Muzik – december

Lekampóztam a havi adagot, gyorsan szaladjunk végig rajta.

Az ötven track decemberre hat albumot jelentett, alapos és hosszantartó böngészés után csak összeszedtem őket. Az elsőbe csak úgy belenyúltam, remélve, hogy jó lesz és tulajdonképpen az is. A Modern Jazz Quartet-et Milt Jackson alapította 1952-ben, és az akkor meghatározott hangzás számtalan előadáson és korongon át kísérte a formációt. Milt a vibrafonjával verhetetlen, ez az album is tökéletesen megállja a helyét, ugyanakkor a negyvenedik percben nekem kicsit már sok volt a hangszerből. Ettől függetlenül, nagyon finom kis muzsika, az album végighallgatása után erősen sajnálom, hogy nem lehettem ott a Moterey Jazz Festival-on 1963-ban, még akkor is, ha büntető szemüvegkeretem lett volna.

Horace Silver, eredetileg Horace Ward Martin Tavares Silva 1928-ban született és roppant termékeny zeneszerző és meglepően lökött jazz-zongorista, ma is él, bár már jóval visszafogottabban.  Hosszú és mozgalmas Blue Note évei alatt szinte mindenkivel játszott, többek között Art Blakey-vel is, nem véletlen, hogy ezen az albumon is a The Jazz Messengers-el dolgozik együtt és Art maga dobol, ami roppant kellemes hard-bop hangzást ad,. Silver egészen sajátságos hangszerkezelése és az ezzel járó vidámság leköszön az albumról, nagyon szórakoztató előadás. Érdekes módon a The Preacher c. számot a producer le akarta venni a korongról, arra hivatkozva, hogy túl régimódi, végül rákerült a lemezre és ez lett a legsikeresebb track.

Ha már Art Blakey, tőle is vettem egy újabb lemezt, a Jazz Messengerekkel készült Album of the year címűt. A szokott Art minőség, amit Párizsban rögzítettek, kellemes, meglepetésektől mentes, pörgős darab.

Chick Corea sem ismeretlen több albuma is nagy becsben áll a háznál, nem is kell többet mondanom, finom, csendes lemez, egy nyugodt, békés egy órára számíthatunk tőle.

Kicsit több mint egy éve már vettem egy Bill Evans albumot, azt sem bántam meg, ez a mostani is príma, még, ha kicsit más is, mint a Sunday at the Village Vanguard. A Waltz for Debby, egy kivételes, egy órás, andalító szerelmes levél, bájosan, de komótosan érünk a végére, de végig mosolygunk.

Végére hagytam az Abraham Inc. által jegyzett Tweet Tweet albumot, amely nagyon érdekes, sőt, egészen élvezhető anyag, mondhatnám műfaji etalonnak is, ha lenne olyan műfaj, hogy hiphopklezmerfunky, pedig ez pontosan leírja, hogy mit kapunk. Klarinétban gazdag hangzás, amitől van az egészenk valami vidám, levantei alaphangja, de erre változatos dolgok épülnek, ahogy azt már David Krakauertől megszokhattuk. Ezt is ő jegyzi, értelemszerűen a Socalleddel, úgyhogy aki ezt szereti az ezt az albumot is fogja. Természetesen az elmaradhatatlan Moskowitz-remix sem hiányzik. Ideális futózene lesz belőle, tempós, szórakoztató, plusz igazi hangszerek. Musthave.