle játék, mászóka, csúszda, hinta, hogy szegény nehézsorsú lányunk azt se tudta hova kapjon először.

fapad
vérszagra gyűl
Az idő elég borús volt, úgyhogy a képek nem a legtökéletesebbek, de remek időtöltés volt, nagyon jól éreztük magunkat. Kösz Angéla és Tamás a társaságot, a beszélgetést és a fagyit!

pukekó kézzel esz